Imázsfilm készült a keresztény ifjúsági misszió jegyében
A tábori élményekről a Mente Misszió, a Váci Egyházmegyei Ifjúsági Lelkészség eseményeit, programjait, életét bemutató honlap számolt be. A tábori eseményekről Pesti Dóra hangulatos tudósítása olvasható itt.
További fotók a táborról – Fotó: mente.hu
A tábor maga a váci egyházmegye hét régiójában zajló ifjúsági missziós tevékenységeinek egyike volt. Évente csaknem ezer fiatal fordul meg ezeken a régiós találkozókon és táborokban. E régiók ban olyan elkötelezett, aktív fiatalok nőnek fel, akik felnőttként később felelős tagjaivá válnak a saját egyházközségeiknek, s ott nem egyszer további közösséget is szerveznek.
Mente Misszió honlapja – Fotó: mente.hu
A filmben bemutatott nyári tábor témája ezúttal a szolgálat volt, a táborozó fiatalok Assisi Szent Ferenc élete nyomán járták körbe a szegénység, a tisztaság és az engedelmesség kérdéskörét.
„Mentés” fiatalok Vác szívében – Fotó: mente.hu
Az ifjúsági régiók megalakulásának legelső tíz év során már – a lelkészség önkénteseinek és munkatársainak köszönhetően – több mint hatvan új közösség született és több ezer fiatal talált otthont az egyházban, megtérések sokasága, egyféle pünkösdi csoda tanúi lehettünk. 
A váci egyházmegye ifjúsági lelkészi hivatalát 2007-ben dr. Beer Miklós püspök hívta életre. A lelkészi megbízásnak, a régió önkénteseinek és Dr. Farkas László atya elszántságának köszönhetően vált aztán lassan egyházmegyei kiterjedésűvé, az egyházmegyét ifjúságpasztorációs egységekre, konkrétan hét régióra osztották, ezek mind egy-egy folyó-mente nevét viselik azóta. A lelkészség 2015 nyarától önálló székhelyet is kapott a Vác–Hétkápolnánál. Itt működik az Ifjúsági Iroda is, amely számos területen koordinálja az ifjúsági missziós munkát. 
Ez az iroda írta ki azt a médiapályázatot, amelyen Regő filmje is nyert. Az volt a pályázat célja, hogy olyan nívós imázsfilmek készüljenek, amelyek kedvcsinálóan, a lehető leghitelesebben számoljanak be a hét ifjúsági régió életének egy-egy epizódjáról, s tovább hassanak e misszió életét még nem ismerő fiatalok körében. A kiírás szerint jókedvűen, fiatalosan, lendületesen, ám az értékek bemutatásával pályázhattak a résztvevők. Tehát ennek egyik első helyezettje lett a pimaszul fiatal és tehetséges verőcei Heiszig Regő.
Tekintsék meg munkáját!
https://www.facebook.com/mentehu/videos/535189940597168/
És most valljon a fiatal alkotó:
– Kimondottan a pályázatra készült ez a remek munka?
– Ha a pályázatot nem hirdetik meg, akkor is elkészítettem volna ezt a filmet, mert régi „mentésként” mindenképpen szerettem volna megörökíteni már az egyik eseményt. Tudtommal a táborokról még hasonló videó nem készült, ezért izgatott ez a feladat. Most végre alkalom nyílt arra, hogy az idei tábort végigvideózzam és -fotózzam, az utómunkákat teljesen magam végeztem.
– Akadt nehézséged a forgatás közben?
– Elég nehéz volt észrevétlenül filmezni az eseményeket, sokan nem szeretik, ha „meglesik” őket, azért nekem az volt a legnagyobb kihívás a forgatás során, hogy úgy kapjam el a jó pillanatokat, hogy azt ne vegyék észre. Továbbá néhány stresszes helyzet is előállt a drónozás során, például, amikor a kilátóban oly sokan összezsúfolódtunk azon a kis helyen. Mivel a vágás nagyon aprólékos feladat volt, ezért jó pár napot igénybe vett az utómunka. 
– A néző számára a filmedben talán épp a legnagyobb élmény a jó ritmusú remek vágás, a zene ritmusára tovagördülő képek, jó ütemben váltakoznak a drónos és a földi felvételek, kedvesek, sokat mondóak a megörökített arcok. Rendkívül felemelő a vége, ahogy a fiatalok a Hegyestetőn álló kilátótoronyban ég és föld között integetnek, szép az eleje, üzenetértékű a vége, szóval komoly munka az egész! Két percben egy hetet úgy foglaltál össze, hogy elképzelhetetlen kedvet kapni ahhoz, hogy egy korod béli fiatal ne vegyen részt rajta.
– Köszönöm a méltatást, nem sok visszajelzést kaptunk még eddig a filmjeinkre, és talán ez a díj volt az első, hogy jó nyomon járunk. Valóban úgy próbáltam felépíteni a videót, hogy az elején elhangzó lassúbb szám alatt a tábor lelki részét igyekeztem megmutatni, érzelemteli arcokat videóztam, aztán a második részben elhangzó dalra – ami egyébként a tábori dalunk is volt – arra vágtam meg a filmet, így nem véletlen, hogy az ott szereplő táncoló lány e dalt énekli éppen.
– Mióta foglalkozol filmezéssel?
– Pár éve kaptunk rá a tesómmal, van egy DunakanyAIR nevű csatornánk, ott vannak az eddig elkészült munkáink, zömében inkább a testvérem videói. Nem régóta már én is médiás lettem az Észak-Dunában (Észak-Duna Menti Nagyboldogasszony Közösség – a szerk.), azt hiszem, itt még sok feladat vár rám. Vettünk egy komolyabb kamerát a bátyámmal, szeretnénk tovább fejlődni.
– Ahogy elnéztem az eddigi munkáidat, nem áll tőled távol a képi-verbális kreativitás és játékosság. Tervezed hosszabb távon, hogy vizuális pályára lépsz?
– Gondolkodom már valamilyen filmes szakmán, de egyelőre a nyerő a szervezetpszichológia, ami iránt jelenleg leginkább érdeklődöm. Felnézek sok influenszerre, akik életvezetési tanácsokat tudnak adni. Érdekel ez a téma, most olvasom épp egy amerikai pszichológus, Sean Covey könyvét arról, hogy mi a kiemelkedően eredményes fiatalok hét szokása. Egyelőre nem dőlt el, hogy merre tovább, annyi biztos, hogy érdekel a filmezés, és szívesen dolgozom az Észak-Duna közösségünk számára. 
***
A második helyezett, Dénes Zakariás filmje is figyelemre méltó munka lett, ideidézzük:
