Légtüneménytan – Betlehemi hercegecske

Mostan kinyílt egy szép rózsavirág,
Akit régen várt az egész világ.
Betlehembe kibimbózott zöld ág,
Királyi nemből nagy méltóság.

De nem talált szállást a városba,
Maradása volt egy istállóba­.
Ottan fekszik egy hideg jászolyba­,
Bétakarva pólácskába.

Elindult Szent József Szent Szűz Máriával,
Elindult Szent József Szent Szűz Máriával.

Szállást kéregetni, szállást nem adának,
Szállást nem adának, csak a szép Szűz Máriának.

Elrendelték őket messze egy városba,
Messze egy városba, Betlehemnek pusztájába.

Ott született Jézus, barmok jászolába’,
Barmok jászolába, lágy széna volt a dunyhája.

Ne féljetek hű pásztorok, hű pásztorok,
Mennyből jöttünk tihozzátok, tihozzátok.

Fáradtságot nem sajnáljuk, nem sajnáljuk,
Csak Úr Jézust megláthassuk, megláthassuk.

Egy gyönyörű leány de nagyon sírdogál,
arany párta fején, karkötő, aranyszál,

szüzesség rózsája kinyílt a pólyába’,
mennyország királya fekszik a jászolba’.

Megjövendölve volt régen,
fel is tündöklött az égen,
hogy születik egy szűztől,
fogan a Szentlélektől.

Mária ezt nem gondolta,
amidőn az Úr angyala
ezen igéket mondja:
Üdvözlégy Szűz Mária!

Próféták könyvét forgatta,
amidőn az Úr angyala,
ezen igéket mondja:
Üdvözlégy Szűz Mária!

Mondván tovább az arkangyal,
Szent Szűz vagy teljes malaszttal.
Téged az örök Atya
öröktől kiválaszta

az ő egyetlen fiának,
a világ Megváltójának,
kiválasztott anyjának,
az Úr Jézus Krisztusnak.

Az Ige már megtestesült,
kit Mária most szűzen szült,
akit várt egész világ
és a fényes mennyország.

Gyönyörű szép leány, de nagyon sírdogál,
arany párta fején, karkötő, aranyszál,
szüzesség rózsája kinyílt a pólyába’,
mennyország királya fázik a jászolba’.

Jönnek jó királyok aranyos ruhákban,
áldott jó pásztorok szép selyem subákban,
tisztán-tiszta gyolcsban hajadon leányok:
Üdvözlégy kis Jézus, Ámen – ezt mondjátok.

Örvend sok-sok angyal mint a raj méhecske,
köszöntik a Szüzet: Üdvözlégy menyecske!
Jézusnak az anyja jászolyának szélén
örvend szent fiának mosolygó szép szemén.

Jézusnak az anyja jászolyának szélén
örvend szent fiának mosolygó szép szemén.

Felkelék én jó régvel hajnalba’
s megmosdódtam minden bűneimtűl,
felkendőztem arany kendezővel,
s kimenék én ajtóm elejibe.

Feltekinték magas mennyországba,
s onnat látám mennyország kapuját,
s azon bejül mennyország ajtaját,
s azon fejül egy rengő bűcsűcskét.

Mellette ül anyánk, Szűz Mária,
s e lábával rengetgette vala,
e lábával rengetgette vala,
s e szájával mondogatta vala,

aludjál, aludjál, Istennek báránya,
mert te jöttél világ váltságára,
aludjál, aludjál, Istennek báránya,
mert te jöttél világ váltságára.

Paradicsom szegelletje,
Aranyszőnyeg ráterítve.
Azon felül rengő bölcső,
Abba­ fekszik az Úr Krisztus.

Jobb kezébe aranyalma,
Bal kezébe aranyvessző,
Megsuhintja a vesszőjét
cseng a mező, zeng az erdő

Nem láthattam szebb gyümölcsfát
Mint a Krisztus keresztfáját,
Mert az vérrel virágozik,
Szentlélekkel harmatozik.

Az angyalok gyülekeznek,
Jaj de szépen énekelnek,
Amig zengünk víg éneket,
A Megváltó megszületett.

A kis Jézus aranyalma,
Boldogságos Szűz az anyja,
Két kezével ápolgatja,
Két lábával ringatgatja.

Aludj, aludj, én kisdedem,
Aludj gyönyörű gyermekem!
Nem királyné a te anyád,
Szolgálatból lettem dajkád.

Ó, te dudás, mit szundikálsz?
Fényes az ég, nem kell lámpás,
Verjed, verjed a citerát,
Jézuskának egy szép nótát!

Mennyi csillag van az égen,
Mennyi fűszál van a réten,
Jézus annyiszor áldassék,
Szűz Mária tiszteltessék!

Karácsony estéjén
Szépen vigadjanak,
Első órájára
Békével jussanak
Békével jussanak

Valahány e háznak
Lakosai vannak
Az Isten áldása
Térüljön magukra
Térüljön magukra

A piac közepén
van egy almafácska
annak a tetején
két szál, rozmaring szál
két szál, rozmaring szál

Kötik a bokrétát
az apró angyalkák,
avval kedveskednek
a mi Jézusunknak,
a mi Jézusunknak.

Ma született a mi Urunk,
Jézus Krisztus, megváltásunk.
Illik tehát vigadoznunk,
Úristennek hálát adnunk.

Nem született palotába’,
Se nem cifra nyoszolyába’,
Kemény szénán a jászolba’
nyugszik hideg pólyácskába’.

Kis Jézusnak nincs kályhája,
posztóba’ van bepólyázva,
ökör, szamár lehel rája,
melegíti a párája.

Ó te pajtás, mit szundikálsz,
fényes az ég, nem kell lámpás.
Verjed, verjed a citerád,
zengj Jézusnak egy szép nótát,
zengj Jézusnak egy szép nótát!

Születésén Jézusnak
Az angyalok vigadnak
És kedvvel énekelnek
Dicsőség az Istennek

A szűz Jézust fogadá
Szent szüleje világra
És szűzön megmarada
És szűzön megmarada

Szent angyal mennyből hirdet
Pásztoroknak örömet
Mely illet minden népet
Hogy megváltónk született

Áldjad Üdvözítődet
Becsüld nyert kegyelmedet
Szenteld annak éltedet
Ki úgy kedvel tégedet

Üdvözlégy kis Jézuska,
Üdvözlégy ó, kisbaba,
Mért fekszel a jászolba,
A hideg istállóba?

Hol a fényes palota,
Hol a kényes nyoszolya,
Hol a lépes mézecske
Vajjal mázolt köcsöge?

Ó, ha Magyarországba
Jöttél volna világra,
Ó, ha Magyarországba
Jöttél volna világra.

Mert adnánk jó mézecskét,
Vajat, édes tejecskét,
Szükségedet megszánnánk,
Párnácskánkba takarnánk.

Kenyerünkből testedet,
A borunkból véredet
Növelné a szerelem,
Növelné a szerelem.

Ó, ha Magyarországba
Jöttél volna világra,
Ó, ha Magyarországba
Jöttél volna világra.

Mézecskénkből igazat,
Növelné a madarat,
Szabadulás madarát,
A magyarnak magyarát.

Ó, ha Magyarországba
Jöttél volna világra,
Ó, ha Magyarországba
Jöttél volna világra.