Kanadában gyerekek ezreire engedik rá a halálos mérget: a gender-ideológiát

Szakállas Katalin, négygyermekes anyuka családjával hosszú évekig élt Kanadában, azonban hazaköltöztek, mivel a gender-ideológiának köszönhetően odakint elszabadult a pokol. Legfrissebb élményük, hogy legidősebb fiának két volt osztálytársa is lánnyá operáltatta magát. Két fiú egyetlen osztályból.

Abba bele se gondoljunk, hogy mennyien varratták át magukat az évfolyamból vagy az egész iskolából – vagy Kanada-szerte hány „emberi mivoltuktól megfosztott gyerek él, aki a műtét után nem tudja, hogy az ablakon ugorjon-e ki, vagy az ereit vágja fel”. Erős szavak, azonban a beszélgetés egy az egyben rávilágít: ez a rémisztő igazság.

Katalinék azért jöttek vissza, mert „négy gyermeket nevelni sehol nem könnyű, de Kanadában végképp nem az”. Gyerekeiket szerették volna megtartani magyarnak, átadni azokat az értékeket, amelyek fontosak, ezt pedig Kanadában képtelenség megtenni. Az ottani világ szelleme úgy elsodorja a családtól a gyermeket, amint kilép az ajtón, mint az orkán, és ezt nagyon nehéz ellensúlyozni. Sőt, szinte lehetetlen. Az elmesélt példa jól illusztrálja, mit is jelent az, mikor a világ elviszi a szülőtől a gyermeket.

 

Szülőkre hívni a rendőrséget? Miért ne?

Egy érdekes beszélgetés zajlott legidősebb fiuk és a szülők között. Katalinék nem engedték őt el egy ottalvós buliba, mire a fiuk hirtelen elmondott mindent, amire az iskolában tanították: hogy neki joga van elmenni oda, és ha nem engedik el, akkor kihívja rájuk a rendőröket, mert tudja azt az ingyenes számot, aminek segítségével ezt meg lehet tenni. Nem kell magyarázni, Katalinék teljesen ledöbbentek, mivel kiderült, az iskolában ezt tanulják:

a szülő régimódi, nem tud lépést tartani a világgal, nem érti a gyermeket, ezért nem kell hallgatni rá. A szülőt ellenségnek állítják be.

És mivel az iskolában sokkal több időt tölt naponta, mint otthon, nagyon nehezen tudják ellensúlyozni azt a mérgező programozást, amit az intézményben kap.

Farkas Zsolt szőgyeni plébános a műsorban hangsúlyozta: tudtuk, hogy a gender-ideológia milyen veszélyeket rejt, de hogy egyes országokban ilyen méreteket ölt a gyerekek eltérítése az egészséges világszemlélettől és az önmegismeréstől, az új információ.

 

Mikor kezdődik a gender-ideológia megismertetése a gyerekekkel?

Katalin szerint amint a liberális erők hatalomra kerültek, teljes mértékben rászabadították a gender-elméletet a társadalomra, ami azt jelenti, hogy kötelező tananyaggá tették óvodától egyetemig. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a gyerekeknek az óvodában le kell ülni, és könyvecskékből propagandaanyagokat olvasnak nekik. Ezek a gender-elmélet alapján megírt történetek egytől-egyig arról szólnak, hogy a főszereplő kisfiú rájön arra, hogy ő igazából kislány: minden nap új ruhát próbál föl, és ráébred, hogy leginkább egy balerinaruhában érzi jól magát.

Minden könyv arról szól, hogy a kisgyerek csak úgy lesz boldog, ha másik nemhez tartozóként élheti az életét.

Három, négy, öt éves gyerekeket tanítanak erre. Mivel a kisgyermekek ártatlanok, nincsenek felkészülve egy ilyen hátulról közelítő propagandára, ráadásul az óvónőre, tanítónőre felnéznek, egy idő után elhiszik, hogy ez lehetséges út. Ha egy kislány elkezd vonattal játszani, akkor a társai mondják neki, hogy „akkor te valószínűleg kisfiú vagy, hiszen szeretsz vonatozni”. 

