Ez a legény olyan mulya, azt se tudja, hova dugja – a brit tudósok már megint értünk aggódnak
A Terrence Higgins Alapítvány nemrég tippeket adott ahhoz, hogyan ne bolonduljon bele az egyszerű polgártárs a vírusjárvány okozta fene nagy bezártságba, mikor is senkivel se tud még egy jót szexelni se.
Egy szexuális egészséggel foglalkozó szervezettel júniusban készített közös kutatásukban kimutatták, hogy az emberek 84%-a senki mással nem feküdt le a karantén alatt, csak azzal, akit otthon talált.
Miután az ilyeténképpen feltáruló tény által kiváltott traumát tudósaink kiheverték, gyorsan gondolkodóba estek, vajon mi módon tehetnék könnyebbé – szaktudományos érvekkel alátámasztva – a mindennapi mókuskerékbe kényszerült, szegény, szürke emberek életét, borongós-esős hazájukban. Mégse járja, hogy a szexuális igényeinket esetleg korlátozzuk, kordában tartsuk – önfegyelem vagy bármi –, amikor az ember úgy van teremtve (most figyelj: nem is), hogy gyakorlatilag addig szexeljen, olyan gyakran és annyiféle partnerrel, amennyit a nemi szerve csak kibír.
Aggódván, hogy most már nemcsak AIDS-et, illetve egyéb vérbajt szedhetnek össze az éjszakai kalandorok, de nemes lelkű csődöreink/kancáink már a koronavírusnak is ki vannak téve, tudósaink szükségét érezték a mindenfajta szexuális tanácsadási paragrafusaikat frissíteni az akut felmerülő problémákat orvosolandó.
Így jutunk el az olyan kijelentésekig, mint hogy „kerüljük a csókolózást”, és „olyan pozitúrákat részesítsünk előnyben, melyekben nem szemben vagyunk partnerünkkel”, miközben lehetőleg arcmaszkot is használunk.
Megemlítik azért, hogy az a legtutibb választás, ha a saját háztartásodból szemelsz ki valakit állandó szexuális partnernek, de ha mégsem így döntenél, webcam előtt masztrubálni meg már túl snassz, ne búsulj, a fenti szabályokat betartva kisebb eséllyel kapod el a koronát.
Világos, hogy a kicsapongó emberekkel is foglalkozni kell, elvégre nem engedhetjük, hogy minden második ember valamiféle halálos nemi kórban rohangáljon az utcán. Ilyen gondolatiság mentén dolgozták ki anno a tűcsere programot is, ami – akárhonnan nézzük – mégiscsak ingyen steril tűt juttat az út szélén önmagát rövid úton túladagoló drogosoknak, de ami mégis, valamiféle nagyobb jó felé törekszik egy tőből elcseszett társadalmi környezetben.
Elképzelhető, hogy a Terrence Higgins munkatársai is pusztán ilyesféle tűzoltás jelleggel álltak neki a problémának, bár erre kevés jel mutat,
tekintve, hogy Dr. Michael Brady, az alapítvány orvosigazgatója elmondta, hogy „a szex az életünknek egy nagyon fontos része, és arra kérni az embereket, hogy teljesen tartózkodjanak tőle, nem reális. Ezért, ahogy a Covid-19-pandémia folytatódik, mindannyiunknak meg kell találnia az egyensúlyt a szex, az intimitásra való igényünk és a járvány terjedésének kockázata között. Tisztában vagyunk vele, hogy a szextől való tartózkodás a legjobb védelem a koronavírus ellen. De reméljük, hogy ennek a tájékoztatónak a kiadásával segíthetünk az embereknek, hogy a Covid-19 kockázatait kezeljék, miközben élvezettel szexelhetnek is”.
VI. Pál pápa 1968-ban kiadta a Humanae Vitae című enciklikáját, melyben felszólal a szexuális forradalom és szabadosság ellen, és amelyben világosan leírja az ezzel járó veszélyeket is, mind a személyekre, mind a társadalomra nézve. Ha fellapozzuk az irományt, joggal érezhetjük magunkat komplett idiótáknak, hiszen valaki már 50 évvel ezelőtt leírta, hogy az az életmód, amit az akkori társadalom folytatni kezdett – legalábbis ami a szexualitást illeti – és amelyet ma is egyre inkább preferál és propagál, a házasságok széteséséhez (50%<), az egyén válságához (pl: LMBTQ) vezet. Az önátadó szeretet, a biztonság, a szabadság, a hűségesség, és egyáltalán – minden, ami a maga tökéletességében megélt szexuális kapcsolathoz szükséges, egyre többek szemében üres lózunggá vált, nem maradt meg a mindenkori valóság tapasztalataként.
Az nem tudom, hogy Dr. Bradynek milyen a szexuális élete, de ha valóban azt gondolja, hogy az intimitás és a szerelmi élet teljessége megtalálható az ilyen-olyan, végletekig kiüresített testi kontaktusokban, az probléma. Semmilyen körülmények között nem tennék egyenlőségjelet a Dr. Brady által felvázolt aktusok és az egészséges házasságban megélt (szabad, teljes, hűséges stb. stb.) együttlét közé.
’68-ban egy korábban soha nem látott méretű vihart kavart a családok és az emberek védelmében megfogalmazott pápai útmutatás. Robert Sarah bíboros, korunk egyházának egyik legnagyobb tanítója így emlékezik vissza:
„Úgy gondoljuk, hogy a mai kor emberei nagyon alkalmasak arra, hogy megértsék, ez a tanítás mennyire megegyezik az emberi értelem józan felismerésével. A tiltakozások ellenére a pápa soha nem akart belemenni a szabadelvű gondolkodás hamis vitájának logikájába. VI. Pál közreadta a szövegét, majd csendben maradt, minden nehézséget az imában viselve. Haláláig, 1978. augusztus 6-áig nem írt több enciklikát.”
Ha valakinek kemény dió elsőre egy pápai dokumentum, hadd ajánljak egy könnyebbet.
Varga Gergő Zoltán
Kiemelt képünk forrása a Psychological Healing Center.
