Az év minden napján ünneplem Jézus földi megszületését – Gyafi a Vasárnapnak
Ma is élénken emlékszem gyermekkorom karácsonyaira. Az illat, a fények, az izgalom, a várakozás. Együtt a család, a nyíló ajtó mögött felbukkanó karácsonyfa, rajta rengeteg gyertya, csillagszóró, mindenféle dísz, és alatta az AJÁNDÉK!
Rajongtam a csomagok kibontásáért is, de legalább ennyire emlékszem az izgalomra, amint anyukám arcát fürkészem, vajon fog-e örülni a kuszán, ügyetlenül csomagolt dobozkának, amiben a kis zsebpénzemből vásárolt málnaszörpös üveg lapul? Vagy apukám mit szól a kissé maszatos zsírkréta-rajzomhoz, amit oly nagy odaadással készítettem neki az alkalomra?
Azt persze soha nem értettem, hogy az ajándékomat ki tette oda? A Jézuska? A Mikulás? A Télapó? Akkoriban a környéken tipikus családnak számítottunk: a szülők becsülettel dolgoznak, és nevelik legjobb tudásuk szerint két szép gyermeküket. Nem vallásosan, csak úgy ösztönösen, szeretetben… Soha nem jártunk templomba, mégis áthatotta a légkört a tisztelet és a szeretet.
Néhány évtizeddel később fordult a kocka: megtértem, és alapjaiban változott meg az életem. Ezzel együtt sok minden a helyére került, olyan, addig lényegtelen dolgok, mint a megváltás, a megtérés és az újjászületés. És természetesen az életem központi személyévé vált valaki, a MEGVÁLTÓ!
Akkoriban sokan voltak körülöttem, akik ellenezték a karácsony megünneplését. A teológusok máig vitatkoznak Jézus valódi születésnapját illetően, és, úgy tűnik, inkább arra jutnak, hogy az bizony nem december végére esett. Meg aztán ott a karácsonyfa. Az honnan jön? És még temérdek kérdés… Jézuska? Mikulás? Télapó? Vajon Jézus akarná, hogy megünnepeljük a születésnapját? És ha igen, akkor miért nem adta tudtunkra minden kétséget kizáróan ennek pontos dátumát? Hm…
És persze elgondolkodik a szeretet ünnepén az ember akkor is, amikor karácsony közeledtével bemegy a plázába. A hisztérikusan ideges tömeg, a vibráló feszültség, az akciók lázas kutatása. Rohanás az ajándékért! Ez lenne a szeretet?
Hogy a családommal ma hogyan ünnepeljük a karácsonyt? Minden évben várjuk! Karácsonyfát is állítunk. Szépen feldíszítjük. Estére alá is kerülnek az ajándékok. És ami számomra a legfontosabb: együtt van a család! Örülünk az ajándékoknak, a közös vacsorának, és leginkább egymásnak. Békében, szeretetben.
És akkor mi van Jézus születésnapjával? Az már smafu??? Nem! Továbbra is a legfontosabb személy számomra Isten. És az ő Fia, Jézus. Meggyőződésem, hogy az Ő földi megszületése továbbra is a világtörténelem egyik legfontosabb eseménye! Amit nemcsak Karácsonykor, hanem az év minden napján, sőt annak bármely órájában vagy percében ünneplek. Nem mindig látványosan, sokszor csak belül, a szívemben. De erről soha nem akarok megfeledkezni!
És végül, hogy vajon kinek látom ma Jézust? Egy kis húsos csecsemőnek a jászolban? Ahogy a freskókon ábrázolják, glóriával a fején? Nem! Nem csak! Nem feledkezhetek meg arról, hogy ez a kisgyermek szép lassan felnőtt. Földi életének utolsó három esztendeje különösen figyelemreméltó. A jelek, a csodák, a tanítások, a bölcsesség, a gyógyulások és szabadulások, sőt, a halottak feltámasztása. Feje tetejére állította az egész világot! És azután jöttek az utolsó napok: az ítélet, a megaláztatás, a szenvedés és az út a keresztre. Ezekre is emlékezni akarok az életem minden napján – karácsonykor is!
És akkor jön a vég – nem egy olcsó hollywoodi happy end formájában –, a feltámadás. Számomra így kerek a történet. Egyik állomás sem létezik a másik nélkül. Isten terve egyszerűen tökéletes! Ez az én karácsonyom.
Végül egy dal. A népszerű gospel énekestől, Fred Hammondtól hallottam. Annyira megragadott, hogy egyből le is fordítottam:
Ő nemcsak ember (He is Not Just a Man)
A legnagyobb ajándék Atyánktól, hogy elküldte értünk Fiát.
Megszületett, láttuk a gyermeket a jászolban,
és később láttuk Őt fenn, a keresztfán.
Akkor nem értettük még,
de látjuk már az életén Isten tökéletes tervét.
Ő nemcsak ember – Isten fia,
és már nemcsak egy gyermek – ő a Király.
Nem, nemcsak bárány csupán,
hanem a Júda oroszlánja, Megváltó, mindenek Ura.
Szelíd hangon szólt mindig hozzánk,
mégis gyakran nem értettük Őt.
És amikor láttuk meghalni a Golgotán,
nem hittük el, hogy egyszer újra visszajön.
De mégis megtörtént!
Azóta szívemben ég a vágy, hogy megtudja ezt az egész Világ.
Ő nemcsak ember – Isten fia,
és már nemcsak egy gyermek – ő a Király.
Nem, nemcsak bárány csupán,
hanem a Júda oroszlánja, Megváltó, mindenek Ura.
Gyárfás István (Gyafi) keresztény dzsesszgitárművész
Kapcsolódó írásunk:
