A genderterror korszaka

Egyes politikai érdekcsoportok működése nyomán egyre inkább előtérbe kerül az európai közösségek életében a genderidológia, mely egyre határozottabb kísérletet tesz, hogy az ember született nemiségét ne biológiaiként, hanem társadalmi adottságként határozza meg. Érthetően egyes baloldali-liberális ideológiát forgalmazó érdekkör az egyenlőség zászlója mögé bújva kívánják a politikai korrektség látszatát kelteni, míg az európai állampolgárok jelentős része nem kívánja a genderideológia köré épülő társadalmi közbeszédet erőltetni – írja Petrin László.

Mint a Magyar Hírlap publicistája fogalmaz: „Az unió parlamentjének néhány nappal karácsony előtt nem volt fontosabb dolga, mint megszavazni azt a politikai hisztériahatározatot, amelyben a képviselők többsége szorgalmazta, hogy a nők elleni erőszak megállítása érdekében minden tagállam viharos gyorsasággal ratifikálja a genderterrort előrevetítő isztambuli egyezményt. Azonban hála istennek ezt a genderideológiától bűzlő egyezményt hét uniós tagállamnak – Magyarországnak, Bulgáriának, Csehországnak, Litvániának, Lettországnak, Szlovákiának és az Egyesült Királyságnak – esze ágában sincs ratifikálni.”

Az Európa Tanács nők elleni erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményét, az úgynevezett isztambuli egyezményt 2011-ben fogadták el, az unió pedig 2017 júniusában írta alá. Az egyezményt ratifikáló államoknak átfogó, jogilag kötelező érvényű normákat kell követniük a nemen alapuló erőszak megelőzésére, az áldozatok védelmére és az elkövetők megbüntetésére. Hiszem, hogy velem együtt minden épeszű ember fontosnak tartja nemzeti és nemzetközi szinten is fellépni az erőszakkal szemben, irányuljon az bárki ellen.

Hazánk már idáig is határozottan fellépett a nők és a gyermekek elleni erőszakkal szemben, többek között jogalkotási intézkedésekkel, továbbá prevencióval, illetve az áldozatokat segítő ellátórendszer fejlesztésével, a kapcsolati kultúra javításával, a családi életre neveléssel, szakemberek képzésével.

Ebben az egyezményben azonban a trójai falóként elrejtett genderdogmák társadalmi veszélyekkel fenyegetnek, összeegyeztethetetlenek a magyar alaptörvénnyel, lerombolják a társadalmat, a jogrendszert.

Az unió már évtizedek óta erőlteti a genderideológia társadalomátalakító folyamatait, egyrészt olyan kezdeményezésekkel, hogy a tagállamok hivatalosan, a törvények szintjén fogadják el ezt az ideológiát és a gyermekek gendernevelését.

Másrészt ha nem lehetséges frontálisan kötelező erejű jogszabályokba csomagolni a genderdogmákat, akkor elrejtik egy nemzetközi egyezményben.

Már maga az egyezmény elfogadásának körülménye is jogilag botrányosnak mondható. Ugyanis az isztambuli egyezmény az Európa Tanács egyetlen olyan egyezménye, amelynek elfogadásáról nem szavazott a Miniszteri Bizottság, pedig ez az érvényesség elmaradhatatlan kelléke. Törökország elnöksége a Miniszteri Bizottság élén a végéhez közeledett. Szerették volna az ő elnökségük alatt elfogadtatni az egyezményt, mivel ez azt a politikai üzenetet hordozta magában, hogy Törökország is elkötelezett a női egyenjogúság mellett, ami pozitívan befolyásolhatja az uniós csatlakozásuk ügyét. Ezért történhetett meg az a csúfság, hogy most olyan egyezményt akarnak ráerőltetni az uniós tagállamokra, amelynek elfogadása súlyos eljárásjogi hibát tartalmaz, és ez példátlan.

Azonban nem ez a legnagyobb gond az egyezménnyel kapcsolatban – szögezi le Petrin.

Az egyezmény genderfogalma szerint a (biológiai) „nem” szociális konstrukció, amely változó lehet, és amely lényegében független a biológiai valóságtól.

Azt írja: ez a jogi szörnyszülött egyezmény különválasztja a biológiai és a társadalmi nem fogalmát, ezzel azt sugallva, hogy két teljesen különböző, egymástól független dologról van szó. Mindez azonban ellentétes a magyar alaptörvénnyel, mivel az a házasságot nő és férfi önkéntes kapcsolataként értelmezi, ám a nemi határok elmosásával mindez értelmezhetetlenné válna.

Petrin felhívja a figyelmet arra, hogy

a nyugati genderideológia nem egyeztethető össze Magyarország alaptörvényével és azzal a hagyományos világképpel, mely szerint a biológiai nemek nem felcserélhetőek.

Magyarországon, akárcsak sok más tagországban férfi és nő természetes kapcsolatát tartják elfogadottnak, és azt várják el az európai politikusoktól, hogy valós társadalmi kérdéseket rendezzenek. Írásában beszámol arról a politikai gyakorlatról, hogy a gender-témák egyre gyakrabban megjelennek a valós problémák kezelése helyett.

A Magyar Hírlapban megjelent teljes cikk itt érhető el.

Borítókép forrása: Unsplash.com