„Ha az életnek magának van értelme, akkor a szenvedésnek szintén” – Viktor Frankl kitartásra buzdít
- Az ember legnagyobb vágya az, hogy értelmet és célt találjon az élete számára.
- Amikor már képtelenek vagyunk változtatni egy helyzeten, akkor változtassuk meg saját magunkat.
- Élj úgy, mintha már másodszor élnél, és elsőre mindent a lehető legrosszabbul csináltál volna.
- Létezésünk minden pillanata elmúlik és elhal; de nem éppen ez a radikális elmúlás szólít fel bennünket arra, hogy minden pillanatot használjunk ki, vagyis a valamilyen értelem betöltésének a pillanatban rejlő lehetőségét valósítsuk is meg?
- Még a „negatív aspektusokból” is, sőt éppen azokból, valami értelmeset kell „kihozni”, és azt valami pozitívummá átformálni: a szenvedést teljesítménnyé – a vétket átalakulássá – a halált felelősséget fejlesztő tényezővé kell tenni.
- Az az ember, aki képtelen (ideiglenes) létformájának végéig ellátni, arra sem lehet képes, hogy egy célnak éljen. Már nem tud – mint a normális létben – a jövő érdekében létezni.
- A szenvedés valahogyan ugyanúgy hozzátartozik az élethez, mint a sors és a halál. Bajtól és haláltól válik az emberi lét teljes egésszé.
- Az ember szellemi szabadsága – melyet senki nem vehet el tőle – lehetővé teszi, hogy még utolsó leheletéig is alkalmat találjon arra, hogy életét értelmessé tegye.
- A humor is a lélek egyfajta fegyvere az önfenntartásért való harcban, hiszen ismeretes, hogy a humor – mint aligha valami más az emberi létben – alkalmas arra, hogy távolságot teremtsen, felülkerekedjék az adott helyzeten.
- Ha az életnek magának van értelme, akkor a szenvedésnek szintén kell, hogy legyen.
+1 Az embertől mindent el lehet venni, csak egyet nem: azt a végső emberi szabadságjogot, mely szerint eldöntheti, hogyan álljon hozzá az adott körülményekhez.
Kiemelt képünk forrása: adamsaddique.com
