Zászlók
A zászlókra különösen érzékenyek vagyunk ezen a tájon. Mikor kijutottam Amerikába, megdöbbentett, hogy az amerikai vagy a kanadai zászló sokszor hatalmas méretekben ott virított egy-egy dagadó keblű állampolgár kertjében vagy az üzletlánc előtti parkolóban, demonstrálva a multinacionális (!) cég amerikai kötődését. Akkortájt itthon még nem volt divat a trikolórok használata, és otthon, Erdélyben sem. Ott a Trianoni sokk után borult piros-fehér-zöldbe sok viselet és berendezési tárgy, bútor. A második világháború után azonban a berendezkedő kommunisták minden ilyen identitás-demonstrációt helyből nacionalizmusnak tekintettek, és tiltottak, büntettek. Az elvtársak Magyarországon ugyancsak nacionalizmust gyanítottak még a piros-fehér virágkompozíciókban is. Romániában a piros-fehér-zöld tiltott volt, később pedig a zöld színt külön is betiltották (például a plakátokon), kivéve, ha az őszi sárguló fákon kellett a leveleket zöldre festeni a „Kárpátok géniusza” látogatása előtt. Ebben az időszakban gyakoribbak voltak a ruhák a megviselt blokkok külső szárítókötelein, mint a zászlók.
Kilencven után aztán minden megváltozott, Erdély hirtelen piros-sárga-kékbe borult, és Magyarországon is sok helyen építettek reprezentatív nagyságú zászlórudakat a nemzeti zászlónak. Akkoriban a kolozsvári polgármester bánt a legdurvábban a román nemzeti színekkel: nem csak a városi pihenő lécpadjait festette le, de még a szemeteskosarak is ilyen színben pompáztak. Közben Székelyföld is magára talált, itt a Szűzanya borult kékbe, amit a helyi, kisebbségben élő románok erősen nehezményeznek, pedig ők is keresztények. A sok feljelentés és büntetés visszaszorította a székely zászlókat a magánterületekre, de elkezdtek megjelenni a nemzetiszín trikolorok, szalagok és jelvények, sőt, már nálunk is előfordul, nem csak Amerikában, hogy egy-egy módosabb hazafi a birtokán is hatalmas zászlót függeszt ki, és ha meccsre, esetleg hajózni megy, viszi magával.
Utazásaim során a legváratlanabb helyeken találkozom román zászlóval, például egy kalotaszegi, gorbói, menekült-kalyibának is alig alkalmas sátorszerű tákolmányon, illetve legnagyobb meglepetésemre legutóbb egy magán halastó mellett. És persze Budapesten is, hiszen 2011-ig egy átlagember számára teljesen összetéveszthetően, Budapest zászlaja ugyancsak piros-sárga-kék volt, ezzel még egy apró mankót adva az amerikaiaknak, hogy jogosan tévesztik össze Bukarestet és Budapestet.
Cserébe a bukarestiek még véletlenül sem választották a piros-fehér-zöldet zászlajuk színéül.
Kelemen László
