A szavazatszámlálók titkos élete

Azok, akik már elérték azt a bizonyos kort, és éltek már szavazati jogukkal, minden bizonnyal tisztában vannak azzal, hogyan zajlik a voksolás. Ellenben kevesen tudják, mit csinálnak a Szavazatszámláló Bizottság (SZSZB) tagjai, akik némi dokumentáció után átnyújtják a szavazólapot a szavazópolgárnak.

Többször voltam már szavazatszámláló, vidéken és a fővárosban egyaránt, így saját tapasztalataimat tudom megosztani a kedves Olvasóval. (Előfordult már olyan eset is, hogy egyenesen lagziból érkeztem a helyszínre – most mégis inkább egy átlagos „SZSZB napot” vázolok fel.)

Először is: A választás napját megelőzi egy oktatás, amelyen elmondják a betartandó és követendő szabályokat annak érdekében, hogy a szavazás menete érvényes legyen. Ezután vagy ezt megelőzően meg kell jelenni a polgármesternél, és esküt kell tenni arról, hogy a szabályosság helytartójaként minden esetben fellépünk a csalás ellen.

A választás napja aztán így alakul:

4:30 Csörög az ébresztőóra, ami vasárnap reggel különösen jólesik az embernek. De nincs mese, 5:30-ra a helyszínen kell lenni. Addigra pedig emberi formát kell ölteni, hogy az első szavazó ne rémüljön meg a csíkszemek alatti kofferektől, netán a sápadtabb arcbőrtől.

5:15 Pánik, még pizsamában mosom a fogam. Nyilvánvalóan képtelenség bárhova is vasárnap 5:30-ra odaérni.

5:29Mission complete”. Csodával határos módon érkezés a helyszínre.

5:30 Szavazóurnák összerakása, tájékoztatók kihelyezése, szabályok tisztázása. Utóbbihoz hozzátartozik például, hogy a szavazás szabályos menetén kívül semmi másra nem figyelhet az ember. Telefont bent nem szabad használni, illetve kimenni is csak akkor lehet, ha a teremben az érvényességnek megfelelő létszámban prezentálja magát az SZSZB.

6:01 Érkezik az első szavazó, aki jellemzően vagy egy aktivista, aki onnan továbbáll még menteni a menthetőt, vagy egy, a helyi pékségbe tartó állampolgár.

Az aznapi első szavazónak egyébként fontos szerepe van, ugyanis aláírással igazolja, hogy a szavazóurnák üresek voltak, és csak ezt követően zártuk le a dobozokat.

6:15 Az első dupla kávé.

7:00 Az első részeredmény. Nagy az izgalom. Nem lehet megállni, hogy az ember ne menjen ki a teremből, gyors Google, hogy áll az ország…

Innen kezdve a kétóránkénti jelentések az izgalmasak. Az ember étkezéstől étkezésig gondolkodik, ugyanis miután az összes ismeretlen SZSZB taggal megismerkedett, és az összes ismerőssel megbeszélte a dolgait, onnan már az azonosítás, a szavazatlap-kiadás és a pecsételés cseppet sem izgalmas.

17:30 Az utolsó részeredmény. Innentől nehéz elviselni az ücsörgés üresebb óráit.

Hozzá kell tenni, az SZSZB tagjai az önkormányzati (kapnak ezért némi tiszteletdíjat), illetve a pártok delegáltjaiból (nem kapnak ezért illetményt) áll. Saját tapasztalatom szerint éppen ezért általában a pártdelegáltaknak kevésbé „hagyják”, hogy dolgozzanak, maximum amikor valamelyik önkormányzati SZSZB tag kávészünetet tart.

18:04 Az utolsó óra telik a leglassabban. Ritkulnak a szavazók, és múlik az addig elfogyasztott két kanna kávé hatása. Innentől már csak feszült várakozás és visszaszámlálás.

18:56 Már fél lábbal is…

19:00 A szavazóhelyiség bezár, fokozódik a hangulat. Kávé nem kell, működik az adrenalin. A szükséges dokumentáció után felbontjuk az urnákat, a szavazólapokat pedig kiöntjük az összetolt asztalokra. 13 és fél óra után végre elérkezik az izgalmas pillanat.

A hozzám hasonló pártdelegáltak perverz módon szembehelyezkednek az ellenfelükkel az asztalnál, hogy élvezhessék a másik arckifejezését, amikor a számukra kedvezőbb eredmény kezd körvonalazódni…

20:00 A szavazatok különválogatva, többször átszámolva. Kezdődik a kötegelés és a hivatalos dokumentáció.

Miután mindent hivatalosan lezártunk, és a szükséges dokumentumokat aláírták az SZSZB-tagok, kiszabadulhatnak a világba. A pártdelegáltak jellemzően még kérnek egy másolatot a jegyzőkönyvről, aztán 21:00 környékén vagy szélnek ered, vagy a tévés tudósítások előtt ülve még együtt szendvicsezik a megfáradt csapat.