Miért gondoskodunk egymásról a járvány idején?
A magyar származású pszichiáternek és családterapeutának az igazságérzet fontossága volt családi öröksége. Böszörményi-Nagy Iván száz éve született Budapesten több generációs bírói családba, így szinte magától értetődik, hogy az igazság fontos lett számára a családok segítésében is.
Megállapításai szerint az emberi kapcsolatokban ösztönös, tudattalan és részben tudatos törekvés van a nemzedékeken átívelő igazságosságra, kölcsönösségre, az adás-kapás egyensúlyára. Itt kapcsolódik a járványhelyzet és a #maradjotthon felszólítás Böszörményi-Nagyhoz most, amikor családok és generációk fognak össze és támogatják egymást.
Szinte egyértelmű, hogy a távolabb élő gyerek és unoka aktívan segíti szüleit: bevásárol, többször felhívja telefonon az idősebbeket, elintézi az adminisztrációs ügyeket. Sőt, fiatalok jelentkeznek, hogy önkéntesként szeretnének segíteni az időseknek. De miért ilyen egyértelmű a gondoskodás?
Generációkon átívelő kölcsönösség
A generációkon átívelő kölcsönösségre törekvésből következik, hogy aki megkapja a gondozóitól a neki járó gondoskodást, az elkötelezetté válik visszaadni a jót annak, akitől kapta, és továbbadni ezt a következő generációknak is. Így lesz a szüleinktől kapott jogosultság a gyermekeink felé kötelezettség. Tehát mindenkiben él egy „főkönyv”, amiben az szerepel, hogy mennyit fektetett be, és mennyit kapott a családi kapcsolatokból, azaz igazságosan bántak-e vele. Ennek alapján alakítja ki kapcsolati stratégiáját. Ebben az egyensúlyra való törekvésben szinte egyértelművé válik, hogy a társadalom egyik része gondoskodik a másikról.
Jogosultság és elkötelezettség
Az embereknek Böszörményi-Nagy szerint jogosultságuk, és elkötelezettségük van. Jogosult arra, amikor csecsemő és kiszolgáltatott, hogy az igényei és szükségletei szerint ellássák és gondoskodjanak róla. Amennyiben ezt a jogosultságot, a gondoskodást megkapta, ezzel elkötelezetté vált, és ezt az elkötelezettséget úgy „dolgozza le”, hogy gondoskodik a gyermekeiről, és jól bánik a saját szüleivel. Sőt, ha valaki ezt nem tudja megtenni, akkor keres valamilyen önkéntes szolgálatot, hogy másol „teljesítse a kötelezettségét”.
Destruktív jogosultság
Ha viszont nem kapta meg a gondoskodást, akkor hiányok keletkeznek, és ez a jogosultság már negatív lesz. Ez azt jelenti, hogy feljogosítva érezheti magát arra, hogy ő se adjon. Ha rosszat kapott valaki, elhanyagoló, bántalmazó családban nőtt fel, akkor ezt a destruktív jogosultságot adja tovább felnőttként. Azt éli meg, hogy ez így van rendjén, és ezért ezekben az esetekben mások bántalmazása miatt nincs semmilyen bűntudata. Ez a fajta kapcsolati egyensúlyra törekvés erősebb lehet az etikai normáknál. A destruktív jogosultság nem más, mint a rosszindulat belülről jövő joga. Kifejlődésének legsúlyosabb összetevője az egyén veleszületett jogosultságainak megsértése. A destruktívan jogosult személy gyakran gátolt abban, hogy megbánást érezzen egy vétlen kívülállóval történt igazságtalan bánásmódja miatt, mert ő így törleszt a régmúltért.
Jó hír, hogy ezek a jogosultságok sem kell, hogy örökké velünk legyenek! Egy korábbi kapcsolati sérülés egy másik kapcsolatban képes gyógyulni.
Úgy tűnik, hogy a járvány idején nagyon sokan megértették a 100 éve született Böszörményi-Nagy tanítását: kötelezettségünk van az előző generációk kívánságainak és érdemeinek figyelembevételére. Emellett kötelezettségünk a múltból ránk hagyományozott értékek megőrzése, növelése és továbbadása a még fiatalabbak felé. Ha így cselekszünk, ők felnőve ezt fogják továbbadni, amit mi teszünk meg egymásnak ezekben a történelmi időkben.
Dobrai Zoltán
lelkigondozó, mediátor
családterapeuta-jelölt
