A világrend nélkülivé vált világ új alakot ölt

„A koronavírus-járvány első halálos áldozata a liberalizmus. Ami az elmúlt negyedszázadban kívánatos volt és évtizedek óta természetes lett, az hirtelenjében a vesztünkre tör. A korlátlan mozgás, az individuális jogok, az üzleti szabadság és a globális összekapcsolódás helyett vészhelyzet, rendkívüli jogrend, korlátozó intézkedések, szankciók, az állami hatóságok jogkörbővítése, központi tájékoztatás és operatív irányítás. Az élményekre, digitális tranzakciókra és flexibilis identitásra épülő status quo ante állapot jó ideig biztosan nem tér vissza, akárcsak a máról-holnapra megváltható repjegyek és a kockázat nélküli utazgatás felhőtlen öröme” – írja Békés Márton.

A globalizáció járványa

A mozgás szabadságának hirdetésével a globalizáció a modernitás csúcsát jelenti. Segítségével az eszközök, technológiák és áruk tömege terjedt el a világban, ugyanakkor az értékek nem váltak egyetemessé.

Száz évvel ezelőtt, az 1918 és 1922 között dühöngött spanyolnátha-járvány idején azt mondták, „hogy »az egész Európán áthúzódó járványnak az emberéletben való pusztítása felér egy kis háborúval« (Dr. Bársony János, Orvosi Hetilap, 1918). Történészek szerint a spanyolnátha a világtörténelem legpusztítóbb járványa volt, akár az emberiség ötödét is megfertőzhette, a halálos áldozatok számát 20 és 100 millió közé teszik (összehasonlításképpen: az I. világháború 10 millió halálos áldozatot követelt, az orosz polgárháború még nyolcat). A spanyolnátha, vagyis az influenza A-típusának egyik változata valószínűleg amerikai katonákkal került át a kontinensre, és onnan indult világszerte pusztító útjára három hullámban. Amint száz évvel ezelőtt az első világméretű háború megszülte az első világjárványt, úgy most együtt jár a világtársadalom létrejötte és egy újabb világjárvány kialakulása. A kettő kapcsolata szerves” – folytatja gondolatmenetét a Terror Háza kutatási központ igazgatója.

Mit tapasztalunk napjainkban? „Határellenőrzés a schengeni övezetben is, szigorú közegészségügyi szabályozás, egyes termékek kivitelének tilalma, a védőeszközök hatósági árszabásának fontolgatása, a gyülekezés korlátozása, törölt repülőjáratok, beutazási tilalom és vesztegzár. A török–görög határon tolongó migránsok beengedése felől már senki sem aggódik, hiszen a kérdés az, hogy az olaszországi vendégmunkásokat visszaengedjék-e hazájukba? A »nyílt társadalom« és az Európai Unió híres négy materiális szabadsága (ami a munka, a tőke, az áruk és a személyek áramlására vonatkozik), mint a neoliberális globalizáció vastörvényei, a szemünk előtt semmisülnek meg – amennyiben továbbra is fenntartanánk őket, az egymással összekapcsolódó biológiai és nemzetbiztonsági veszélyt vonna fejünkre. A neoliberalizmus korszaka után kezdünk átlépni valami másba, amelynek még nem ismerjük a nevét, legfeljebb csak most kezdjük betűzgetni. A »világrend nélkülivé vált világ« (Schmidt Mária) új alakot ölt.”

Most múlik pontosan

„Az általunk eddig ismert globalizáció sírfelirata ez lesz: ÉLT 1990–2020”– folytatja találó mondatával Békés Márton. A kilencvenes évekre a korlátlan szabadság hite és amerikai modelljének világméretűre való kiterjesztése volt jellemző.

A 21. század első évtizedében a demokrácia bevezetése volt a cél ( 2001 – Afganisztán, 2003 – Irak), de a próbálkozások 2008-ra már megmutatták ennek kudarcát.

A 2010-es évek közepére fordulóponthoz érkeztünk: egyrészt 2015-re tagadhatatlanná vált a migrációs krízis, másrészt „a neoliberális világrend két transzatlanti pillére 2016-ban egyszerre roggyant meg: a Brexit-népszavazással és Donald Trump amerikai elnökké választásával”.

„Ez a mostani évtized, a ’20-s évek, három eseménnyel vette kezdetét: az amerikai Szenátusban megbukott a Trump elleni impeachment-eljárás, többéves halasztgatás után végrehajtották a Brexitet és világszerte korlátozásokat kénytelenek bevezetni a koronavírus miatt. Mindhárom esemény arról tanúskodik, hogy a megelőző évtized globális-liberális status quoját felrúgó demokratikus döntéseket nem lehet visszacsinálni, viszont a fennálló világrendet meg lehet változtatni. Mindez összeér egy sor, már az előző évtizedben elkezdődött deglobalizációs lépéssel (nemzetközi szervezetek és megállapodások tekintélyének hanyatlása, határvédelem, protekcionizmus), melyeket a világjárvány megfékezése érdekében bevezetett állami intézkedések felgyorsíthatnak. Itt tartunk most.”

Igen nagy a valószínűsége annak, hogy a 2020-as években ismét a globalizáció előtti értékek és érdekek kerülnek előtérbe. Ezek az önkorlátozás, az állami szuverenitás és a nemzeti önállóság mentén fejeződnek ki. Az elővigyázatosság, a takarékosság és a szolidaritás erényeivel morális fordulathoz érkezünk. Politikai fordulatot hoz, hogy ma már nem tabu a fokozott határellenőrzés vagy határzár, a területi korlátozás és államosítás. Gazdasági szemléletváltást hoz annak felismerése, hogy a globális kereskedelem helyett sokkal biztonságosabbnak mutatkozik a lokális szerveződés.

„A régi világ romjain állunk. Magyarország tíz éve ismét – mint történelme során annyiszor – újjáépítő fázisban van, amely olyan értékek alapján folyik, amik segítségünkre lehetnek a mostani krízis megoldásában, és az azt követő világ számunkra kedvező kereteinek kialakításában. Nekünk most nem kell mást tennünk, csak olyannak maradnunk, amilyenek eddig is voltunk”– zárja sorait Békés Márton a Pesti Srácok oldalán.

Az eredeti cikket az alábbi linken olvashatják el.

Kiemelt képünk illusztráció, forrása: Pixabay.com