Szabadítsuk fel a Színművészetit, elvtársak? Hát épp azt csináljuk!
Szabadítsuk. Teljesen egyetértek. Hiszen már hetven éve ugyanaz a nóta, ugyanazokkal a prímásokkal. A tolerancia felkent bajnokai természetesen itt sem tűrnek meg más hangokat, más zenészeket; a nagyszínpad az övék, öröktől fogva és mindörökké. Ők legalábbis így gondolják. Mert szerintük a színház baloldali (lásd még: liberális) műfaj, ugyanúgy, ahogy az újságírás, a humor, a zene – úgy általában minden művészeti ág.
Mivel az elmúlt évtizedekben minden fontos pozíciót elfoglaltak, érvényt is tudtak szerezni ezen meggyőződéseiknek.
Vagy valaki nagyon unja már (mondjuk) az éjjel-nappal dübörgő nemzeti rockot a fősodratú rádiókban? Jó, persze, igen, a nemzeti rock az olyan izé, olyan hogyismondjamcsak, olyan szégyellnivaló, olyan magyarkodó meg minden. Nekik. Nekem lélekemelő. Bizsergető. Életigenlő. Katarzis. Persze mit számít az én katarzisom, én csak egy vidéki, sőt falusi suttyó vagyok. Paraszt. Bőgatyás. A bőgatya meg hát ugye olyan izé, olyan hogyismondjamcsak, olyan szégyellnivaló, olyan nevetséges meg minden. Senki nem vesz fel manapság parasztruhát. Még jó. A farmer a menő. Az teljesen más. Az nem parasztruha. Nem. Az a farmerek ruhája. A farmer meg nem paraszt. Illetve de, paraszt. Jó, hát igen, paraszt. De amerikai paraszt. Micsoda különbség! Az amerikai paraszt nem úgy nyomja ám a földbe a palántát, mint a bugris magyar. Hanem máshogy. Amerikaiul. Az amerikai paraszt ruháját viselni cool. Trendy. Mert amerikai.
Persze később rájöttek, hogy az amerikai paraszt sem liberális, inkább kifejezetten konzervatív, sőt, már-már normális.
Valószínűleg ekkor kezdték koptatni, kőmosni, lyukasztgatni, megszaggatni. Már csak hamut kéne szórniuk a fejükre. Aztán bűnbánatot tartani.
Hűha, kicsit elkalandoztam. Térjünk vissza az SZFE-re, az imént említett hetven évre – de előbb 33 szóban emlékezzünk meg a kezdetekről is!
Szóval 1865-ben nyílt meg a Színészeti Tanoda dráma és opera szakokkal; 1893-ban két tagozata különvált, megalakult a Zeneakadémia és a Színművészeti Akadémia, utóbbit részben az 1919-es Tanácsköztársaság idején született tervek alapján szervezték át 1948-49-ben.
A máig tartó hetven év hivatalosan 1949. novemberében kezdődött: ekkor jelent meg a Magyar Közlönyben az akkor főiskolává átalakított intézmény új szervezeti szabályzata, amely évtizedekre meghatározta a színjátszás és a filmkészítés irányvonalát. És akkor most nagyon tessék figyelni, mert csak egyszer írom le. Ilyenek vannak benne:
„A Főiskola a színház- és filmművészet különböző ágaiban elméleti és gyakorlati oktatás útján olyan művészeket képez, akik alkalmasak arra, hogy a művészet eszközeivel a szocialista társadalom építését szolgálják. E művészek hivatása, hogy a szocialista realizmus követelményeinek megfelelően alakítsák ki az új magyar színház- és filmművészetet, amely formájában nemzeti, tartalmában szocialista, minden műfajban híven tükrözi a valóságot és amely a magyar népköztársaság szocialista építő munkájának optimizmusát sugározza.”
„A Főiskolán a hallgatók oktatása a következő tanszékeken történik: marxizmus-leninizmus, irodalom, színháztörténet, (…) orosz nyelv, (…)”
„Kiépítik kapcsolataikat a hazai és külföldi rokonintézetekkel. Tanulmányozzák a Szovjetunió és a népi demokráciák színházi és filmkultúráját, munkájuk eredményeit tankönyvek szerkesztésével, fordításokkal és kiadványokkal mindenki számára hozzáférhetővé teszik. Ezzel biztosítják a magyar színház- és filmművészet fejlődésének tudományos előfeltételeit.”
