Miképpen mi is megbocsátunk…
Jézus Krisztus példája arra hív, hogy a legkiszolgáltatottabb helyzetben is adjunk meg minden dicsőséget az Atyaistennek. Többen éppen a megváltói szenvedéssel állították párhuzamba Magyarország brutális megcsonkítását.
„A latrok osztoznak a megfeszített köpönyegén”
– írta Krúdy Gyula kifejezően.
Éppen ez a messiási azonosulás hív arra bennünket, hogy annak minden mozzanatát életre váltsuk. Jézus az őt megfeszítőket nem átkozta vagy szidalmazta. Nem hívta segítségül az angyali seregeket, hogy a gyalázatos haláltól megmentsék őt, az emberré lett Isten fiát. Ezzel szemben
imádkozott a gyilkosaiért.
Tőlünk is ezt kérte, amikor imádkozni tanított bennünket. A vétkeink elengedését ahhoz kötötte, hogy bocsássunk meg az ellenünk vétkezőknek. Jóllehet minden sejtünk tiltakozik az ellen, hogy a minket megcsonkítókért és az üldözőinkért imádkozzunk, velük kiengesztelődjünk. Még akkor is, ha ez csak a mi oldalunkról történik meg, és látszólag semmi pozitív hatása nincsen.
A feltámadás azonban nem késik.
A szeretet diadala határtalan.
A kereszt, a szenvedés és az igazságtalanság elviselése megdicsőíti Istent. A Megfeszített értünk szeretetből vállalt haláltusájában a 22. zsoltár szavaival fejezte ki feltétlen bizalmát az ő Atyja iránt.
„Éli, Éli, lamma szabaktani!” – ez minden keresztény és magyar ember alapzsoltárának első mondata.
Trianon évfordulóján sem alakulhat ez másképp.
Gável András
A kiemelt képet a Vasárnap.hu készítette.
További olvasásra ajánlott írásunk:
