Az ellenzék egy szellemi és morális romhalmaz – mondta Boross Péter a Vasárnapnak

– Mennyire ismerhető meg manapság a világ a médián keresztül?

– Mára a hírközlés globális lett, senki sem szabadulhat tőle. Abban a kis faluban, ahol felnőttem, jó ha volt három rádiókészülék. Akkor az emberek még maguk alkothattak véleményt azokról az eseményekről, amelyek a tudomásukra jutottak.

Mára az emberi agyak befolyásolásának lehetősége totálissá vált. Tudatos ferdítések, hazugsággyárak működnek a nagyvilágban és idehaza is.

Szándékosan mást regélnek bizonyos régebbi időkről, eseményekről.

A gátlástalanság ma már olyan szintű, hogy szinte minden politikai jelenségből vádirat készül, ha az érdek éppen úgy kívánja. Addig csűrik-csavarják a dolgokat, míg az olyannak nem tűnik, amilyennek szeretnék… Most éppen az Index sorsát formálják át a Fidesz bűnévé – pedig a nagyobbik kormánypártnak az esethez emberi számítás szerint semmi köze sincs. Még ma is a baloldal uralja a média jelentős részét.

Az ilyen tevékenységek ellen nem igazán lehet mit tenni, a riportéria egy része mindig is hajlamos volt a gátlástalan hazudozásra. Ma döntően a médiumok határozzák meg az emberek véleményét, ezért aztán a különféle párt- és oldalérdekeltségű hazugságok tömege áramlik felénk; szinte minden eseményt eltorzítva látunk. Ennek persze megvan a maga előzménye: a sajátos bolsevik-kommunista felfogás. Még harminc évvel ezelőtt is a fasiszta Horthy-rendszerrel riogattak, annak visszatéréséről beszéltek! Azóta minden esemény felhasználható egy torzított valóság megteremtésére.

– A médiának annak idején komoly szerepe volt az Antall-kormány, illetve az MDF lejáratásában.

– Az első perctől kezdve ellenséges hadoszlopok születtek az MDF-kormánnyal szemben. Ilyen volt többek közt az akkori (egyetlen) állami televízió is. Nem szabad elfelejteni, hogy a később SZDSZ-esnek minősített kör már nagyon korán, a ’70-es, ’80-as években beszivárgott a számukra fontos intézményekbe, így például a Magyar Televízióba is. A televíziónak és a rádiónak akkoriban rendkívül nagy hatása volt. 1990 tavaszára mind kormányellenesek lettek… Nyilvánvalóan nem mindegy, hogy a barátom mond rólam véleményt, vagy az ellenségem…

Ilyen körülmények között a kormánynak meglehetősen nehéz volt a helyzete a rendszerváltoztatás végrehajtásában és annak kommunikálásában.

Az más kérdés, hogy az akkori köztársasági elnök szintén felvett egy kormánymunkát akadályozó stílust. Göncz Árpád volt az, aki nem volt hajlandó ezeknek az intézményeknek a vezetőit leváltani. Végül az Alkotmánybíróságnak kellett kimondania, hogy kötelessége aláírni a kormány kezdeményezését – de addigra hónapok, évek teltek el. Törvényszerű volt, hogy az 1994-es választásokat elveszítjük, de a kötelességünket akkor is teljesíteni kellett – azokkal a joganyagokkal, amelyekkel lehetett, amelyek nem igényeltek kétharmados többséget.

– A rendszerváltozás óta eltelt harminc év – ebből az utolsó évtized stabil Fidesz-KDNP-kormányzást hozott. Hogyan látja a keresztény-konzervatív világ(kép) jövőjét?

– Ezen a téren is nagyon heves küzdelemre lehet számítani a jövőben. Azt kell mondanom, hogy ha a keresztény-konzervatív világnak van jövője, akkor azt éppen Magyarország és Lengyelország jelenti. Itt még van esély – és erre büszkék lehetünk.

Úgy vélem azonban, hogy Európa nyugati felében ez a remény már elveszett.

Persze az, hogy milyen jövőt építünk, a választások során is eldől. A magyar belpolitikai viszonyok vonalán egyértelmű, hogy az „ellenzéki tömörülés” a Parlamentben elképesztően botrányos módon szerepel.

Ez az ellenzék egy szellemi és morális romhalmaz.

Ez elsősorban abból adódik, hogy ezek az alakulatok csupán eljátsszák a párt szerepét, valójában nincsen mögöttük igazi tagság. Vagyis csak névleg léteznek. Négy olyan kis párt is van jelenleg, amely csak azért megy bele bármilyen összefogásba, hogy a vezetője így-úgy, valamilyen szövetségesi rendszerben mandátumot szerezhessen magának. Az, hogy ezt a képviselői helyet Gyurcsány Ferenc vagy éppen a Momentum garantálja számára, teljesen lényegtelen.

Ezek a vezetők visszaélnek a saját pártjuk nevével és azzal, amit egyébként képviselniük kellene.

