A mese a nemzeti öntudatot is képes meggyógyítani

– Hogyan kezdődött Székelyföldön az animációsfilm-gyártás?

– Budapesten már a második világháború előtt volt animációsfilm-készítés, a háború után azonban nagyon megváltozott a világ. Székelyföldön az akkori hatalomnak az volt a célja, hogy mindenfajta kulturális kibontakozást visszafogjon. Az animációsfilm-készítés egy roppant költséges iparág, márpedig abban az időben a vasfüggönytől keletre állami megrendelések alapján dolgoztak a rajzfilmstúdiók. A romániai politikai hatalomnak értelemszerűen nem volt célja Székelyföldön rajzfilmstúdiót létrehozni és fenntartani. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról a tényről, hogy Székelyföldön is voltak animációs szakemberek, akik a rendszerváltás előtt átmentek Magyarországra, Budapestre vagy éppen Kecskemétre kerültek. 

– Honnan ered a Székelyföldi Legendárium ötlete?

– Budapesten tanultam a Színház- és Filmművészeti Egyetemen mint operatőr, majd újságíróként nagyon sok helyre eljutottam. Egyszer Brüsszelben voltam éppen, amikor is az Európai Parlamentben a kezembe került egy gyermekeknek készült európai térkép, amelynek láttán borzasztóan felháborodtam. A szerkesztők Románia területéről Drakulát tették be referenciapontként. Az a helyzet, hogy Romániában sok nemzet él, köztük mi, székelyek, nekünk is nagyon sok szép mondánk és legendánk van. A románok sem csak Drakulára lehetnének büszkék, de Brüsszelben azt látják, hogy mi „Drakula népe” vagyunk. Sajnos ezek a sztereotípiák valóban jól működnek, hiszen bárhova mentem a világon és azt mondtam, hogy Romániából jöttem, akkor rögtön  Drakulát társították hozzá… A székely embernek természetesen ilyenkor azonnal kinyílik a bicska a zsebében.

Amikor hazajöttem Brüsszelből, elkezdtünk gondolkodni azon, hogy hogyan tudnánk bemutatni a saját legendáinkat, saját mondáinkat. Az első hetek után százötven legenda gyűlt össze, ezek alapján készítettük el a Székelyföldi Legendárium térképet, mellyel az volt a célunk, hogy felhívjuk a gyermekek figyelmét az őseik legendáira. Ezen a térképen egy-egy képbe szerettük volna beletömöríteni a legenda lényegét.

– Milyen forrásokból dolgoztak?

– Gyakorlatilag Orbán Balázs kora óta gyűjtik a legendákat, mondákat Székelyföldön, ezekből válogattunk, de még nekünk is sikerült egy-egy általunk nem ismert mondát felfedezni. A közösségi hálón is jelentkeztek emberek és elmondták, hogy mit hallottak a szüleiktől a környékbeli falvakról, erdőkről, hegyekről. Ezen felbátorodva meghirdettünk egy mondavadász versenyt is. Sok csatornán, modern eszközökkel történt a mondák begyűjtése, igen eredményesen, mert a közösség igényét mindig figyelembe vettük. 

A székelyföldi legendákat bemutató könyvből elsőnek tízezer példányt adtunk ki. Mindenki mondta, hogy sohasem fognak elfogyni a könyvek, de aztán mégis nagyon gyorsan elkeltek a kötetek, olyannyira, hogy már több, mint ötvennégyezer eladott példánynál járunk.

– A legendákat bemutató térképtől és könyvtől, hogyan jutottak az animációs film készítéséig?

– Ma is azt tapasztalhatjuk, hogy sok vezető animációs film a mondákból, a legendákból merít. Gyermekkorunk kedvence, Asterix is egy gall legendára épít, a Kung Fu panda kínai mondákat dolgoz fel, az Így neveld a sárkányod a viking mondavilágra, a Merida, a bátor pedig skót mondákra épít. A mi mondáinkban is ott vannak azok az értékes tanulságok, melyek nem a drakulás vérszívásra, hanem becsületre, jószívűségre, bátorságra ösztönöznek. Mondáinkból, meséinkből a mai gyerekek is sokat tanulhatnak. A történetek konkrét földrajzi helyszínekhez kötődnek, innentől kezdve kinyitnak olyan kapukat, amikre az ember az eleinte nem is gondolt. Ezután gondoltam úgy, hogy

miért ne lennének a székelyföldi mondáknak saját önálló rajzfilmjei?

