Kérjünk időt, ha szorult helyzetbe hoz a főnök

A stressz természetes emberi reakció, amikor váratlanul ér minket egy jó vagy egy rossz hír. Ilyen esetekben az átlagostól nagyon eltérő válaszokra és teljesítményre vagyunk képesek. Ahogyan nagy örömhírt kapva azt érezhetjük, hogy „egy méterrel a föld felett járunk”, rossz hír hatására szintén váratlanul reagálunk: a szerveztünk felkészül arra, hogy meneküljünk vagy támadjunk. Érdemes megértőnek lenni magunkkal. Teljesen rendben van, ha váratlan helyzetben váratlan reakciókat produkálunk; zavarodottá válhatunk, elveszíthetjük a realitásérzékünket, néha nem vagyunk képesek valóságosan észlelni a körülményeket, nem tudunk összeszedetten gondolkodni, nehézségeink lehetnek a koncentrálásban. Jellemző az ilyen esetekre, hogy nézzük az elénk tolt papírt, de nem látjuk, nem tudjuk elolvasni, értelmezni, ami rajta áll.

Persze, ez nem ment fel a cselekedeteinkért vállalt felelősség alól. Vannak emberek, akik ilyen helyzetben hatalmas energiákat tudnak mozgósítani, másokat egy leblokkolás vagy egy rosszullét véd meg a nagyobb bajtól. Sajnos előfordul olyan is, hogy valaki – ahogyan a népnyelv fogalmaz – „szívére veszi a dolgot”, vagy „töri rajta a fejét”, ami komolyabb szervi tüneteket is eredményezhet. Ha ezek hosszabb ideig fennmaradnak, akkor orvoshoz kell fordulni.

Hogyan tudunk stresszhelyzetben is jól dönteni, és miként kezeljük a munkahelyi felmondást, esetleges kényszereket?

Az biztos, hogy senkit nem kényszeríthetnek semmire, de megpróbálhatják. Megterhelt élethelyzetekben az a legjobb, ha várunk a komoly döntésekkel. Ahogyan egy elköteleződési nehézségekkel küzdő fiataltól sem lehet elvárni, hogy nagyon könnyen és gyorsan mondjon igent a párjára. Egy depresszióstól sem várunk meghatározó döntéseket. Ugyanígy egy váratlan helyzettel kapcsolatban sem várhatják el tőlünk, hogy rögtön megfelelő, felelősségteljes módon határozzunk. Sokszor szó szerint képtelenek vagyunk dönteni, mivel megemelkedett a pulzusunk, izgatottság tört ránk, és ilyen „forró fejjel”, vagy épp a sokktól összeomolva veszélyes aláírni, kijelenteni bármit is.

Ha a vezető közli, hogy nem tud tovább foglalkoztatni minket, akkor kérhetünk tőle időt, amíg kitaláljuk, mitévők legyünk. Meg lehet beszélni otthon, illetve szakembertől is tanácsot kérhetünk stb. Természetes és okos döntés, ha időt kérünk.

Ha nem akarunk felmondani, akkor a közös megegyezést ne írjuk alá! Bár ez szokott lenni az első ajánlat a munkáltató részéről, kevés annak az esélye, hogy ugyanabban az időben mindkét fél erre a megoldásra gondoljon, vagy ugyanazt akarja. Előfordulhat, hogy a munkaadó minden trükköt bevet, hogy ezt a megegyezést aláírjuk, főleg akkor, ha nincs valódi és megalapozott indoka a felmondásra.

Kérjünk időt!

Elképzelhető, hogy a munkáltató mindezt váratlanul fogja bejelenteni, mivel az a célja, hogy ne készülhessen fel előre a helyzetre a dolgozó. Egy váratlan szituációba került, kiszolgáltatott, megrémült ember sokkal befolyásolhatóbb, mint egy jogaival és kötelezettségeivel tisztában levő, nyugodt és határozott dolgozó. Ez pszichés hadviselés, melynek részeként szövetségeseket is gyűjthet maga mellé egy főnök, s így előfordulhat, hogy a munkavállalót ketten vagy többen akarják majd meggyőzni arról, hogy a közös megegyezés a legjobb. Az is lehet, hogy az elválásnak csak ezt a módját fogják bemutatni.