És még csak most jönnek a brutális részek! Mert amint rajtakapja az óvónő a gyereket, hogy vonatozik, megszületik a véleményezés a kisgyerekről, és az ajánlás, hogy át kellene őt transzformálni. Elviszik speciális orvosokhoz – rengeteg speciális klinika van Kanadában  –, ahova az óvoda, iskola ajánlja a gyerekeket annak érdekében, hogy

megkezdjék a hormonblokkolást, vagyis az ellenkező nem hormonjainak adagolását.

 

És ez mennyire veszélyes nálunk, Közép-Kelet-Európában?

A gender-elmélet fokozatosan beszivárog a köztudatba, az oktatásba, a definíciók fokozatosan bekerülnek a jogalkotásba is, ezért fontos, hogy beszéljünk róla – és ezért hiánypótló a Credo műsora. Minderről például a sokat emlegetett Isztambuli szerződés elfogadása kapcsán is szükséges beszélni. Farkas Zsolt atya szerint az ugyanis olyan, mint a trójai faló. Mindenki elítéli a nők, a gyerekek elleni erőszakot, a megcsonkítást, de a szerződésben szó esik a társadalmi nemként való definiálásról is. Mert biológiailag születünk férfinak és nőnek, ahogyan Isten megteremtett minket. Viszont a társadalmi nemként való definiálás megengedi annak a lehetőségét, hogy az egyén eldöntse, ki is ő: férfi, nő vagy egyéb.

Anyának lenni Kanadában

Katalin Anyának lenni Kanadában című könyve decemberben jelent meg, melyben a gyerekekre zúdított gender-elmélet jelenségét járja körbe, ugyanis fontosnak érezte, hogy az emberek tudjanak róla, milyen valós veszély leselkedik rájuk, ha azt a rébuszfogalmat, hogy gender-elmélet, nem veszik komolyan.

– Ez senkinek nem ad plusz jogokat, ez arról szól, hogy a gyerekektől azt az alapvető, istenadta jogukat is elvegyék, hogy mint kislányok és kisfiúk nyugodtan és békésen, külső zavaró tényezők nélkül nővé és férfivá fejlődhessenek – magyarázza Katalin.

 

Szexuális felvilágosítás, szexuális nevelés

Katalin egy újabb sokkoló példát mesél el: tizenegy évesen hazament a fia a barátjával, akivel minden nap náluk játszottak, és azt vette észre rajtuk, hogy nem mernek egymásra nézni. Hosszadalmas noszogatás után végül szégyenkezve elmondták, hogy szexuális felvilágosító óra volt az iskolában, aminek keretein belül bemutatták nekik teljesen explicit módon, hogy a homoszexuális párok hogyan létesítenek nemi kapcsolatot. A két fiúnak ez annyira felkavaró és bántó élmény volt, hogy nem tudtak természetesen viselkedni egymással, ahogy azelőtt.

– Összezavarták őket, két serdülőt, nem tudták meddig mehetnek el. Eddig bunyóztak, verekedtek, játszottak, attól a naptól kezdve sokáig nem mertek egymásra nézni, és kellett egy kis idő, mire újra fellazultak – meséli az édesanya.

Nem arról van szó, hogy ne legyen felvilágosítás az iskolákban, ez természetes. De Kanadában a természetes szaporodást nem is lehet emlegetni, konkrétan tabutéma, mert mi van akkor, ha valaki máshogy képzeli el a jövőt. A kisebbség miatt nem lehet beszélni arról, ami amúgy teljesen természetes lenne, hanem más lehetőségekkel bombázzák a gyerekeket.

 

Párbeszéd fönntartása

Katalin úgy próbálta féken tartani a gender-ideológia hatásait, hogy fönntartotta a párbeszédet a gyerekeivel, „kikérdezte” őket, odafigyelt rájuk, és megtartotta őket a saját értékrendszerükben. Ugyanis számos esetben a probléma ott kezdődik, hogy a szülőnek nincs ideje a gyerekével foglalkozni, sort keríteni olyan mély, lelki folyamatokat érintő beszélgetésekre, ahol kiderülnének ezek a hatások, pláne nincsen. Így kezdődik meg több ezer kanadai gyerek hormonblokkolása futószalagszerűen. A gyerek otthon nem szól, mert az iskola a szülő ellen nevelte. Ahogy Katalin felidézte: 

„A fiam is gyakran mondogatta, hogy ‘ez az én életem’. Olyan meggyőződéssel mondta, hogy látszott: valahol beprogramozták erre”.

