Együtt dobbant a szívünk

Schittl-Zaymus Eszter, a magyarországi CitizenGo kampányigazgatója köszöntő szavaiban elmondta, hogy bár számos dologban különbözünk, más ételeket szeretünk, más stílusú zenét hallgatunk, de egy valami közös mindannyiunkban: az emberi élet védelméért való elkötelezettségünk. Azt a fontos kérdést is felvetette: ha az ember még a méhen belül van, nem ember? Meg lehet ölni?

A köszöntőben jelezte a konferencia főszervezője, hogy a küszöbön álló Szívdobbanás Kampány keretében az elkövetkező 12 hónapban pozitív vetületben kívánják bemutatni az emberi élet értékét már az első életjeltől. Céljaik közé tartozik az is, hogy elérjék: minden kismama meghallgathassa a szíve alatt növekvő magzat szívdobbanását, mielőtt arról dönt, hogy kioltja-e annak életét.

A négy szekció kezdő tömbjében a főszerepet a magzat és az anya. Itt Zarka Rozina, a ProLife Budapest tagja úgyszólván alászinkronizálta azt a filmet, mely az emberi élet első pillanataival indul és végigkíséri a magzat fejlődését egészen a születésig. Magyarázataival a látványon túl az ember a fejlődés egy-egy szakaszait is megérthette. Rövid előadásban kiemelte, hogy ha a törvény engedné, akkor azoknak, akik már a 6. hétnél hallhatnák a magzat szívdobbanását, sok esetben nem jutna eszükbe a gondolat, hogy gyermekük életének véget vessenek. Figyelmezett, hogy a jelenlegi törvényi határozatok alapján Magyarországon a 12. hét az, amikor az egészséges babákat törvényesen abortálhatják. 

Bartos Lídia Lelle végzős pszichológus hallgató, a 777blog szerkesztője saját életének kezdetéről tett tanúságot, őszintén, tabuk nélkül és megható módon. Elmondta, hogy ő ma azért élhet, mert annak idején a fiatal lány, aki őt hordta a szíve alatt, úgy döntött, hogy kiáll az élet mellett és vállalja az ismeretlennel járó kihívásokat – bár sokan „biztatták”, hogy biztosan boldogtalan lesz majd a születendő gyermek és inkább vetesse el.

Most, itt állva, elmondhatom, hogy minden megfogant embernek joga van az élethez!

Elmondhatom, hogy köszönöm szépen, a kezdeti nehézségek ellenére nagyon boldog, szerető családban nevelkedtem és nagyon szeretek élni. Nagyon boldog vagyok!

Úgy gondolom, hogy mindenki megérdemli az esélyt, hogy lehessen születésnapja. Mi, életvédők arra is oda kell figyeljünk, hogy ne erőszakosan közeledjünk a válságban lévő anyukához, hanem támaszok legyünk számára és a kicsinye számára. Az éles felszólalás alapja mindig a szeretet kell legyen. Ki merem mondani, hogy arról álmom, hogy az abortusz olyan lehessen egy napon, mint a rabszolgaság: szűnjön meg teljesen – mondta.

Frivaldszky Edit, az Együtt az Életért Egyesület elnöke az anyuka szemszögéből beszélt. Kiemelte, hogy mekkora felelőssége van az anya környezetének is abban, hogy egy esetleg nem kívánt állapot kívánttá váljon. Fontos tudni, hogy akár várt, akár meglepetés-babáról beszélünk, a szülők mindig kicsit összezavarodnak, hiszen szembesülnek azzal a ténnyel, hogy elsősorban az ő felelősségük az induló élet jövőjének alakulása. 

Akkor van probléma, ha valakit nem szívesen fogadnak, hiszen úgy érezheti az anyuka, hogy minden az élet ellen szól. Ebben a helyzetben van a családtagoknak, a barátoknak, az egészségügyi személyzetnek és mindenki másnak a tágabb környezetben óriási felelőssége, hogy támogatóként vagy esetleg elítélőként közeledik hozzá. Abban kell megerősíteni az anyukát, hogy ő maga képes lesz végigcsinálni. Sok esetben az ilyen krízisben lévő anyukák elhiszik azokat a hazugságokat, hogy fájdalom nélkül megoldja az abortusz a jelenlegi gondot. De inkább csak még több problémát kreál, ami esetleg évek múltán mutatkozik csak meg. Ilyen helyzetekben senki sem felelős, holott mégis mindenki az.