Gyönyörű, nemde? Meg olyan független. Ha nem lenne olyan független, ki kellene harcolni, hogy olyan független legyen. Anno ki is harcolták, némi szovjet segítséggel. Mert Sztálin jó volt nekik, csak Putyin a diktátor. 
De nézzük, mit is ír a közlöny a főiskolai vezetők, tanárok és dolgozók kinevezéséről!
„A Főiskola vezetője a főigazgató. A főigazgatót a népművelési miniszter előterjesztésére a Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevezi ki.”
„A főigazgató állandó helyettese a főtitkár. A főtitkárt a népművelési miniszter nevezi ki.”
„A Főiskola és a főiskolai hallgatók tanulmányi ügyeit a tanulmányi titkár intézi. A tanulmányi titkárt a főigazgató előterjesztésére a népművelési miniszter nevezi ki.”
És így tovább, szinte mindenkit a „főigazgató előterjesztésére a népművelési miniszter nevezi ki”, a főiskolai rendes és megbízott tanárokat, a titkárt, az ügykezelő személyzet tagjait, a gazdasági titkárt, a gazdasági személyzet tagjait, a pénz- és vagyonkezelési ellenőrt, a műhelyvezetőt, a szertárost, a könyvtárost, a műszaki segédtiszteket és altiszteket, stb.
„A Főiskolára felvehető hallgatók számát és a felvétel szempontjait a népművelési miniszter állapítja meg.”
„Egyes kiváló tehetségeket kivételesen a főigazgató előterjesztésére a népművelési miniszter engedélyével a szabályszerű végzettség nélkül fel lehet venni a Főiskolára.”
„Kollokviumok és vizsgák. (…) A vizsgabizottságot a főigazgatóból, az érdekelt tanszak kijelölt tanáraiból és külső szakemberekből a népművelési miniszter állítja össze.”
A népművelési miniszter egyébként ez idő tájt a magyar kommunista főideológus, Révai József volt, minisztériuma a sztálinista kultúrpolitika fellegvára.
Az új irányt a törvényen kívül egyéb szimbolikus intézkedésekkel is igyekeztek megmutatni. A főiskola új épületet kapott: beköltöztek az egykori Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIE) Vas utcai székházába. Az egyesületet „természetesen” feloszlatták, betiltották, ingóságait államosították, egyes vezetőit bebörtönözték.
Egy évtizeddel később, 1961-ben így írtak a Felsőoktatási Szemle hasábjain:
„Az elméleti tárgyak középpontjában a marxizmus-leninizmus mellett a művészetelméleti tárgyak vannak. (…) A Színház- és Filmművészeti Főiskola szocialista világnézetű, korszerű műveltséggel rendelkező művészeket kíván adni a magyar színházaknak és a filmművészetnek. (…) eleget kell tennünk annak a társadalmi igénynek, hogy művészeink marxista világnézetű, széles látókörű, művelt emberek legyenek, annál is inkább, mert a művészetnek igen fontos szerepe van a szocialista világnézet elterjesztésében, a szocialista embernevelésben. (…) A marxista tárgyak tanítását közelebb kell hozni a Főiskola sajátos arculatához, a művészképzés feladataihoz. Ez természetesen könnyebb a filozófia vagy a tudományos szocializmus, de nehezebb a politikai gazdaságtan tárgyánál. Ha ezt megfelelően meg tudjuk valósítani, a világnézeti nevelés és oktatás is sokkal eredményesebb lesz.”
Ezt a csodálatos függetlenséget féltik most Vidnyánszkytól.
Persze mondhatják, hogy azóta minden megváltozott. Az 1989-90-es módszerváltás után például eltörölték az ideológiai (marxista-leninista) képzést. Mármint hivatalosan. De ha a vezetők és tanárok jelentős része a ’89 előtti időkben végzett a főiskolán, vajon mennyire hihető, hogy azóta teljesen más felfogásban tevékenykednek?
Nemzeti, konzervatív, keresztény. Ez a balliberális oldal számára a három leggyűlöltebb szitokszó. Számunkra viszont önazonosságunk szentháromsága.
Ha most 70 évig teljes jobboldali uralom lenne az egyetemen, akkor még mindig csak egyenlítenénk. Csak ezt követően lehetne igazságos bal-jobb, liberális-konzervatív felosztásról, új kiegyezésről beszélni.
Free SZFE! Szabadítsuk fel végre a Színház- és Filmművészeti Egyetemet!
Is.
Langó Róbert
Kapcsolódó írásaink:
Mutass még egy olyan országot, ahol az értelmiség egy része külföldre jár rinyálni!
