Hogyhogy nem halt meg? Én pontosan céloztam! – mondta a merénylő II. János Pál pápának

1981. május 13-án történt az egész világot megrázó merénylet a római Szent Péter téren. Szerdai nap volt: az általános kihallgatáson – melyet a téren tartottak – II. János Pál pápa a fatimai Máriáról készült beszédet mondani. Tízezrek tolongtak a korlátok mögött, amikor a délutáni napsütésben, 17 órakor kigördült a térre a pápával a nyitott fehér terepjáró. A jármű lépésben, időnként megállva haladt a kordonok mentén, a pápa megfogta a felé nyújtott kezeket, egy kisded fejét megsimogatta.

Kevéssel ezután két tompa dörrenés hallatszott, aztán még több is. 17 óra 19 perc volt.

A pápa meglepetten megfordult, majd – filmkockák örökítették meg az esetet – megingott. A közel álló hívek arcán halálos rémület futott át, amikor megjelent a sötét vérfolt az egyházfő fehér ruháján, ám az ő arcán nem volt nyoma félelemnek, amikor személyi titkára, Stanislaw Dziwisz karjaiba rogyott.

A pápamobil a téren mindig készenlétben álló mentőautóhoz száguldott II. János Pállal. Amikor hordágyra tették, már látszott, hogy a sebesülése nagyon súlyos, nem vesztegették az időt, igyekeztek vele a Gemelli klinikára. Már a tempó is a csodák határát feszegette, az őrületes római forgalomban a 45 perces utat a mentő úgy 8 perc alatt tette meg – nem működő, meghibásodott szirénával. A klinikán előkészített műtő várta a pápát.

Száz esetből 99 halálos lett volna

A Szent Péter térről még két turistát vittek a közeli Szentlélek kórházba, a sérüléseik nem voltak veszélyesek. A merénylőt még helyben lefogták, annyi információ futott róla körbe a világon először, hogy 25 év fölüli, sötét bőrű férfi, aki nem beszél olaszul. A hívek a téren maradtak, hangosbeszélőn közölték velük, hogy a pápa megsebesült, és imádkozásra szólították fel őket.

Ali Agcáról, a merénylőről másnapra az derült ki: a török „Szürke Farkasok” szervezetéhez tartozó hivatásos terrorista, akit egész Európában köröznek.

A Gemelli klinikán ötórás műtétet hajtottak végre az egyházfőn, rendkívül súlyos hasüregi sérüléseket szenvedett. Két golyó fúródott a testébe, három és fél liternyi vért vesztett. A műtétet végző professzor, Francesco Crucitti szerint „száz esetből 99-ben halálos lehetett volna a lövés. Valóságos csoda történt a szerencsétlenségben”! A golyó ugyanis nem ért egyetlen létfontosságú szervet sem, sem a a gerincet, sem a verőérrendszert, sem idegeket.

A két boríték és a Szűzanya keze

II. János Pál pápa még a kórházban lábadozva kérte, hogy adják át neki a fatimai titkok közül az addig nem (és jó ideig azután sem) nyilvános, harmadik titkot tartalmazó borítékot. Az egyházfő két borítékot kapott. Egy fehéret az egyik egykori fatimai pásztorgyermek, Lúcia nővér eredeti, portugál nyelvű levelével a látomásról, és egy narancsszínűt az olasz fordítással. A levélben, mely a merénylettel egyazon napon, évtizedekkel korábban történt jelenés alapján íródott, ez állt:

„Egy igen nagy fényességben, ami Isten, láttunk valami olyasmit, mintha tükör előtt vonultak volna emberek, láttunk egy fehérbe öltözött püspököt, akiről úgy gondoltuk, ő a Szentatya. Sok más püspök, pap, szerzetes és szerzetesnő ment föl egy meredek hegyre, melynek csúcsán nagy kereszt állt fatörzsekből, mintha hántolatlan paratölgy lett volna; a Szentatya, mielőtt odaért, egy félig lerombolt, félig düledező városon ment keresztül botladozó léptekkel, fájdalommal és aggodalommal telve imádkozott az út mentén heverő holtak lelkéért; fölérve a hegy tetejére, térdre borult a nagy kereszt lábánál, és egy csoport katona lőfegyverekkel és nyíllal tüzelve rá, megölte őt. Ugyanígy haltak meg egymás után csoportokban a püspökök, papok, szerzetesek és szerzetesnők, különféle világi emberek, különböző társadalmi osztályokból és állásokból való férfiak és nők”.

A pápa magára ismert a fehérbe öltözött püspök alakjában. A fatimai jelenések első napja és a merénylet napja (május 13-a) közötti egybeesés alapján úgy fogalmazott:

„Nem tudom, ki adta a fegyvert a gyilkos kezébe, de azt tudom, hogy ki térítette el a golyót…” Egy „láthatatlan (…) anyai kéz irányította a golyó pályáját”. Vagyis: a Fatimai Szűzanya térítette el a merénylő golyóját.

Totus Tuus

Már az ifjú Karol Wojtyla is különösen erős ragaszkodással viszonyult a Madonnához, akit védőszentjéül is választott, és jelmondatát is neki ajánlotta: Totus Tuus – azaz egészen a tied. Felgyógyulva, a merénylet első évfordulóján (majd később is) elzarándokolt Fatimába, hogy hálát adjon, ekkor egy őrült spanyol szerzetes kísérelt meg ellene merényletet, de szerencsére a pápa közvetlen közelébe nem juthatott a tőrével.

1985-ben a Vatikánban felállíttatta II. János Pál a fatimai Madonna szobrát, és megindultan mondott köszönetet ismét – ekkor ajánlotta a Szűzanyának az elnyomásban sínylődő Kelet-Európát.