Veres Pálné önbizalmat és tudást adott a magyar nőknek

Gyermekkorában ő maga is egyéni úton és önképző módon tanult, olvasott, művelődött, mivel a lányok, a nők teljesen ki voltak zárva a rendszerszerű, intézményesített oktatásból. A nőkkel szemben akkoriban támasztott legfőbb elvárás a művelt háziasszonyi szerepnek való megfelelés volt – ehhez pedig elegendőnek tartották a polgári iskola elvégzését.

Veres Pálné – született: Beniczky Hermin – író, pedagógus, 19. századi iskolaalapító magyar nagyasszony, a magyar nőnevelés úttörője, az Országos Nőképző Egyesület alapítója volt. A Nógrád megyei Lázin született 1815 decemberében. Szüleinek korai halála miatt nagyapja nevelte, majd Pestre került rokonokhoz. Itt ismerkedett meg férjével, Veres Pállal, a Nógrád megyei főjegyzővel. Házasságukról így írt:

„A házasságban a teljes boldogság a szerelem választásán múlik”.

1839-es esküvőjüket 46 évig tartó boldog házasság követte. Vanyarcon éltek, ami általuk a kor egyik politikai, kulturális életének színtere lett. A kúrián nagy társasági életet vittek. Régebbi barátaik mellett szoros kapcsolat alakult ki Madách Imrével, Kossuth Lajossal és családjával. 1841-ben született lányuk, Szilárda, akinek otthoni nevelését ő irányította, és aktívan részt is vett benne. Ő tanította meg írni, olvasni, de tanárokat is felfogadott. Részt vett az órákon, miközben ő maga is sokat tanult.

Ez az időszak döbbentette rá arra, hogy a nők oktatásának, nevelésének ügye halaszthatatlan. Úgy vélte, csak széles körű összefogással lehet megteremteni a nők művelődésének, művelésének ügyét, ezért 1867-ben egy olyan egylet megalapításának gondolatát vetette fel az általa ismert, szellemi dolgokkal is foglalkozó magyar női társaságban, amely gondoskodna a nők körében a tudományok terjesztéséről, iskolák alapításáról. Akkori szavait idézve: „A társadalomban mai napig uralkodik azon előítélet, hogy a nőnek az alapos műveltség szükségtelen. Ezen előítéletet legyőzni volna fő feladatunk”.

1868-ban az Országos Nőképző Egyesület alakuló közgyűlésén őt választották elnöknek, gróf Teleki Sándornét pedig alelnöknek. Az engedéllyel létrejött egyesület jelszava a „Haladjunk!” lett.

Meggyőződése volt, hogy a művelt nő hatékonyabban, magasabb szinten képes eleget tenni hagyományos (anya, feleség, háziasszony) szerepköreinek.

„Egyesülésünk főindoka: A nőnevelés hiányain segíteni s a vagyontalan nők számára önfentartási módok előmozditásán munkálni. … a nőnek is szükséges közhasznú ismeretek alapos megszerzése, értelmének s itélő tehetségének nagyobbmérvű fejlesztése, … hogy az életben reá váró sokoldalú feladatnak, – mint gyermekei műlegvalódibb nevelője, háztartásának vezetője és gyakran mint özvegy, gyermekeinek egyedüli fenntartója – kellő és czélszerű szellemi kiképeztetés által megfelelni képesitve legyen.”

1869. október 17-én, az akkori Ország úton (ma: Múzeum körút) bérelt 2 szobában 14 lány részvételével indult el a felsőbb leányiskola, amely a szegényebb tanulók számára is nyitott volt. Fontosnak tartotta a műveltség és a tudományok mellett a kenyérkereső pályák ismereteinek elsajátíttatását. A tantervet ő állította össze, a tantárgyakat óradíjas gimnáziumi tanárok tanították. Az intézmény első igazgatója Gyulai Pál volt. A tanulók magyar, német, francia nyelvet és irodalmat, számtant, természetrajzot, lélektant, művészettörténetet, esztétikát tanultak, valamint könyvvitelt és kézimunkát is.

Példátlan önbizalma és sziklaerős hite volt. Hatalmas ambícióval dolgozott az egyesület tagjaival azon, hogy az iskolának önálló épülete legyen. 1880-ban meghalt unokája emlékére alapítványt hozott létre. Megvásárolta a Zöldfa utca 38. számú – ma Veres Pálné utca – ingatlant, és 1882-ben ünnepélyesen felavatták az új épületet.

Ebben már 11 osztályterem mellett ének-, rajz- és tornaterem, valamint játszótér és korcsolyapálya is helyet kapott.

