Miért keresztény gyökerű a szociális gondoskodás?
A Sankt Gallen-i bencés könyvtárban őriznek egy 9. századi pergamentekercset, amelynek egyik oldalán Szent Márton életének leiratát, a másik oldalán pedig egy korabeli kolostor alaprajzát láthatjuk. Ami a rajzon feltűnő, hogy a novíciusok lakhelye mellett közvetlenül a betegápolási házak voltak, ahol a rászorulókat gondozták. A 800-as években tehát a novíciusoknak hivatásszerűen a rászorulókról kellett gondoskodniuk – idézi fel bejegyzésében Fülöp Attila, az Emmi szociális ügyekért felelős államtitkára. “Ekkor nem volt még szociális törvény, társadalombiztosítás, de esetfelelős és projketmenedzser sem” – teszi hozzá.
Mint kifejti:
a magyar kormány ezért fogadja el és segíti az egyházak társadalmi missziós tevékenységét.
Fülöp Attila arra is felhívja a figyelmet: napjainkban egyházi szereplők nyújtják a szociális szolgáltatások 25 százalékát az országban.
XI. Piusz pápa Quadragesimo Anno kezdetű enciklikáját idézve az államtitkár leszögezi, hogy “jogszerűtlenség, bűn, felforgatás, ha nem a rászorulót akarom képessé tenni a megélhetésre, hanem meghagyom a rászorultság állapotában”.
Éppen ezért építi 10 éve az Orbán kormány a segélyezés helyett a munka világát, ezért követünk olyan politikát, amelyben az irányok, a tervek, a támogatások az önálló, a minél önállóbb élet irányába mutatnak. Éppen ezért indítottuk el az “Érték vagy!” programsorozatot, melynek célja, hogy azok a megváltozott munkaképességű honfitársaink is munkahelyet találjanak, állandó jövedelemmel rendelkezzenek (…) Mert a megváltozott munkaképesség nem megszűnt munkaképességet jelent, és főleg nem a munkavállalás akaratának megszűnését. “Így ér össze a keresztény alapokon nyugvó szociális doktrína és az Orbán kormány egyéni létbiztonságot támogató nemzet – azaz közösség – politikája” – összegzi az államtitkár.
Az eredeti bejegyzés itt olvasható.
Kiemelt képünk illusztráció, forrása: Pixabay
