Szólásszabadság neoliberális módra – Mit hozhat nekünk a Facebook rögtönítélő bírósága?

Idén májusban jelentette be a legnagyobb közösségi portál, hogy – átszámítva – 42 milliárd forintos pénzalappal Oversight Board (magyarul ellenőrző bizottság) néven elindítja új intézményét. Honlapjuk nyitóoldalán rögtön az arcunkba tolják küldetésüket, melyet kábé úgy fordíthatnánk: „A szabad véleménynyilvánítás tiszteletben tartásának biztosítása független ítélet által”. Akkor elemezzük kicsit ezt a mondatot! Szabad véleménynyilvánítás a Facebookon egyelőre nem létezik. Legalábbis nem egyenlő szinten.

Ahogy mi, magyarok ezt már megszokhattuk 50 év kommunizmussal a hátunk mögött: mindig vannak egyenlőbbek az egyenlőknél.

Valahogy így van ez most a Facebookon is liberáliséknál. Ugyanis például Böjte Csaba atyának két posztját is azonnal tiltották. Az egyik a Trianon századik évfordulóján bemutatott szentmiséje volt – mondanom sem kell, semmiféle gyűlöletbeszédet nem tartalmazott –, a másik törölt posztjában pedig az Amerikai Egyesült Államokban zajló zavargásokkal kapcsolatban intett nyugalomra. Persze ez csak két apró példa a sok ezerből, melyekkel szemben ott állnak azok a bejegyzések, amik nyíltan gyűlöletre buzdítanak. A Black Lives Metter Mozgalom aktivistái érdekes módon teret kapnak arra, hogy a közösségi oldalon hirdessék elveiket, és

felkorbácsolják az orránál fogva vezethető réteget, hogy szobrokat döntögetni, templomokat felgyújtani, az általuk félállati lényeknek nevezett fehéreket verni menő, sőt, joguk van hozzá.

Másik példának ott van egy híres magyar vadászellenes Facebook-csoport, melyen amellett, hogy közzéteszik a vadászok privát oldalairól ellopott fotókat, naponta kívánják halálukat, és azt, hogy velük együtt a gyermekeik is a vadakhoz hasonló módon végezzék, sőt, kínok kínjai között haljanak meg, hisz minden vadász pszichopata, ezért nem szabad szaporodniuk. A vadászatot lehet szeretni vagy sem, de tény, hogy az az állami gazdálkodás szerves része, a hivatalos, szervezett afrikai vadászatokból befolyt összegek jelentős részét pedig a számos kegyetlenséggel és valódi állatkínzással járó orvvadászat elleni küzdelemre fordítják. A csoportot hiába jelentették már több ezren,

az továbbra is zavartalanul működhet, folyamatos gyűlöletet szítva, a vadászok és családjaik kiirtására biztatva tagjait.

Az Oversight Board küldetését összegző hangzatos nyitómondatból a „szabad véleménynyilvánítás” a Facebook mostani működését tekintve tehát máris elbukott.

A „független ítélet” passzuson pedig már nem is tudjuk, hogy sírjunk vagy nevessünk. Tagjainak munkásságát vizsgálva egyértelműen kiderül:

a csapat tagjai mind neoliberális és újbaloldali eszméket vallanak. Érdekes, hogy egyetlen jobboldali, keresztény értékrenddel bíró tag sincs, vagy legalább olyan, aki a ma is aktívan működő, naponta emberéleteket követelő keresztényüldözés ellen emelne szót.

Bezzeg homoszexuális és transzvesztita embertársaink… – ők élik át az igazi elnyomást, értük harcolni kell nap mint nap! Ezt teszi például az egyik bizottsági tag, a nyílt társadalomelmélet lelkes híve, Afia Asantewaa Asare-Kyei is. A szenegáli hölgy az LGBTIQ-közösségek elfogadásáért lelkesen harcol. Aztán ott van például – szintén tag – Kenyából Maina Kiai úr, aki elnyerte a kenyai Melegek és Leszbikusok Koalíciójának Közszolgálati Díját. Gratulálunk!

A bizottsági névsort folytatva, az izraeli születésű Emi Palmor bizonyára nagyon jó szándékú, de kicsit el van tévedve ebben a nagyvilágban – a fontossági sorrendet tekintve például biztosan, ugyanis egyik büszkesége, hogy nemzeti bizottságokat vezetett az etióp származású izraeliekkel szembeni rasszizmus felszámolására. Szép dolog ez. Csak nehéz elhinni, hogy Izraelben naponta etióp származásúak életére törnek. Egy önéletrajzban azért, tudjuk, mindez jól mutat – neki mindegy, hogy a Közel-Keleten vagy Afrika egyes országaiban halomra ölik az embereket hitük miatt.

Egy másik bizottsági tag, Alan Rusbridger pedig azzal büszkélkedhet, hogy ő volt a The Guardian újság főszerkesztője 1995 és 2015 között. A híres lapról érdemes tudni, hogy a brit baloldaliak kedvence. Egy 2005-ös saját közvélemény-kutatásuk szerint olvasóinak 48%-a munkáspárti, 34%-a pedig a Liberális Demokrata párt szavazója.

És akkor ott van hazánk szülötte, Sajó András, aki 1991 és 1992 között a Soros-féle Közép-európai Egyetem (CEU) Jogi Karának alapító dékánja, és akinek egyébként még saját Facebook-oldala sincs. Mit is mondhatnánk? Ő az a régi reklámból jól ismert „Köszönjük, Emese!”-kategória…

Nyilván ő is sokat tesz majd a keresztény, jobboldali szólásszabadságért, és nyilván ő is teljesen független.

A helyzet tehát nem fényes, igazságot várni a Facebook-féle rögtönítélő bíróságtól teljesen felesleges. A hétköznapi gyakorlatban is jól látszik, hogy a mérleg nyelve erősen és megtéveszthetetlenül egy oldalra billen, és az nem a jobboldalé. Használhatnak bármilyen hangzatos szavakat, beszórhatják csillámporral, leönthetik rózsaszín cukormázzal a mondanivalójukat, ha a gyakorlat nap mint nap mást mutat. Pedig a Facebook terepe roppant veszélyes, hiszen sok millióan olvassák világszerte, és köztük rengeteg a könnyen befolyásolható, bizonytalan ember. A befolyásolás iránya pedig sajnos egyértelmű. Akárhogy is nézem:

az Oversight Board olyan, mint az a hal, amit még ki sem fogtak a vízből, máris bűzleni kezd…

 

(Kiemelt képünkön Mark Zuckerberg Facebook-alapító, forrás: Flickr.com)