Életekről senkinek nincs joga dönteni, de élethelyzetekről igen! Abban áll a felelősségünk, hogy a nem kívánt babák kívánttá válhassanak – mondta.

A második szekció magáról az élet védelméről szólt, ahol Amy Sinclair iowai szenátor megosztotta a hallgatósággal a Szívdobbanás Törvényének előzményeit. Elmondta, hogy Iowa állam volt a még meg nem született életekre nézve az egyik legveszélyesebb hely az elmúlt 3-4 évben, nem tisztelték emberi életként a megfogant magzatokat. Ehhez képest körülbelül két év alatt sikerült elérniük, hogy elfogadtassák a Szenátussal a Szívdobbanás Törvényt, amely az USÁ-ban jelenleg a legerősebb életvédő törvény. Az iowai példát követve pedig az elmúlt úgy másfél év során még 7 állam fogadta el a törvényt és további 19 államban már beadtak törvénytervezeteket az élet mellett. 

Az élet a fogantatás pillanatától kezdődik – Amy Sinclair iowai szenátor a Vasárnapnak

A rögös út felvezetése mellett a szenátor megosztotta a jelenlévőkkel saját életpéldáját is és őszintén, tabuk nélkül elmondta, hogy annak idején, 19 évesen értette meg az élet értékét, amikor váratlanul állapotos lett és először meghallotta a szíve alatt a kisfia szívdobogását. Ehhez az élményhez pedig 2002-ben társult a másik esemény, amikor az édesapja utolsó szívdobbanásának volt tanúja. Ez a két szívverés tette őt elkötelezetten az élet védelmének harcosává. 

Saját életpéldáján túl arról is beszélt Amy Sinclair, hogy ne higgyenek a válságban lévő anyák annak a hazugságnak, hogy ahol a gyermekük élete kezdődik, ott véget ér a sajátjuk. Egy kedves kolléganője 16 évesen esett teherbe, de nem vetette el a babát és mára már leérettségizett, főiskolát végzett és társa az élet védelmének ügyében, miközben szüntelenül vallja, hogy immáron hatéves kisfia az élete legnagyobb ajándéka. 

Beszédének végén kiemelte a szenátor, hogy

„míg csak élek, az élet védelméért előbbre és előbbre akarok lépni”. 

Az előadók sorában Dr. Rajkovich Bernadette, a Magyar Bioetikai Társaság elnöke annak fontosságát állította fókuszba az 1997. CLIV. törvényt idézve, hogy minden abortusz előtt álló anyukának joga van teljes körű felvilágosítást kapni a műtéttel járó testi-lelki következményekről, kockázatokról. Továbbá élhet az önrendelkezési joggal, aminek lényege, hogy csak ha megfelelően tájékoztatva van a beteg, akkor tud megalapozott döntést hozni. Ennek mentén sok esetben a tájékoztatás hiányára figyelmeztetett az elnök. 

Dr. Giró-Szász Áron jogász, miniszterelnöki megbízott beszédében a hangsúlyt arra fektette, hogy az emberi élet védelme nem a politikusoknál kell kezdődjön, hanem ott kell végződjön, és a közélet teremti meg a témákat a politikusok számára, amelyekről a döntéshozók határozatokat hoznak. Beszédében elmondta, hogy a magyar embereknek dönteniük kell, hogy véres vonalat húznak-e megszületett és a meg nem született ember között. A civil szféra és a politika gondolkozásában a közös axiómát az kell jelentse, hogy a magzat egy élő ember. Mindenképpen szeretettel kell a vitában résztvenni. 

Sajgó Szabolcs, a Párbeszéd Háza igazgatója rövid köszöntőjében örömét osztotta meg a jelenlévőkkel, miszerint jó látni, hogy a Párbeszéd Házába az élet védelméért tevő emberek hazajárnak és ez a hely a látszólag vesztésre álló, de valójában szó szerint életbe vágó kérdések fóruma lehet. Örömmel osztotta meg a tervet, miszerint éppen Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepére, március 25-re terveznek a házban egy életvédő napot.