 

Tényleg ilyen gyakoriak ezek a jelenségek, vagy csak egy extrém esetről van szó?

Katalin szerint a fia két osztálytársának átoperálása teljesen hétköznapi esetnek számít. A kisgyerekek agyát ezzel mossák, ők pedig elhiszik, hogy az autoritás jót akar, és mivel a kanadai társadalomban nincsenek kapaszkodók – ott a pénz az isten –, a gyerek, ahogy felnő, nem talál semmi értelmeset, fogódzót, semmit, amihez tartozni kellene, illetve életcélt. Az, hogy gyerekeknek rendszeresen arról beszélnek, kivel kell együtt élni, teljesen egészségtelen, mert egy óvodás nincs erre felkészülve, kedve sincs hozzá, nem érett, nem érti. Ez erőszak.

 

De a legfontosabb kérdés: boldogok ezután a gyerekek?

– A gyermekek teljesen össze vannak zavarodva, itt boldogságról szó sincs – szögezi le Katalin. – Azt sem tudják, hogy fiúk-e vagy lányok, teljesen depresszióba sodorja őket a folyamat. Az elején azt lobogtatták meg előttük, hogy ha a benned elveszett másik nemet kibontakoztatjuk, akkor boldog leszel. Ezért a gyerekeket végighurcolják kellemetlen, fájdalmas és borzalmas beavatkozásokon, akik utána rájönnek, hogy nem is lettek boldogok. Mert egy fiúból soha nem lesz lány: még ha úgy is néz ki, soha nem tud lányként élni: nem lesz családja, nem lehet gyermeke. Aztán a gyerekek mennek pszichológushoz, aki nagyon erős vegyi anyagokat ad nekik, ezzel pedig még jobban felborul a belső háztartásuk – magyarázza.

A gender-elmélet támogatói gyakran érvelnek azzal, hogy ha nem engednék őket kellőképpen kibontakozni, akkor öngyilkosok lennének. De ez fordítva működik: sokszor éppen a műtét után lesznek öngyilkosok, mert nem találják a helyüket.

– Veszélyes az életre – jelenti ki Farkas Zsolt atya. – Sok mindenben nem engedjük dönteni a gyerekeket, nem vezethetnek autót, nem írhatnak alá szerződést, viszont olyan irracionális dolgokat engednek nekik, hogy nemet változtassanak. Ez beteg felfogás.

Az atya szerint a nevelő családi közeg az egyetlen megelőző lehetőség. Olyan példákat mutatni a gyerekeknek, akikre feltekinthetnek, édesanyára, édesapára, a családi élet szépségeire rámutatni.

Nemcsak magyar családok jöttek haza Kanadából, hanem a kanadai családok is keresik a megoldást, a menekülő utat.

– Mi szerencsések vagyunk, hogy magyarként van egy hátország, ahová haza tudtunk jönni. De akik Kanadában születtek, ott nevelkedtek, nem tudják, hogy van más, hogy van normális. El vannak veszve, nincs kultúra, irodalom, értékrend, amibe kapaszkodhatnak. Ebben az elidegenített világban nőnek fel, és nincs példakép előttük. Hogy velük mi lesz, azt nem tudom – mondja Katalin. – A Kanadában töltött húsz év alatt megfogalmazódott bennem, hogy

értékeljük, ami itt van számunkra a Kárpát-medencében, értékeljük a hagyományainkat, a magyar tudásunkat, az értékeket, amelyek számunkra adottak, és talán észre sem vesszük, de a kanadaiaknak annyira kéne, mint a betevő falat. Értékeljük azt a kormányt és politikai akaratot, ami a gyermekünket próbálja megvédeni a gender-elmélet brutális agymosása ellen! – hívta fel a figyelmet.

A teljes beszélgetés alább megtekinthető: 

 

Kiemelt képünk illusztráció, forrása a pixabay.com.