Hogyan vértezzük fel gyermekeinket a pornóval szemben – mielőtt még találkoznának vele?
Feltehetnénk a kérdést, hogy ugyan mégis miért kell a gyerekkel a pornóról beszélni. Kamaszkor előtt aktuális lehet ez egyáltalán? Egyébként is, miért nézne az én gyerekem pornót?!?
Hiánypótló témában írt nagysikerű útmutatót az Anya-lánya.hu szerkesztője, M. dr. Dulácska Csilla, akinek tanácsait alább szemlézzük.
Akkorát fordult a világ az elmúlt évtizedben, hogy a szülők már nem tudják megvédeni gyermekeiket a külső hatásoktól, a felmerülő problémáktól és veszélyektől. Ha nem figyelünk, ha nem beszélgetünk velük, és nem készítjük fel őket a lehetséges veszélyforrásokra, akkor a gyerekeknek egyedül kell majd szembenézniük minden rosszal és károssal. De ahogy megtanítottuk nekik, hogyan kell viselkedni bizonyos helyzetekben, úgy a pornó veszélyei ellen is felvértezhetjük őket különböző módokon.
Az internettel, az okostelefonokkal, a mindent-azonnal-megtalálsz algoritmusokkal pillanatok alatt, akár észrevétlenül és véletlenül ott terem a pornográf tartalom a gyerek előtt a képernyőn. (A hirdetésként felugró ablakokról nem is beszélve…) Ezt a helyzetet csak segíti, hogy a felnőtt társadalom számára elfogadottá vált a pornó, már nem meghökkentő ilyesféle tartalmakba belefutni a neten. Az emberek immunissá váltak a pornóra.
Kutatások szerint a gyerekek átlagosan 11 éves koruk körül találkoznak először pornográf tartalommal. Vagy az említett felugró hirdetés vagy ablak formájában, esetleg szimplán a szexszel kapcsolatos kíváncsiságukat követve keverednek bizonyos határozottan nem gyermekbarát oldalakra. Ha pedig már ott vannak, nem tehetünk semmit.
Ennek tudatában a szülők kötelességévé vált, hogy gyermekükkel beszélgessenek a pornóról, annak elkerüléséről, hatásairól, miért is nem jó, ha ilyen tartalmakat néznek.
De mégis hogyan?
Ez nem egyszerű téma, ráadásul felmerül a kérdés: hogyan beszéljünk velük felnőtt tartalmakról gyermeknyelven?
Onnantól kezdve, hogy a gyerekek megtanulják, hogyan kell betűket bepötyögni a telefonba, hogyan kell rákeresni bizonyos dolgokra, például mesére a Youtube-on, fennáll a veszélye annak, hogy pornóba ütköznek.
Itt behoznám azt a véleményt, miszerint a saját gyerekünk sosem tenne ilyet. Lehet. De a barátai, az osztálytársai, a közösség domináns tagjai játszi könnyedséggel az arcába tolhatják a 18+-os tartalmat, vagy egész egyszerűen a csoportnyomás hatására önként adhatja be a derekát, különben kiközösítik, csúfolják, megalázzák. És ebben a korban a csoportnyomás a döntő minden kérdésben.
Ezért annyira fontos, hogy a szülő belássa: az ő feladata felkészíteni erre a gyereket, és ezáltal hosszútávon megóvni őt.
Könnyebben elérhető, durvább, erőszakosabb…
Nem csak arról van szó, hogy könnyebben elérhetőek ezek a tartalmak, de korábbi jellemzőik is megváltoztak: durvábbakká váltak, és a nők elleni erőszak is sokkal határozottabban jelenik meg. Ezek a képek félrevezetik a gyerekeket a szexualitás értelmezésében, ugyanis a látott példákat tekintik majd normának, mivel más tudásuk nincs róla. De ami még rosszabb: a jelenetek megzavarhatják és felboríthatják a gyerekek szellemi és érzelmi fejlődését a témával kapcsolatban, akár az undor is rögzülhet a szexualitással kapcsolatban.
