Születhet jó is a mostani szenvedésünkből?
Megküzdésnek (coping) nevezünk minden olyan erőfeszítést, amelyet személyes erőforrásaink felülmúlásának élünk meg. Van olyan helyzet, ami meghaladja az erőforrásinkat, és rajtunk kívül áll. Ilyen esetekben érdemes a probléma által kiváltott érzelemmel foglalkozni. Ilyenek például a veszteségek vagy traumák. Ezekre nincs ráhatásunk, így az általuk kiváltott érzelmi reakciónkat kell a helyén kezelni, és eztán tudunk előre lépni. Ha viszont kontrollálható, de nehéz helyzetbe kerülünk, akkor könnyebben dönthetünk arról, hogy a megoldás felé haladjunk, és aktivizálhatjuk erőforrásainkat, kreativitásunkat.
Elfojtás és szembenézés
A szenvedésre adott természetes lelki reakciónk az elfojtás, amikor hosszú vagy rövid távra, de elnyomjuk, jó mélyre elássuk magunkban az eseményhez köthető érzéseket. Ez lehet néhány perc, óra, de lehetnek akár évek is. Ilyen énvédő mechanizmus a tagadás is, amikor hitetlenkedünk a krízis vagy halál valóságában. Ezekre ideig-óráig szükségünk lehet, hiszen megvédenek minket a túlterheltségtől. Megvédenek, és időt nyerhetünk, amikor gyorsan kell cselekednünk. Viszont abból is származhat további szenvedés, ha folyton megpróbáljuk elkerülni a szembenézést, és ezzel elzárjuk az egészséges fejlődés útját. Sőt, könnyen meg is betegedhetünk!
Hosszabb távon többnyire a szenvedéssel való szembenézés és az ezzel való megküzdés visz előre.
Ebben a megküzdésben, amikor a megszokott stratégiáink csődöt vallanak, elkezdünk új megoldásmódokkal próbálkozni. Így minden krízishelyzet magában hordja a változás és a fejlődés lehetőségét. Az átélt traumák érzékenyebbé, empatikusabbá, érettebbé tehetik a személyiségünket.
Minden esélyünk megvan rá, hogy a járvány és a karantén idején olyan új megoldási és megküzdési módokat fejlesszünk ki, ami erősebbé tehet minket, és a jövő akadályait könnyebben vegyük.
Az empátiánk, a másokra való érzékenységünk növekedhet, megtapasztalva az elszakítottság érzését a számunkra fontos vagy akár a korábban kevésbé fontosnak vélt kapcsolatainktól.
A kutatások alapján a vallásos embereknek alapvetően jobbak a megküzdési stratégiáik. Persze egy mély hittel és spiritualitással rendelkező embernek is lehet szegényes a coping-repertoárja, mely egy-egy nehéz próbatételnél fejlesztendő területként mutatkozik meg. Viszont számukra a hit mint erőforrás áll rendelkezésre, s a vallás többletértelmet és szándékot ad az eseményeknek. Még a szenvedésnek és a halálnak is, hiszen a kereszténység számára az örök élet ígéretét is magában rejti a földi elmúlás. Egy krízisben is gyakran előtérbe kerül a vallás szerepe. Szeptember 11-e után a megkérdezett amerikaiak 90 százaléka fordult a valláshoz támaszért és vigaszért. Betegség esetén is gyakran használt megküzdési eszköz az imádság – még egy kevésbé vallásos embernél is.
Ami nem segít
Ha a szenvedést mint büntetést látjuk, annak hátterében a büntető istenkép vagy apakép húzódhat, ami nem segíti a megküzdési stratégiánkat. Sőt, igazságtalanságot élhetünk meg, hiszen úgy tűnhet, hogy nem mindenki kap ugyanolyan büntetést. Érdemes leszögezni, hogy a keresztény vallások szerint Isten sohasem büntet.
A szenvedés, betegségek relativizálása sem segít, aki lekicsinyli testi vagy lelki fájdalmát, nem panaszkodik és segítséget sem kér, annak élete idővel beszűkül. Holott a szenvedést a maga valóságában és helyén kezelve lehetősége lenne egy virágzóbb kimenetelre, megoldásra és a dolgok mögötti mélyebb értelem megtalálására.
Hogyan segíthetünk magunkon és másokon a szenvedésben?
Azzal segítünk, ha a fájdalmat kifejezzük, vagy segítünk másoknak, hogy kimondhatóvá váljon a kimondhatatlan. Ehhez bizalmi, elfogadó és nyugodt légkörre, valamint türelemre van szükség. Az érzéseink vannak, jönnek-mennek, nemigen tudjuk őket iránytani. Azt viszont igen, hogy mit kezdünk velük. A nehézségekben is sokat segít, ha elfogadjuk, megengedjük, hogy legyenek, és aztán már könnyebb őket kifejezni, megosztani másokkal, ami felszabadító lehet. Ha a nehézségekkel küzdő megosztja az érzéseit, történetét, akkor ezzel segítjük őt önmaga megértésében, és új megoldásokat találhat, új értelmet fedezhet fel a szorult helyzetben. Ha pedig valamit nem tudunk befolyásolni, még mindig ott a lehetőség, hogy átkeretezzük a helyzetet, s az új hozzáállás segíthet megtalálni akár a nehézség értelmét is.
Dobrai Zoltán
lelkigondozó, mediátor
családterapeuta-jelölt
