Van mód az Európai Unió megreformálására
Fejlődéstörténet – nincs új a Nap alatt
Engels szerint a különféle civilizációk a történelem során hasonló utat járnak be, szinte megegyező a fejlődéstörténetük. Nem kivétel ez alól az európai társadalom és kultúra sem. Úgy véli, hogy az út – amelyet Európa nagyjából 1000 év alatt járt be – a következő: lazán kapcsolódó helyi és regionális egységekből széttagolt feudális hercegségek lesznek, majd kora modern kori területi államok, amelyek előbb-utóbb már létező identitású nemzetállamokká alakulnak.
Amikor pedig ezek megszilárdulnak, igyekeznek valamilyen szupranacionális közösséget létrehozni.
Ez azonban a történelem során sokszor csak úgy sikerült, ha a létrehozás módja körüli belső feszültségek összetűzésben, vagy katasztrófában oldódtak fel. Engels megállapítása szerint az Európai Unió éppen ebben a fázisban tart.
A történelmi hiba.
A baklövést ugyanakkor ott követi el az EU szellemi és politikai elitje, hogy nem helyezi magát az 1000 éves történelem folytonosságába és nem keresi a kapcsolatot az ősi hagyományokkal. Ahogyan Engels fogalmaz
az európai politikai elit elutasít minden olyan történelmi gyökeret, amely a francia forradalom és a II. világháború előttre nyúlik vissza.
A szerző következtetése szerint ez a hatalmi arrogancia oda vezethet, hogy az Európai Unió saját magát sodorja súlyos és talán végzetes következményekkel járó válságba.
Van megoldás!
Engels úgy véli, hogy létre kellene hozni egy olyan új európai alkotmányt, amelyben olyan középkori, többetnikumú államokat vesznek alapul, amelyekben Európa átélte a saját történelmét. Ezek között említi a szerző a Szent Római Birodalmat és a régi Lengyel Köztársaságot.
Engelsnek ebből a filozófiai háttérből levezetve konkrét javaslatai is vannak az európai intézményrendszer átalakítására. Szerinte
fel kéne oszlatni az Európai Bizottságot és helyette a parlament által ellenőrzött ún. államtitkárságokat kellene létrehozni azokban az ügyekben, amelyek megoldása és kezelése közös európai fellépést igényel.
Emellett azt javasolja, hogy álljon fel egy kétkamarás rendszer, amelyben a Parlament tölti be az alsóház, míg az Európai Tanács a felsőház szerepét. Engels jó megoldásnak tartaná, ha az európaiak közvetlenül választanának maguknak egy elnököt, akinek leginkább az egységet szimbolizáló, reprezentatív feladatai lennének.
Bár azt Engels is elismeri, hogy javaslatai jelenleg utópisztikusnak tűnnek, figyelmeztet arra, hogy ha
a hatalmon lévő pártok nem ismerik fel az Unió mérsékelt konzervatív szellemiségű reformjának a szükségességét, akkor azt hamarosan a polgárok teszik meg – jó eséllyel az utcákon.
A teljes írás a Kommentár folyóirat 2019/4. számában olvasható.