Az animációs film megmutatja a világnak, hogy itt vagyunk, létezünk, reprezentálja kultúránkat. Úgy érzem, hogy a rajzfilmen keresztül több ember szívébe és emlékezetébe tudunk eljutni. Fontos, hogy a gyerekek megismerjék a székely folklórt, hagyományokat. Ha a rajzfilm jól sikerül, szerethető, élvezhető lesz, akkor megmarad a nézők emlékezetében, s még az identitástudatot is megerősíti.

– Hogyan viszonyulnak a románok a székely mondák és mesék életre keltéséhez ?

– Nagyon érdeklődnek iránta, ők is tiszta szívvel várják a következő részeket. Amint elkészülünk az első évaddal, le is fordítjuk a meséket román és angol nyelvre is, és átadjuk őket televízióknak.

Fontos, hogy a székelyekről a románok ne csak a sok sületlenséget hallják,

hanem ismerjék meg a kultúránkat, történeteinket. Azt, hogy mi ugyanolyan nép vagyunk, mint bármelyik másik és nincs helye az ítélkezésnek.  

– Minek köszönhető, hogy Székelyudvarhelyen működni kezdett ez az animációs filmstúdió?

– Egy animációs filmstúdiót a semmiből létrehozni nagyon nehéz, az indulás számos nehézséget jelentett. Sokan jósolták azt, hogy ebbe bele fogunk bukni, mondván: ilyesmit nem lehet Székelyföldön megvalósítani. Belül azonban mindig éreztem, hogy ezt meg tudjuk csinálni. A székelyek már csak ilyenek, ezt örököltem én is: ha valamibe belefogunk, akkor azt véghezvisszük.

Az első animációs film a Likas kő mondája volt, ezt négy és fél évig készítettük egyetlen egy csíkszentdomokosi animátor munkatársammal. A film tizennégy perces lett, de rengeteget dolgoztunk rajta.  Megcsináltuk, nem lett jó, nekifogtunk még egyszer, addig kezdtük újra, ameddig jó nem lett. Pontosabban úgy fogalmaznék, hogy amíg elfogadható nem lett az eredmény. Megtartottuk a bemutatót, és sikere volt, az emberek nagyon megszerették. A DVD-eladások ma már tízezer példány fölött járnak. Annak a rajzfilmnek a költségeit úgy tudtuk előteremteni, hogy árultuk a Legendáriumot, vásároztunk, piacoltunk. Abból készült az első rajzfilm. Utána jött még három kolléga, hamarosan pedig már tizenhat főre bővültünk.

Az első sikeres film után sorozatban kezdtem el gondolkodni. Kértem Budapestről árajánlatokat, amelyek elfogadhatatlanul magasak voltak. Utánaszámoltam: ha mi kiképezzük magunkat, még az is olcsóbb lenne. Így jött az ötlet, hogy alapítunk egy stúdiót, és íme: most székelyföldi lelkes fiataloknak munkát, lehetőséget, jövőt biztosíthatunk. Senki nem tudott közülük animációs filmet készíteni, képzett grafikusok, képzőművészek voltak „csupán”, de elhitték, hogy képesek vagyunk együtt bármire. Megtanítottuk a 3D-szakmát a fiataloknak, féléves iskolákat végeztek el és Budapestről is hívtunk hozzájuk szakembereket. Néhányunknak lehetőségünk volt ellátogatni Hollywoodba is, Washingtonból pedig hoztunk egy animátor tanárt, aki a Kung Fu Panda animációs filmben is dolgozott. Egy valódi animációs iskolát próbáltam saját magunknak felépíteni. Három év alatt sikerült megtanulni a fiataloknak a szakma alapjait. Ma már a tizenhárom elkészült epizód van a kezünkben.

– A stúdió szellemisége egyedi, vagy közelít a magyarországi, esetleg a tengerentúli iskolához?

