Csicseregnek a madarak, zöldellnek a fák, egyre melegebben süt a nap. Kétségtelen, hogy Magyarországra megérkezett a tavasz, és természetes, hogy ilyenkor az ember a hosszú téli bezártság után a szabadba vágyik.

Ez a tavasz azonban más, mint a többi. A járvány itt van, és ha nem vagyunk felelősségteljesek, feltartóztathatatlan terjedésnek indul.

Ki kell bírni! Ki kell bírni, hogy nem megyünk át a haverunk teraszára egy sörre, hogy nem ülünk ki a Gödörhöz egy üveg borral, hogy nem megyünk fel a Gellért-hegyre megcsodálni a napfényben úszó várost. Bízzunk abban, hogy nagyon sok tavasz adatik még nekünk, és fogjuk végre fel, hogy a nagyobb jóért most otthon kell maradni! A többség ezt megértette,

hirdetés

egyre többen vannak azonban, akik azt mondják: ha úgyis mindenki otthon marad, én miért ne tehetném meg, hogy kimegyek egy kicsit? És éppen ebből van a baj: az egyéni döntések kollektív felelősséget generálnak.

Az elmúlt években egy elképesztően visszás társadalomban éltünk. Az emberek többsége vágyott a közösségi életre, de közben döntései során csak a saját érdekeit nézte. Ezekben a napokban ugyanakkor rádöbbenhetünk: nincs csak saját érdek, nincs csak saját döntés. Az egyéni lépések ugyanis összeadódnak, és megágyaznak a vírus továbbterjedésének. Akikben eddig nem tudatosult, most azoknak is érezniük kell: egy közösség vagyunk, és a saját lépéseink kihatnak a többi emberre. 

Kedves Margitszigeten fröccsöző barátom! Ha nem mész haza, semmibe veszed azok munkáját, akik ezekben a napokban is megfeszített erővel dolgoznak érted: az orvosok, az ápolók, a rendvédelmi dolgozók, a kereskedők, a fuvarozók és még folytathatnám a sort. De ha ezzel sem győzlek meg, mondom tovább: ha nem mész haza, ez a járvány elhúzódik.

Vajon kit fogsz hibáztatni, ha nem lesz Sziget Fesztivál? Vajon kit fogsz hibáztatni, ha a jövő hónapban a munkaadód éppen a te béredet nem tudja tovább fizetni? Vajon kit fogsz hibáztatni, ha a te nagymamádnak nem jut lélegeztetőgép? 

Mindegy is, hogy ki hibáztatsz, mert a lényeg: csak magadat okolhatod. Szóval tedd le a poharat, és irány haza!