A kommunikációról szóló szekcióban Keresztes Ilona, találóan fogalmazta meg a tényt, hogy 

amikor azt mondjuk, hogy gyermekünk lesz, valójában már gyermekünk van. 

Amikor még a pici, új élet az anya hasában van, különösen fontos a kommunikáció. Fontos, hogy már akkor beszélgessünk vele, zenét hallgassunk, meséljünk neki. Az sem mindegy, hogy a magzati korban hogyan beszélünk a babáról, hiszen mindent érzékel és érez: így ha csak „sejtcsomóként” tekintenek rá, akkor fájdalmat él át.

Ebben az időszakban nagyon sok tényező alakíthatja azt, hogy egy magzat el van fogadva új életként: függ attól, hogy a világ mely pontján van, milyen idős az anyukája vagy éppen ő maga. Ilyen tényezők befolyásolják azt, hogy „a baba akár a kukában végezheti”. Igen, kimondtam! Ilyenkor sok dilemma van, hogy mit lehet kimondani és mit nem. Hiszen ezekben a helyzetekben teljesen ártatlanul és védtelenül a baba fizet – hangsúlyozta.

Fontos, hogy kik és mit kommunikálnak ezekben az esetleg beszűkült életállapotokban az anyuka felé. Annak a kérdésnek, amit sok esetben feltesznek az élet megállapításánál, hogy „megtartja-e”, ki kellene kopnia. Ami fontos, hogy az anyuka helyett én nem mondhatom ki a döntést. Ami pedig még különösen fontos: ne ijedjünk meg egy pici ember érkezésétől, hanem csak ismerjük meg és csodálkozzunk rá – emelte ki.

Az este folytatásaként Amy Sinclair a közönség kérdéseire adott válaszokat. Megtudhattuk, hogy az USA-ban a Szívdobbanás Törvény után megnőtt az élet mellett voksolók aránya. A szenátor arra a kérdésre, hogy mi a helyzet az első szívdobbanás előtti magzatokkal, reménykeltően azt válaszolta, hogy minden magzatot véd és további tervezeteket nyújtottak be, hogy már a fogantatás pillanatától tiltva lehessen az abortusz. 

Az est záró szekciójában Dr. Dékány Ágnes szülész-nőgyógyász szakorvos felhívta a figyelmet arra, hogy valóban nem egy véletlen és egy pillanat nyomán „pottyan az ölünkbe” a baba, hanem 24 órán át tart az női és a férfi örökítőinek egyesülése. A mai napig csak teóriák vannak arra vonatkozóan, hogy pontosan miként is megy ez végbe. Viszont az biztos, hogy már a kezdet kezdetétől átalakítja a baba az anya szervezetét és már a hormonokon át kommunikál. Az emberi élet szépségét megragadva a nőgyógyász felhívta a figyelmet, hogy a fiatalok felvilágosításának rendszerét át kell alakítani.

Nem megfelelő, hogy sok esetben a 21. században is a 20. század módszereihez nyúlunk vissza és tabuként, „cikiként” kezeljük a témát. A megfelelő korban, érettségben az annak megfelelő módon kell a felelősségteljes szexuális életről és az élet létrejöttéről beszélni. Az abortusz fájó és minden szinten közvetve, közvetlenül kihat a szűkebb és tágabb környezetre. A nőgyógyászt egy ultrahang-szakasszisztensi beszámoló követte Mécs Ágnes jóvoltából, aki magánemberként osztott meg megható történeteket.

Az est zárásaként Rétfalvi Valéria szociális testvér, védőnő számolt be azokról a programokról, melyekkel a gyermekek, kamaszok segítségére vannak a felelősségteljes szexualitásra való nevelésben, az emberi élet védelmében. Védőnői tapasztalatairól mesélve elmondta, hogy még akkor is, amikor kötelezték a védőnőket, hogy két gyerek után javasolják az abortuszt, ő kitartott az életvédelem mellett. Megosztotta a hallgatósággal, hogy több esetben szemrehányást kapott egy-egy várandós anyától, amikor az abortusz előtt az élet melletti kiállásban kívánta támogatni őket, de utólag senki nem tett közülük szemrehányást és később örömmel mesélt a megszületett gyermekértől.