Pornóról beszélni az ártatlan gyermekkel?
A szülők jelentős része attól fél, hogy a gyereke ártatlanságában tesz kárt, ha nyíltan beszél vele pornóról. De ártatlanságának sérülése csak akkor fenyegeti őt, ha NEM beszélnek vele, és felkészületlenül találkozik a pornó valamilyen formájával.
Ezért fontos, hogy 8-9 éves korban beszéljen a szülő a gyerekével, már csak azért is, hogy érezze: lehet erről a témáról is beszélni anyával, apával, nem kell félni, nem kell szégyellni.
Mit mondjunk?
Figyelmeztetni kell őket, hogy az interneten találkozhatnak olyan képekkel és filmekkel, ahol felnőttek nagyon szokatlan dolgokat csinálnak, ami egyébként – normális esetben – privát dolognak számít.
„Lehet, hogy meztelenek, és lehet, hogy úgy tűnik, akár a látvány, akár a hangok, mintha bántanák egymást. Ezt pornónak hívjuk.”
„Ezek olyan képek, filmek, amelyek nagyon megijeszthetnek, furcsán vagy rosszul érezheted magad tőlük, vagy felizgathatnak.”
„Ezek a képek megmaradhatnak a fejedben, és nem lehet »kiradírozni« őket.”
„A gyerekek fejlődésének nem tesz jót, ha ilyet néznek.”
„Ezek a dolgok csak felnőtteknek valók, nem gyerekeknek. De még rájuk is rossz hatással lehet, és sok felnőtt nem is szereti.”
„Olyan dolgokat játszanak el, amik nem igazak, és hamis képet hitetnek el veled, hogy milyen is a szex. (Ha már beszélgettek arról, hogy van olyan, hogy szex, és mi az…)
Mivel a gyerek tényleg bárhol találkozhat pornóval, érdemes a szülőknek beépített szűrőket alkalmazniuk a számítógépen, időnként leellenőrizni a keresési útvonalait, időkorlátot bevezetni, vagy kikötni, hogy a gyerek csak a közös térben számítógépezhet, így a szülő láthatja, mit csinál éppen.
Amellett, hogy magáról a pornó tényéről beszélünk a gyerekkel, stratégiát is felépíthetünk: megbeszélhetjük vele, hogy ha ilyet lát, azonnal kapcsolja ki a gépet, forduljon el, takarja el a szemét, és mondja el a szülőnek őszintén, hogy mit látott, érzett. A kulcs az egész folyamatban, hogy
a gyerek azt érezze: nem lesz megbüntetve, hogy ez történt. Biztosítani kell őt, hogy a szülőnek tudnia kell, mi történik vele.
Kérdések és válaszok
Kétféle módon történhet meg ez a beszélgetés: a gyerek felteszi a saját kérdéseit, és a szülő válaszol rájuk, majd visszakérdez, például, hogy mit is hallott pontosan, mi van a fejében az adott dologról. Nagyon fontos, hogy a szülő mindig válaszoljon.
A másik opció, hogy a szülő hozza fel a témát, van-e kérdése a gyereknek, szeretne-e valamiről beszélgetni.
Mert attól még, hogy nem kérdez, igenis érdekli a téma, csak lehet, azt hiszi, a szülővel erről nem lehet beszélni.
Minden lépés számít, mert egészen más hatása lesz a gyerekekre, ha felkészülten találkoznak egy adott dologgal vagy váratlanul, akár támadásként. A szülő nem kerülheti el, hogy a gyereke találkozzon pornóval, de késleltetheti a bekövetkeztét. Mindig az első beszélgetés a legnehezebb… A második már könnyebb lesz!
A teljes írás ide kattintva olvasható.
Kiemelt képünk illusztráció, forrása a Pixabay.