Az 1890-es években nevelőnői és tanítónői oklevelet is szerezhettek a növendékek. Az iskola híre külföldön is gyorsan terjedt, sok érdeklődő jött Németországból, Sziléziából, Franciaországból, és vitték magukkal jó hírét. Erzsébet királyné háromszor is meglátogatta az intézményt. Az Országos Nőképző Egyesület fennállásának 25 éves évfordulóján, 1893. március 25-én Veres Pálnénak az uralkodó koronás arany érdemkeresztet adományozott.

A családi birtok irányítását is aktívan végezte, majd visszavonult leánya váchartyáni birtokára, de itt is élénk társadalmi és közéleti társasági életet élt. Gyakori vendégei és barátai voltak Jókai Mór, Mikszáth Kálmán vagy Gyulai Pál is.

Közéleti munkásságának, mozgalmának és bizonyítottan eredményes iskolájának eredménye volt, hogy még életében Wlassics Gyula a vallás és közoktatásügyi miniszter, 1895. január 31-én bejelentette:

időszerű a nőknek a tudományos pályán való részvételével foglalkozni.

Veres Pálné 1895. szeptemberben 28-án, 80 éves korában hunyt el, így már nem érhette meg, hogy a miniszter december 19-én kelt 65.719/1895. sz. VKM rendeletével értesítette a budapesti és kolozsvári egyetemi tanácsot, hogy

a bölcsészeti, az orvosi és a gyógyszerész pálya – még ha csak eseti engedéllyel is – de megnyílt a nők előtt.

Általa nőtt a nőnevelés kérdése országos feladattá, társadalompolitikai nemzeti üggyé. Veres Pálnéról 1905-től az általa alapított iskola utcáját nevezték el, és a gimnázium 1915-től máig az ő nevét őrzi.

Sírkövén Váradi Antal sorai olvashatók:

Pihenj nyugodtan. Munkád arany-magvát
Magyar nők szép lelkén hintetted el.
Adj nekünk, Isten, aki el nem hagytál
Egy ezredév orkánjai között, –
Olyan magyar nőt, olyan tiszta lelket,
Oly munkást, mint e szent elköltözött!

Kitüntetés számomra, hogy 45 éve én is ebben a gimnáziumban érettségiztem, négy éven át pedig egy olyan szellemiségű alapító gondolataival ismerkedhettem meg, amelyek egy életre meghatározták életszemléletemet, értelmiségi nővé válásomat, anyai és feleség szerepemet, közéleti tevékenységeimet. Büszkeséggel tölt el, hogy a leányok, nők képzésével, tanításával, művelődésével kapcsolatban vállalt hivatásomat a család- és nővédelemben, az élet kezdetének, a gyermekvárás, a családbővülés, a születés támogatásában kerestem és találtam meg: védőnő lettem. Az ő nyomdokait követve tudásomat, tapasztalataimat a családomban, a gyermekeim és most már unokáim nevelésében igyekszem átadni, nőtársaimat ebben segíteni, magamat és őket a mindenkori tudománynak megfelelően képezni, fejleszteni, új ismeretekkel és gyakorlati módszerekkel gyarapítani.

A gimnázium szellemisége nem változott a 150 éve megfogalmazott igényes, ugyanakkor gyakorlatias, de mindenképpen magas színvonalú tudás- és képességfejlesztés terén. Tanáraink elődeikhez híven törekedtek arra, hogy a képzés végén a tanulókat képessé tegyék az életben való helytállásra, nyitottá tegyék további tanulmányok folytatására, értelmiségi, közéleti szerepvállalásra, a család és a magyar nemzet iránti elkötelezettségre.

A mai korra is érvényesnek érzem Veres Pálné nézeteit a nők tanulásával és művelődésével kapcsolatban. Fontosnak tartom, hogy

a nők egészséges önbecsülésükkel és széles műveltségükkel, magabiztos tudásukkal lelki és szellemi társai legyenek férjüknek, a feleség- és az anyaszerep betöltéséhez mindezeket a belső erőket és megszerzett képességeket a lehető legjobb módon kamatoztathassák.

A nők feleség- és anyaszerepük mellett tudjanak baráti és közösségi kapcsolatokban, a művészetekben, társadalmi életben, akár a politikában is alkotó szellemiséggel, értékőrző, értékteremtő módon részt venni. Szabadon tudjanak választani és vállalni a család mellett hivatást és munkát. Nagy a tét, Veres Pálné gondolatait idézve:

„Amilyen a nő, olyan a család, és amilyen a család, olyan az egész társadalom”.

 

Várfalvi Marianna
egészségrovat-szerkesztő, egykor Veres Pálné gimnáziumi tanuló