Így fogadtatnák el Magyarországgal a genderideológia alapjait
Az Emberi Méltóság Központ elemzést tett közzé a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (International Labor Organization, ILO) 109-es, úgynevezett Erőszak és Zaklatás elleni 2019-es egyezményéről, amellyel kapcsolatban Brüsszel úgy döntött, Magyarország utólag ratifikálhatja.
Lássuk, miről is van szó!
Mindnyájan tudjuk és tapasztaljuk, hogy a munkahely légköre nagyban befolyásolja családjaink otthoni hangulatát is. Ezért kiváltképpen fontos, hogy mindenki biztonságban érezze magát a saját munkahelyén – és ne legyen áldozata semmilyen zaklatásnak. Az ILO azért jött létre, hogy munkaügyi normákat alkosson, ezzel segítve az imént említett biztonságot.
Az ILO, az ENSZ első szakosodott szervezeteként 2019-ben százéves fennállását ünnepelte – ugyanakkor az eredeti elvektől igen nagy mértékben eltért a több mint száz év során. Ugyanis, mint arra a Központ elemzése felhívja a figyelmet, az egyezmény szövegében igen aggályos a nemiséggel, valamint a zaklatással összefüggő kifejezések használata.
A nemek és a genderhatás
Az Emberi Méltóság Központ munkatársai az állásfoglalásban kiemelik, hogy
míg az ILO 1995-ös, munkahelyi egyenlőségről szóló jelentésében a „gender” kifejezés még kizárólag nőkre és férfiakra vonatkozott, mára már a „nemek sokszínűségét” takarja,
mivel a szöveg egyértelműen különbséget tesz biológiai nem (angolul sex) és társadalmi nem (angolul gender) között. Az objektív értelmezés mellett (férfi-nő), a 2019-es jogszabályok újítása után, a szubjektív értelmezés jelentős teret kapott: a jogászok úgy fogalmaznak, hogy a zaklatás (erőszak alkalmazása vagy szexuális zaklatás) „a neme vagy társadalmi neme” szerint éri az alkalmazottat. Ezen tisztán megkülönböztethető elemek miatt
az Országgyűlés a közelmúltban egyértelműen kifejezte, hogy nem kívánja ratifikálni az Isztambuli Egyezményt.
Az Isztambuli Egyezmény tartalma köszön vissza az ILO 109-es számú egyezményében, vagyis azt ismételten le akarják nyomni a magyar emberek torkán: „az erőszakmentesség érdekében le kell bontani minden, férfiakra és nőkre jellemző sztereotípiát a társadalomban.” A jelentésben az elemzők felhívják a figyelmet, hogy nem felszámolni, hanem erősíteni kell a nők védelmének kultúráját, amit már kiskortól a játékok, az oktatás és számos más viselkedési minta alapján az emberbe nevelnek.
A zaklatás területe
A jelentés kiemeli, hogy az erőszak megítélésében csakis az objektív állásfoglalás útja járható. Sérelmezik, hogy az egyezmény erre vonatkozó definíciója tág és nem elég konkrét: „elfogadhatatlan magatartásokat és gyakorlatokat, illetve az azokkal való fenyegetést foglal magában, amelyek fizikai, pszichológiai, szexuális vagy gazdasági kárt okoznak vagy okozhatnak.” A jelzett meghatározás kifejezetten szubjektív, tehát objektív eszközökkel nem mérhető – hangsúlyozzák az Emberi Méltóság Központ munkatársai.
Törvénymódosítások a kiszolgáltatottak védelméért
Az ILO 109-es elismeri, hogy különös védelem illeti meg a munka világába frissen belecsöppenő és a már idősebb, lassan leköszönő dolgozókat. De ugyanúgy védelem illeti meg a várandósokat és a származásuk miatt kiszolgáltatott személyeket is. Az utóbbi csoport viszont az egyezmény értelmezésében túl tágan definiált. Szó szerint nem részletezi az egyezmény a kiszolgáltatottak csoportjához tartózók körét. Mielőtt létrejött a dokumentum, az EGBSZ (Európai Gazdasági és Szociális Bizottság) annak szükségességét indokolva a jelzett csoportba fogalmazta bele a homoszexuálisok és transzszexuálisok rétegét is: „nemi alapú erőszaknak leginkább kitett csoportok ismertetése: homoszexuálisok és transzszexuálisok, migráns nők, HIV-/AIDS-fertőzött és fogyatékossággal élő munkavállalók, kényszermunka és gyermekmunka csapdájába esett személyek”.
Ezek alapján előnyt élveznek az LMBTQ-csoportok, ami a visszaélések hadát is elindíthatja – figyelmeztet az állásfoglalás szövege. Továbbá
a valódi védelem és erőszakmentesség jegyében elfogadhatatlan az ILO 109-es jelenlegi szövege.
Munkahelyi képzések az egyenlőség jegyében
Az ILO 109-es alapján az aláíró államoktól elvárják, hogy a munkáltatók az erőszakmentesség jegyében diszkriminációmentes képzéseket tartsanak. Ezzel az a baj, hogy a gyerek- és kényszermunka megszüntetése mellett az LMBTQ-jogok hirdetését is becsempészik a munkahelyi képzésekre.
Vagyis a jelentés kitér arra is, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet hogyan jutott el a gyermekvédelem területéről az LMBTQ pártfogói szintjére. Az elvileg független jogalkotók közül többen is az LMBTQ-mozgalomhoz köthető „elveket vallanak”: egyikük – név szerint Karol Monaghanaz – az azonos neműek házasságát tartja korunk legnagyobb vívmányának, másikuk – Vitit Muntarbhorn – pedig a homoszexuálisok házasodási és örökbefogadási jogainak harcosa.
Brüsszel felhatalmazza Magyarországot, hogy egy ENSZ egyik szakosított szervének genderegyezményét ratifikálja…
Jogosan vetődik fel a kérdés: vajon Brüsszel tiszteletben tartja országunk szuverenitását? Az elemzés szerzői aggodalmukat fejezik ki az EU 2020-2025-re vonatkozó stratégiáját illetően, ami
egyértelműen úgy fogalmaz, hogy az EU-ban a gender nem a férfit és nőt foglalja magában, hanem a „nemek sokszínűségét”.
Az Emberi Méltóság Központ elemzői a jelentés zárásaként kiemelték: kifejezetten fontos az erőszak megfékezése a munkahelyeken, de ennek megvalósítása semmiképpen sem mosható össze a genderideológiák népszerűsítésével:
„A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 109. számú egyezménye nem tartozik az egyértelmű, ideológiáktól mentes nemzetközi dokumentumok közé, ezért jelenlegi formájában elfogadhatatlan.”
Kiemelt képünk forrása: pixabay.com