Az ilyen „összefogás” a pártönállóság feladásával jár – és kizárólag a személyes pozíciószerzésekről szól. Ilyen célokkal nem lehet a magyar közéletet tisztességgel szolgálni.

– Mi a véleménye a jelenleg legifjabb magyar pártról, a Momentumról?

– Az egész baloldali politikai piac lehangoló látványt nyújt – az ifjú momentumos legényekkel és leányokkal együtt. Pedig annak idején a fideszesek is nagyjából ilyen korúak voltak, amikor elindultak.

Emlékszem, tele voltak rakoncátlansággal, kemény véleményeket mondtak – de a Fidesz abban mindvégig következetes volt, hogy a kommunistákkal nem fogott össze! Ellentétben a mai Momentummal, amely nagyon is a nagy baloldali zsáknak a része…

Az 1994-es választást követően a Fideszt is hívta a Szabad Demokraták Szövetsége, hogy az MSZP mellett lépjenek koalícióra. Harminc év körüli fiatalemberek voltak, és komoly ajánlatokat kaptak: miniszteri, államtitkári pozíciókat tölthettek volna be. Ők azonban nemet mondtak! Inkább ellenzékbe vonultak, mert kitartottak az eszméik mellett. Ezzel szemben a momentumos fiatalok mindent elvállalnának, csak hogy pozíciókat kaphassanak.
 
Milyen magyar párt az, amely a szlovákiai és a romániai választásokon nem a magyar jelöltet, hanem az állam pártjait támogatja?! Ezt többször is megtette a Momentum. Mindezzel csak azt szeretném érzékeltetni, hogy óriási különbség van eme fiatal generáció éretlen és felelőtlen viselkedése és a között, amit egykor a Fidesz tanúsított.

A Fidesz eleinte sok bosszúságot okozott az érettebb korosztályoknak – de mégis egyenes vonalon jutott el a kiteljesedésig, az ország kormányzásához.

– Sikeresnek tartja a Fidesz-KDNP elmúlt tíz évi kormányzását?

– Sikeresnek látom – a pártszövetségben a KDNP a korábbinál kissé markánsabb arculatot öltött magára, a Fidesz pedig megtelt olyan eszményekkel, mint amilyen például a kereszténydemokrácia. Ez a pártszövetség megjeleníti a nemzethez való érzelmi kötődést – ugyanakkor olyan kormányzóképességgel, gazdaságépítő hozzáértéssel rendelkezik, amely ma egyedülálló Magyarországon. Nagyon bízom abban, hogy az országnak lesz annyi sütnivalója, hogy 2022-ben is a jelenlegi kormánypártokat támogatja majd, és nemet mond az ellenzék zűrzavarára.

– A tavaly őszi önkormányzati választásokon a budapestiek többsége az ellenzéki összefogást támogatta…

– Ki kell mondani, hogy Budapest beteg, fertőzött szellemű. Roppant felelőtlenek voltak azok, akik ilyen-olyan okból nem mentek el szavazni, vagy a baloldalra adták a voksukat.

Sokkal egészségesebb gondolkodású a magyar vidék – nagyon bízom az ő józanságukban.

Elvárnám a vidéki gyökerű pestiektől is – amilyen én is vagyok –, hogy nyíljon már ki a szemük, érezzék meg azt a veszélyt, amit egy ellenzéki kormányzás jelenthet.

Ki az, aki a baloldali politikai „összefogásról” feltételezné, hogy képes az ország kormányzására?

Beláthatatlan következményei lennének, ha a mostani baloldali „nem tudom, micsoda” 2022-ben kormányzati szerepet kapna. Már most is rendre egymásnak ugranak, mert ezeket a tömörüléseket nem tartja össze semmi, csak a hatalomvágy és a pozíciószerzés szándéka. A hozzá nem értés, a felelőtlenség, a nyegleség, a nemzeti érzület iránti közöny együttese pedig szétdúlná az ország tisztességes belső arculatát.

– Ha Antall József ma élne, vajon elégedett lenne a jobbközép politikai pártszövetség kormányzati eredményeivel?

– Az ilyen kérdés mindig egy csapda, mert az igazi kérdés az lenne, hogy vajon Antall József – aki több évtizede elhunyt – mára milyen Antall József lenne… Én 1954 óta ismertem őt, a barátomnak tartottam – erre a kérdésre mégsem tudnék válaszolni. Számos tényező befolyásolta volna ennyi év alatt. De abban biztos vagyok, hogy az alapelvei változatlanok lennének – ilyen értelemben rendíthetetlen volt.

Az Antall-kormány szellemisége benne van a mai felfogásrendben is – viszont a szocialisták és a szabaddemokratáké már nincsen. Ez pedig jelentős eredménynek tekinthető.

 

Tóth Gábor

Kiemelt képünk forrása: Tóth Gábor, Vasárnap.hu

Latorcai János a Vasárnapnak: 25 év múlva minket is elérhet az iszlamizáció

Latorcai János a Vasárnapnak: 25 év múlva minket is elérhet az iszlamizáció

Latorcai János a Vasárnapnak: 25 év múlva minket is elérhet az iszlamizáció