– Az tetszett az amerikaiakban, hogy a tréner a csapatot két hét alatt szakmailag és emberileg is rendbe rakta. Úgy beszélt az emberekkel, ahogy itt Kelet-Európába nem szokás. A fiatalokat segítette és biztatta. A mi animációs stílusunk, szellemiségünk még formálódik; olyan ez, mint amikor felülsz egy vadlóra, és amikor sikerül betörnöd, akkor még nem tanítottad meg semmire, még csak utána jön a java. Mi is így vagyunk ezzel. Elkezdtünk uralni a gépeket, a programokat. Szerencsére mára a kollégák már nem azzal foglalkoznak a munkaidejük nagy részében, hogy a programot hogyan tudják megfelelően használni, mára már rutinná vált működtetés. Fejlődünk és jó úton haladunk afelé, hogy önálló stílusunk és animációs nyelvünk legyen.

Munkáinkban igyekszünk megőrizni a székelyföldi tárgyakat, motívumokat. Ezeken nem változtathatunk semmit,

mert lehet sok mindennel játszani virtuálisan, de ami a székely valóság, ami a székely kultúra, azzal nem. Mindig az eredetit kell bemutatni a modern mesékben is, és mindezt úgy, hogy a gyerekek felismerjék: ez a világ az övék.

Egyik célunk, hogy fiatal kollégáim eljussanak oda, hogy sikerüljön úgy mozgatni a figurákat, hogy azok valóban „székelyesek” legyenek. Nincs olyan, hogy „székely járás”, de a sajátságos fejcsóválás, fejvakarás, csalafinta nézés mind-mind megjelenhet egy rajzfilmen. Játszva, szórakoztatva kell a gyereket bevezetni a székely hagyományokba. A külföldi gyerekek is megismerhetik az animációs filmek alapján Székelyföldet, ami egyben turisztikai marketing is, hiszen a mese helyszíneit meg lehet látogatni.

– Az animációs filmek terén vannak-e követendő példái?

– Nekem személy szerint van egy pár kedvencem, amit megmutattam a kollégáknak is. Ilyen például a Dargay Attila által rendezett Szaffi, de példaértékűnek tartom Ternovszky Béla Macskafogóit is. A régi magyar rajzfilmekből sokat tudunk tanulni. Vannak jó kortárs magyar animációs filmek is, azokat is szeretjük kielemezni és tanulmányozni.  Mi egy hét szereplős 3D és 2D frame by frame animációs sorozatot készítünk.

– Terveznek-e egész estés animációs filmet?

– Nagyon büszke vagyok most is a csapatomra, mert három év alatt nagy lelkesedéssel csodát műveltek. A munka hevében fel sem fogtuk még, hogy rajzfilmet készítünk Székelyföldön! Ugyanakkor egész estés filmet akkor kell készíteni, ha az egész csapat szakmailag még jobban összeforr. Jövőre elkezdjük a Kárpát-medencei évadot a sorozattal, melynek keretein belül „kijönnek” Zetéék Székelyföldről (Zete és Réka az a két figura, aki végigkalauzolja a nézőt egy-egy legenda történetében – a szerk.), és a helyi délvidéki, kárpátaljai, felvidéki gyerekekkel megmentenek jó néhány helyi mondát és legendát, amit a gonosz erők, az ördög el akarnak pusztítani. Ha egy gyermek a szülőföldjének a mondáit legendáit ismeri, ha megkapja a szükséges meseadagot az első hét évben, és kinéz a kapun, akkor tudja azt, hogy

szemben abban az erdőben tündérek laknak, amarra lidércek, és ott mentek el az óriások.

A célunk, hogy megmaradjon ez a mesevilág, valamint hogy a fiatalok legyenek büszkék a szülőföldjükre. A mese gyógyít, a nemzeti öntudatot is meg tudja gyógyítani. Fontosnak tartom, hogy ne csak külföldi rajzfilmet nézzenek a fiataljaink, hanem legyen büszkék a saját mondáira, meséire, hőseire. Előbb vagy utóbb tervezünk egy egész estét kalandrajzfilmet is, sok-sok csalafinta sztori lesz benne, melyben a székelyek a tatárokkal viaskodnak. Egy kicsit Asterix és Obelix-hangulata lesz az egésznek, mert a furfangos székelyek mindig borsot törnek majd a tatárok orra alá…