Holott a munkáltató is felmondhat, ha van rá nyomós indoka. Persze ez nehezebb, hiszen még járványhelyzetben sem egyértelmű, hogy mit jelent a komoly és megalapozott indok, mikor lehetetlenül el egy cég például. Mindenesetre jó, ha tudjuk: nem igaz állítás az, hogy csak egy módja van a munkaviszony megszüntetésének. Minden eset egyedi, így érdemes időt kérni és szakemberhez fordulni tanácsért. Viszont fel kell rá készülni, hogy a vezető esetleg mindent megtesz majd azért, hogy a másik stresszhelyzetben döntsön, és engedjen a megfélemlítésnek.

Ezere figyeljünk!

Érzelmi zsarolás is előfordulhat, mikor az a cél, hogy a munkavállaló sajnálja meg a vezetőt, a céget. Az esetleges kényszerítés, az iroda ajtajának lezárása viszont már büntetőjogi kategória. Ez egy stresszhelyzet mindenki számára is, és a stressz könnyen alakulhat agresszióvá mindenkiben. Ezért ebben a helyzetben érdemes különösképpen vigyázni magunkra és másokra is.

Az olyan fenyegetőzéseknek sem szabad felülni, hogy nem adnak fizetést és csúnyán fog mutatni az önéletrajzban, hogy a munkáltató mondott fel. A cég ki fogja fizetni a béreket – hiszen erre kötelezve van. Olyan önéletrajzot pedig senki nem látott még, ahol fel van tüntetve, hogyan ért véget az előző munkaviszony. Az az érv sem állja meg a helyét, hogy majd úgyis találnak hibát a munkában – mivel épp azért ajánlanak közös megegyezést, mert nincsenek valódi indokok a felmondás mellett.

Sőt, olykor még az egyoldalú felmondás is kétséges. Érdemes lehet további kedvezményeket kérni, ha mégis hajlanánk a közös megegyezés felé. Ha pedig a munkáltató meg van győződve arról, hogy az álláspontja megtámadhatatlan, akkor ki fogja postázni a felmondást, ami aztán a bíróságon megtámadható – vagy itt lezárul a történet. Az biztos, hogy kiszolgáltatott, megtámadott és stresszes helyzetben nem érdemes dönteni. Ha pedig komoly sérelem ér valakit, akkor a munkaügyi bírósághoz is fordulhat, illetve – és ez a költséghatékonyabb megoldás – mediátor segítségét is kérheti.

A szervezet felkészül: üss vagy fuss

Ami pszichésen sokat segíthet: időt kérni és megnyugodni, feltöltődni, átgondolni a történteket, lehetőségeket és veszélyeket. Ha beszélünk ezekről valakinek, akkor máris könnyebb lesz a terhet viselni. Minél több jó embernek mondjuk el a velünk történteket, annál több szempontot, visszajelzést kapunk, és a feszültségünk is enyhül. Viszont jogi kérdésekben nem érdemes felülni a népnyelvnek, jogászt kell megkérdezni, aki ért a munkajoghoz.

Egy ilyen váratlan, az egész egzisztenciánkat érintő hír nagyon megterhelő lehet és kiszolgáltatottságot, dühöt, félelmet, esetleg kétségbeesést élhetünk meg. Ha túl vagyunk a váratlan és nehéz eseményen, akkor legyünk megértőek magunkkal. Ilyenkor természetes reakció, ha valaki a mindennapi tevékenységektől elzárkózik, vagy épp ellenkezőleg, rendkívül izgatottá válik, nem tud nyugodt maradni. Szabad néha rosszul vagy épp máshogy is lennünk, mint az sokszor elvárjuk magunktól.

Kisebb vagy nagyobb intenzitású testi tünetek megjelenésén sem csodálkozhatunk. Viszont ha ezek hosszabb távon fennmaradnak, akkor érdemes orvoshoz vagy szakemberhez fordulnunk, aki segít feldolgozni a történteket. Magunkon pedig testmozgással, sétával, minőségi pihenéssel, alvással és relaxációval segíthetünk. A nehézség több szempontból való megvizsgálása és a humor is csökkentheti a feszültségeinket. A helyzetre koncentráljunk, ne engedjük, hogy a vélt vagy valós félelmeink, következtetéseink csapdájába kerüljünk.

Figyeljünk az érzéseinkre, beszéljünk ezekről másokkal is! És bátran kérjünk segítséget! Hiszen most, a járvány idején megtapasztalhattuk, hogy egymás nélkül még gyengébbek vagyunk.

Kiemelt képünk forrása: Pixabay.com