A fatimai jelenések 1917-ben történtek a portugáliai Fátima kisváros közelében. A napcsoda az utolsó, hatodik jelenésként történt október 13-án, több tízezer ott várakozó ember szeme láttára. 

A Cova da Iria mezején várakozók megdöbbenésére a zuhogó eső egyszer csak elállt, és

a felszakadozó felhők mögül opálfényű, forgó korongként bukkant elő a Nap. Szivárványszínű sugarakat szórt, majd meg-meglódult a Föld felé.

Sokan azt hitték, itt a világvége. A jelenség perceken át tartott, s amikor véget ért, a szemtanúk elmondása szerint csuromvizes ruháik egyszerre teljesen szárazak lettek. Az eseményről számos tudósítás jelent meg a korabeli világi lapokban.

„Az emberek döbbenten nézték, hogy a Nap megrázkódik, majd gyors, hihetetlen mozgásba kezd, a kozmikus törvényeknek ellentmondó módon” – írta Portugália akkori legnagyobb – kormánypárti, egyházellenes – újságjában O Séculóban Avelino de Almeida, aki korábban gúnyolódó cikkeket írt a fatimai eseményekről.

hirdetés

„A Nap, amelyet hol bíbor, hol sárga vagy mélyvörös láng övezett, mintha hihetetlen gyors, forgó mozgást végzett volna, s közben időnként úgy látszott, mintha leesne az égről és a Föld felé zuhanna, hatalmas hőséget sugározva” – tudósított Dr. Domingos Pinto Coelho az Ordem című lapban. Hasonlóan írta le az eseményt Dr. Almeida Garrett, a Coimbrai Egyetem természettudós professzora.

Mint minden csodánál, természetesen itt sem maradtak el az eseményt kizárólag természeti jelenségként magyarázó vagy eljelentékteleníteni próbáló, „tudományos” ellenvetések. A tapasztalatok például azt mutatták, hogy a napcsodát általában nem látja mindenki. Fatimában is voltak, akik csupán ragyogó színeket láttak, mások pedig semmi szokatlant. Ez egyrészt eleve kizárja a tömeges hallucináció vagy a tömeghisztéria lehetőségét (amit még valószínűtlenebbé tesz, hogy a napcsodának a Cova da Iriától 18 km-re is voltak szemtanúi).

Másrészt a tény, hogy nem az egész portugál lakosság látta a különleges eseményt, szintén a csoda mellett szól, hiszen egy, az ország felett elvonuló szoláris jelenséget mindenkinek látnia kellett volna. A jelenséget azonban egyetlen obszervatóriumban sem figyelték meg. „Lehetetlen, hogy ennyi csillagász, sőt az egész félteke összes lakójának figyelmét elkerülte volna… Fel sem merül, hogy csillagászati vagy meteorológiai jelenség lett volna… Vagy minden fatimai szemtanú tévedett, vagy természetfeletti beavatkozásra kell gondolnunk” – írta John De Marchi olasz pap, kutató.

1917 óta zarándokok ezrei érkeznek Cova da Iriába, évente kb. 5 millióan keresik fel a szent helyet. 1919. április 28-án a helyszínen építeni kezdték a Jelenési kápolnát, ahol 1921. október 13-án első alkalommal tartottak szentmisét.

A Katolikus Egyház alapos kivizsgálás után 1930. október 13-án nyilvánította hivatalosan csodának a Fatimában történteket. 1951. október 13-án pedig Tedeschini bíboros, pápai legátus több millió, Fatimában összegyűlt zarándok előtt bejelentette, hogy 1950. október 30-án, 31-én, valamint november 1-jén és 8-án XII. Piusz pápa maga is látta a napcsodát a Vatikáni Kertekben.

Több pápa is ellátogatott a jelenések helyére. 1967. május 13-án, az ötvenedik évfordulón VI. Pál pápa ment Fátimába a világ békéjéért és az egyház egységéért könyörögni, 1977. július 10-én Luciani bíboros (a későbbi I. János Pál pápa) zarándokolt a szent helyre, 1982. május 12–13-án pedig II. János Pál pápa kereste fel Fátimát, hálából, amiért életben maradt, miután az előző évben merényletet kíséreltek meg ellene a Szent Péter téren. II. János Pál felajánlotta az emberiséget Máriának. A merénylet 10. évfordulóján, 1991. május 12–13-án  ismét ellátogatott a szent városba. 

***

A cikk megírásához segítséget a Magyar Kurír és a Wikipédia nyújtott. 
Kiemelt képünk illusztráció, kép forrása: unsplash.com