Szent II. János Pál reménykeltő, biztató gondolatai nehéz időkre

1. Ne hagyd el magad a kétségbeesésig! Nem teszünk úgy, mintha az élet csupán szépségekből állna. Tudatában vagyunk a bűn, a fájdalom, a szegénység sötétségének. De tudjuk, hogy Jézus legyőzte a bűnt, és a saját fájdalmain keresztül eljutott a feltámadás dicsőségébe. Mi pedig misztériumának fényében élünk, halálának és feltámadásának misztériumában. Mi a húsvét emberei vagyunk és az alleluja az énekünk.
2. Az egyéni szabadság korlátozása úgy tűnhet, hogy az valami negatív és kellemetlen dolog, de a szeretet által pozitív, örömteli és kreatív dologgá válik. A szabadság a szeretet kedvéért létezik.
3. Nem gyengeségeink és kudarcaink összegzése vagyunk, mi az Atya szeretetének összege vagyunk és a valódi képességünk az, hogy Fiának, Jézusnak képévé váljunk.
4. Szembesülünk a hatalmas és drámai harccal, ami a rossz és a jó, a halál és az élet, a „halál kultúrája” és az „élet kultúrája” között zajlik. Nemcsak, hogy szembesülünk vele, hanem a konfliktus közepén találjuk magunkat: mindannyian részesei vagyunk, és mindannyian osztozunk benne azzal az elkerülhetetlen felelősséggel, hogy feltétel nélkül az élet pártjára álljunk.
5. A nemzet csak akkor remélhet jobb jövőt, ha polgárai képesek közös erőfeszítéssel felelősséget vállalni a közjóért.
6. „Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval.” (Róm 12,21). Végső soron így jutunk el, a rossz által ösztökélve, egy nagyobb jóhoz.
7. A tettekben megnyilvánuló szeretet kimondhatatlanul nagy erőt kölcsönöz a szavakkal kimondott szeretetnek.
8. Ne féljetek szentek lenni! Tegyétek az új évezredet a szentek korszakává!
9. A keresztény ember győzelemre hivatott Krisztusban. Ez a győzelem elválaszthatatlan a nehézségektől, sőt a szenvedéstől is, ugyanúgy, ahogy Krisztus feltámadása elválaszthatatlan a kereszttől.
10. Még sohasem volt az Egyháznak annyi alkalma és lehetősége, mint manapság, hogy az Evangéliumot a szó és a tanúságtétel révén minden emberhez és minden néphez eljuttassa.

+1 „Ne féljetek!” Először akkor buzdítottam így az embereket, amikor elfoglaltam Szent Péter Trónját. Krisztus gyakran biztatta így az embereket, akikkel találkozott. Az angyal így szólt Máriához: „Ne félj, Mária” (Lk 1,30). Ugyanezt mondta Józsefnek is: „József, Dávidnak fia, ne félj” (Mt 1,20).

Krisztus ezt mondta az apostoloknak, Péternek, több alkalommal is, s különösen a feltámadása után. Hangsúlyozta: „Ne féljetek!”. Érezte ugyanis, hogy féltek.