Nem is Szabó Tímea a gond, hanem a piaci igény
Volt itt a minap ez a nagysikerű Szabó Tímea-felszólalás abban a magyar parlamentben, amely egyébként mértékadó európai és CNN-körök szerint már hetek óta fel van számolva, sőt a helye is sóval van behintve gondosan, nehogy valaha még kisarjadjon romjain valamiféle demokrácia-kezdemény. (Bezzeg a Fővárosi Közgyűlés él és virul, ülésezik dosztig.)
Mint ismeretes, a képviselőasszony egy klasszik huszonhárommilliórománozás jellegű retorikai eszközzel kezdte beszédét, amelyet aztán nem sikerült befejeznie, pedig – mint utólag határozottan rámutatott – ha végigmondhatta volna, slusszpoénként szinte a keblére ölelte volna a határon túli magyarságot.
Még véletlenül sem uszított tehát az irigylendők tételes felsorolásával, ott se volt.
De az érdekes nem is annyira ez, mint inkább az ellenzéki kommentelők lelkes rápörgése a témára. Tímea már rég perrel fenyegetett meg mindenkit, aki olyasmit vélt kihallani felszólalásából, miszerint a határon túliakat ne segítse a kormány (segítse őket, semmi gond ezzel! – mondván), tulajdon szavazói mégis szűnni nem akaróan védik a határon túli magyarok segítése elleni „bátor fellépését” (segítse őket a halál! – kommentelvén).
Tehát ha végtelen jóindulatunkkal el is fogadjuk, hogy Szabó Tímea becsszó nem sajnál semmit a kárpátaljaiaktól, azt leszögezhetjük, hogy ellenzéki szavazók részéről komoly igény volna rá.
Magam is számos balliberálist tudhatok barátaim között, ezért eszembe nem jutna ezen a ponton bárkit is a világnézete miatt minősítgetni (egyébként is hogy jönnék ehhez én, a műszálas otthonkában orbánviktoros házioltár mellett egycsatornás tévét bámuló egybites náci), de azért felvetnék ezt-azt.
Például. Ugyanazok a választópolgárok kiabálják, hogy „az én adómból ne finanszírozza az állam a kovásznai orvos maszkját”, akik mindeközben átszellemülten dicsérik Angela Merkel európaiságát, amiért Németország átvett néhány olasz beteget. Amely betegek ugye életükben egy centet nem fizettek a német büdzsébe. Nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy ha Magyarország venne át partiumi covidosokat a „mi” tb-járulékunk terhére, akkor az messze nem bámulatos európaiságnak minősülne, hanem a magyar ellátórendszer románokkal történő felelőtlen terhelésének. A német rokkantnyugdíjas pénzén européernek lenni, az üdvös és megsüvegelendő, az „én” adómból viszont ne jófejkedjen senki, ugye.
Továbbá. Ugyanazok a választópolgárok sérelmezik, hogy a magyar kormány csak úgy maszkokat osztogat, akik az előző Facebook-poszt alatt még hangosan éljenezték az alanyi jogon járó alapjövedelem ellenzéki elképzelését. Tehát a János kórháznál állítólag nagyságrendekkel lepukkadtabb beregszászi kórháztól sajnálja a lelkes baloldali az egyetlen fuvarnyi védőfelszerelést, de közben már húzná is be az ikszet ahhoz a párthoz, amely havi százezer forinttal lepné meg például a tehetős apuka lébecoló huszonéves fiacskáját, vagy az Ausztriából euróbankókkal hazatért munkavállalót – miközben a 100 001 forintból élő szoci nyugdíjasnak nem adna egy fillért se.
Fura dolog ez a szelektív irigység.
Végül. A mantra szerint a Fidesz-szavazó az, aki gondolkodni képtelen lényként a készen kapott paneleket szajkózza, míg az ellenzéki mérlegel, árnyal, utánajár, cizellál s innovál. Ehhez képest a védőeszköz-szállítmányok tárgyában olvasható ellenzéki kommentek visszatérő népmesei eleme, hogy a kormány „szavazatmaximalizálás” céljából küld maszkokat Zilahra. Engem tényleg érdekelne, hogy melyik ellenzéki kommentelő milyen információk alapján alakította ki ezt a véleményét, hisz ismert tény, hogy a határon túliak szavazataiból legutóbb is nulla mandátum született. Észszerű volna vajon, hogy egy kormány megvonja az egyéni jelöltekre is szavazó belföldiektől a maszkokat, hogy odaadja azokat a csak listán szavazó külhoniaknak? Vagy az abszolúte nem voksoló macedónoknak? Unortodox szavazatszerzési módszer lenne, az bizonyos.
Ezért aztán
talán visszább lehetne venni a határon túliak ekézéséből.
Valamiféle negyvennapos böjtöt ajánlanék mától kezdve a derék ellenzéki polgártársaknak: Trianon évfordulójáig bírja már ki mindenki, hogy nemzettársainak rugdosása nélkül szidja a Fideszt. Aztán ha addig sikerül, talán menni fog június 4. után is.
Francesca Rivafinoli
Kiemelt képünkön Tordai Bence, a Párbeszéd frakcióvezető-helyettese és Szabó Tímea, a Párbeszéd frakcióvezetője, a párt társelnöke az Országgyűlés plenáris ülésén 2019. november 4-én. Fotó: MTI/Balogh Zoltán.
