Mindennap az „emberarccal” találkozom – Pető Csilla a Vasárnapnak
– Hogyan tudnak segíteni karácsony előtt a rászoruló családokon?
– Huszonöt-harminc gyereket és szüleiket hívtuk meg arra a karácsony előtti ünnepségünkre, amelyet december 19-én tartunk a Váci Család- és Gyermekjóléti Központ klubhelyiségében. A gondozásunkban lévő váci gyerekek jönnek majd el erre az ünnepi alkalomra, amelynek során egy kis karácsonyi műsort adnak elő a kollégák a betlehemezés eszközeivel, versekkel, közös énekekkel, mesékkel. A gyerekek nagyon várják ilyenkor a csomagokat, amelyeket előzetesen a gyerekek számára a kollégák már összekészítettek igényeik szerint.
– A csomagban található ajándékok felajánlás útján kerültek a szolgálathoz?
– Örülünk annak, hogy egyre több felajánlás érkezik el hozzánk. A használt, de még jó állapotú játékokkal, könyvekkel valódi örömet lehet szerezni. Ezen kívül cégektől is kaptunk nagylelkű eszköz felajánlásokat.
– Az ajándékokon túl mit tudnak magukkal vinni ilyenkor a gyerekek?
– Évek óta szorgalmazom, hogy az ajándékátadás mellett lelki töltete is legyen ezeknek az ünnep előtti alkalmainknak. Meg akarjuk fogalmazni, hogy mire készülünk adventben. Ne egyfajta „számító karácsonyt” mutassunk fel, ám mégis személyre szabott, a szükségüket kielégítő ajándékokkal tudjunk segíteni. A kollégák jól ismerik már ezeket a családokat. De fontos az együttlét, a beszélgetés és a közös szeretetvendégség is, amelyhez a kínálni valót a Magyar Élelmiszerbank pályázata révén van módunk biztosítani.
– Milyen környezetből érkeznek a gyerekek?
– Egyértelműen hátrányos helyzetű családokból, a legrászorultabbakat a kollégák választják ki .
– A kollégáival nem kizárólag karácsonykor veszik észre a szükséget szenvedőket. Mit jelent az Ön számára ez a munka?
– Ebben a hivatásban tudok a leginkább kiteljesedni. Korábbi feladatköreimhez képest előnynek és értéknek látom és élem meg, hogy a jelenlegi szolgálatomban az „emberarccal” találkozhatok. Tudatosan alakítom úgy a teendőimet, hogy mind intézményünk mindhárom csoportjának megbeszélésén részt tudjak venni. Így tudom és látom, hogy mivel küszködnek. Elmondják, milyen problémájuk van éppen, amely akadályozza a munkájukat. Megkeresem, hogy milyen forrást és eszközt tudok hozzárendelni a nagyon is embert próbáló munkájukhoz. Ha az ő munkájuk gördülékeny a gondozásunk alatt álló családok életét is segítem.
Ez az egész számomra olyan, mint a levegő. Enélkül nehéz lenne léteznem. A családjaink nem tekinthetők dossziéknak, iktatószámmal ellátott hivatalos papíroknak.
– Mi tehetné még hatékonyabbá a Gyermekjóléti Központ munkáját?
– Nem lehetek elégedetlen. Szuper, lelkes és elhivatott csapat van mögöttem, nem szenvedünk létszámhiánnyal sem – ami a jelenlegi helyzetben nem nevezhető szokványosnak. A számos sikeres pályázatunk révén pedig olyan munkakörnyezetet és családias légkört tudunk megteremteni, hogy – a nyomott és alacsony fizetések mellett, a szakma alulértékelése ellenére – a kollégák mély elhivatottsággal kitartanak a választott hivatásuk mellett.
– Hogyan tudnak a kívülállók, a munkájukba bekapcsolódni szándékozók hozzájárulni az önök tevékenységéhez?
– Jövőre önkéntes programot hirdetünk meg, amelyet az Apor Vilmos Katolikus Főiskolával közösen tervezünk megvalósítani. Az általunk „TaliPont”-nak nevesített ifjúsági klubunkat, ki szeretnénk majd telepíteni a főiskola fiatalosan berendezett pincehelyiségébe, amely egy hasonló program befogadására ideálisnak mutatkozik. Így reményeink szerint a fiatalok könnyebben elérik majd a számunkra létrehozott közösségi teret. A programokért felelős koordinátorunk mellett bőven lesz feladatuk a toborozott önkénteseknek is. Ezen kívül
jó lenne, ha az adományozó lelkület az évnek nem csak ebben a szakaszában élne az emberekben, hanem kitartana karácsonytól karácsonyig. A rászoruló-hiányt szenvedő embereknek márciusban is fontos a segítség, gondoskodás.
– Az ön nevéhez köthető, Deákváron kihelyezett adományozó zöld doboz is erre az állandó segítségnyújtásra kíván buzdítani?
– A Deákvári Jézus Szíve templom kerítésére hat évvel ezelőtt kihelyezett „enni adok, enni kapok” doboz a mindennapi segítségnyújtásban úgy tud szerepet vállalni azáltal, hogy a rászorultak számára tartós élelmiszert biztosít.
A zöld doboznak két nyílása van: akinek szüksége van ételre, ki is tud venni belőle.
Heti két alkalommal – egy helyi pékség jóvoltából – a létrehozók mindenképpen feltöltik pékáruval, de jó látni, amikor mások is elhozzák a házi készítésű lekvárjukat vagy valami egyéb ételt, amelyet ezzel a célzatossággal vásároltak. A szívüket adják oda. Ezért köszönettel tartozunk minden adományozó, a zöld dobozba étel-felajánlást elhelyező iránt.
