Egy jegyespár, amely magyar táncra tanítja Argentínát

– Miről szól a Kőrösi Csoma Sándor Program, mi a célja?

– Kata: A Kőrösi Csoma Sándor Program a Nemzetpolitikai Államtitkárság kiemelt ösztöndíj programja, melynek fő célja a diaszpórában élő magyar közösségek támogatása. A program 2013 óta küld ösztöndíjasokat szerte a világba, akiknek elsődleges feladata, hogy a helyi magyarság körében közösségépítő, identitást megerősítő munkát, kulturális tevékenységet végezzenek, valamint ösztönözzék a Magyarországgal való kapcsolattartást.

– Miért döntöttetek úgy, hogy jelentkeztek a programba? 

– Kata: Olyan ismerősöktől hallottunk róla, akik korábban ösztöndíjasként dolgoztak egy-egy magyar diaszpóra közösségben, ők buzdítottak minket a pályázásra. Elolvastuk a kiírást és úgy éreztük, hogy a program célja, küldetése nagyon közel áll a hivatásunkhoz.

Mindketten néptánctanárok vagyunk, a magyar kultúra és néphagyományok szerelmesei. Fontosnak tartjuk a tudásunk átadását, a magyarság hagyományainak megismertetését másokkal. Nemcsak a táncban és a tanításban, hanem az életben is párok, jegyesek vagyunk.

Így nem volt kérdés, hogy mindketten beadjuk a pályázatunkat, együtt jelentkezünk, ha pedig úgy alakul, akkor közösen vágunk neki az új missziónknak.

Néprajz szakon diplomáztam az Eötvös Loránd Tudományegyetemen és párommal, Andrással együtt végeztünk a Magyar Táncművészeti Egyetemen. Mindketten közösségi emberek vagyunk, szeretünk segítő kezet nyújtani, és nagy örömmel indultunk útnak ide, Argentínába. Néptáncosként, néptánctanárként jöttünk, így elsődleges feladatunk a helyi tánccsoportokban való munka, segédkezés.

Jelenleg öt csoportban dolgozunk, a Regős Néptáncegyüttesben, az Oleanderben, a Tilinkóban, a Zrínyi Ifjúsági Kör gyerekcsoportjában, valamint asszisztensként a Zséjében. A táncanyagok tanítása mellett fontos közösségépítő szolgálatot is teljesítünk, valamint pályázati előkészületekben, rendezvények szervezésében, lebonyolításában veszünk részt, tehát dél-amerikai munkánk igen sokrétű.

– András: Táncos barátaink, munkatársaink közül – akik már maguk is részt vettek a Kőrösi-programban, illetve akik még a jelentkezésünkkor is kiküldetésben tevékenykedtek – sokan ajánlották, mivel nekünk valónak érezték a programot. 

Óvodás, általános iskolai, gimnazista és fiatal egyetemista, valamint felnőtt tánccsoportokat vezettünk együtt és külön-külön. Így nagyon örültünk annak is, hogy a programban közösen végezhetjük a tánctanári munkát.

Úgy vélem, hogy cserkészvezetői tapasztalataim és huszár hagyományőrző tevékenységem is szerepet játszhatott a bizottság döntéshozatalában, ugyanis e két közösségben rengeteget tanulhattam saját magamról, történelmi hagyományainkról, a természetről és a közösségben végzett munkáról, valamint arról, hogy mit is kíván a vezetői szerep. Ezek a tapasztalatok pedig eredményesen hasznosíthatók a ránk bízott feladatok elvégzése során, melyek közül a helyi öt tánccsoport tanítása az elsődleges.

– Március elejére Argentínát is elérte a koronavírus-járvány. Hogyan változott meg ennek hatására a munkátok? 

– Kata: Argentína március 20. óta szigorú karantén alatt van, ami sokat változtatott a mindennapjainkon. Beszorultunk a négy fal közé, mindent innen kell elintézni, elvégezni. Igyekszünk ezt minél jobban kihasználni, minél többet kihozni a helyzetből. A munkát természetesen online végezzük, most szinte minden az interneten történik. A csoportokkal is kizárólag így tartjuk a kapcsolatot.

A hétköznapok szintén korlátozottak lettek. A legtöbb boltot bezárták, csak az élelmiszerüzletek és gyógyszertárak vannak nyitva. Az utcára csak nagyon indokolt esetben lehet lépni (pl. vásárlás, munka, kutyasétáltatás, orvosi kezelés), így mi csak boltba tudunk kimenni, oda is szájmaszkban. A rendőrség folyamatosan járja az utcákat, ellenőrzik a járókelőket. Az iskolák is távoktatásban tanítanak, a karantén miatt összesen két hetet lehettek nyitva. (Itt március 1-jén volt az évnyitó és 2-án kezdődött a tanév.)

Az emberek otthon vannak, betartják a korlátozásokat a maguk és mások érdekében is. Igaz, nem könnyű „bezárva” lenni, de mindenki igyekszik ezt az érzést valahogyan enyhíteni.

A legtöbben elfoglalják magukat, együtt vannak a családdal, kerti munkát végeznek. A környékünkön például mindenki a kerítését festette hetekig. Mivel otthon vagyunk, több időnk marad másra is. Mi az elmúlt hetekben sokat sütöttünk: kenyeret, kalácsot, péksüteményeket. Ilyesmire korábban nem volt alkalmunk, most viszont szívesen rászánjuk az időt, és nagyon élvezzük is. Próbáljuk magunkat fizikailag is formában tartani, így kétnaponta igyekszünk kisebb edzéseket csinálni, persze azt is a nappaliban. Úgyhogy nem unatkozunk, mindig van mit csinálni.

– András: Sajnos a járvány a megszokott módszerrel végezhető munkánkat nagyon korán, gyakorlatilag az első próbák után ellehetetlenítette. Így nekünk is hamar jártasságot kellett szereznünk az egyéb módszerekben, amikkel folytatni tudjuk az éppen megkezdett munkát. Ez sok kreativitást és merőben másfajta felkészülést kíván, mint amilyet eddig alkalmaztunk.

– Hogyan tudjátok ellátni a feladatokat, pontosan mikben kellett változtatni?

– Kata: A néptáncoktatás, próbatartás alapvetően egy közösségi tevékenység, amit nagyon nehéz képernyő előtt végezni, hiszen az azonnali visszacsatoláshoz, a javításhoz, a próbadinamikához élő kontaktus kell. 

Az online oktatás természetesen nem lehetetlen, illetve a szükség nagy úr, úgyhogy alkalmazkodnunk kellett a kialakult helyzethez.

A Regős Néptáncegyüttessel a próba idejében, minden pénteken este összegyűlünk a Zoom alkalmazás segítségével, és a táncanyaghoz, jeles napokhoz kapcsolódó énekeket tanulunk, archív táncfilmeket, hanganyagokat, néprajzi filmeket nézünk, hallgatunk, elméleti ismereteket gyarapítunk. Ezen kívül minden csoportunknak táncos oktatóvideókat készítünk, amiket heti rendszerességgel küldünk el számukra. Elkészítendő feladatokat is kiadunk, amik a hangulatjavító funkciójuk mellett a megtanult énekek jobb megértését, az ismeretek elmélyítését szolgálják. András a fiúknak egyéni órákat is tart, ami a férfitáncok részletesebb, pontosabb megtanulásában segít.

– Milyen kapcsolatotok alakult ki a magyar közösségekkel?

– Kata: A megérkezésünk után több közösséggel is sikerült személyesen találkozni, de van, akivel még csak a képernyőn keresztül ismerjük egymást. Tanárokként vagyunk itt, ugyanakkor mindenhol azonnal barátként, partnerként, nagy szeretettel fogadtak minket. Hamar kialakult egy közvetlen, személyes kapcsolat, ami talán az argentin levegőnek is köszönhető. A kapcsolataink sokfélék, de mindenkivel jól kijövünk.

Igyekszünk mindenkivel kapcsolatban lenni – de persze nagyon várjuk már, hogy végre puszit is adhassunk egymásnak.

– András: Igen, rendkívül lelkes és fiatalos csoportokat ismerhettünk meg. Kreativitásuk és kitartó elhivatottságuk magyarságuk elmélyítése és megélése iránt minket is ösztönöz. Úgy érzem, sikerült a közösséget a megváltozott körülmények ellenére is egyben tartani a rendszeres online találkozásoknak és a közös feladatoknak köszönhetően. Szeretnénk a táncanyag átadásában is tovább haladni, ehhez folyamatosan keressük a változatos és könnyen felhasználható formában történő információátadás módszereit. Mind a tánctechnikai fejlődés, mind pedig a táncélethez kapcsolódó néprajzi ismeretek terén egyaránt. Továbbra is szeretnénk fenntartani a fiatalos jókedvet és a vidámságot, valamint az összetartozást erősíteni a táncosokban.

 

Tóth Gábor

Kiemelt képünk forrása: Knapecz Kata és Tóth András (Fotó: Michal Kuzma)

Potápi: pályázni lehet a Kőrösi program déli féltekére szóló ösztöndíjaira

Potápi: pályázni lehet a Kőrösi program déli féltekére szóló ösztöndíjaira