Sorsfordító idők bátor alakítója – életműkiállítás nyílt Für Lajos tiszteletére

A kiállítást Dr. Biró Friderika, a hat éve elhunyt politikus özvegye tervezte, Móricz Péter és Bebes Árpád muzeológusok rendezték. A tárlók szövegeit Für Lajos megjelent könyveiből és a vele készített interjúkból idézte, illetve válogatta a tervező, amelyek a látogatóknak igazi önvallomásként mesélnek egy elképesztően gazdag élet legfontosabb állomásairól.

A kiállítás kísérletet tesz arra, hogy bemutassa egy olyan ember életét, aki tehetsége, okossága, szorgalma révén paraszt szülők gyermekeként a rendszerváltás ikonikus alakja lett,

két cikluson keresztül volt országgyűlési képviselő, köztársasági elnökjelölt, húsz tudományos könyv szerzője, a határon túli magyarság rendíthetetlen szószólója.

Otthonában kerestük meg Biró Friderikát, aki fényképek, eredeti relikviák, jegyzetek, kéziratok, könyvek, folyóiratok társaságában fogadott. A nemrégiben lezárult, több hónapos munka izgalma még érezhető volt a levegőben. A fényképek alapján örömmel kísért végig a kiállításon, hol mosolyogva, hol könnyes szemmel mesélt arról, hogy egy-egy tárlóba miért pont azok a tárgyak, fényképek, írások kerültek, amelyek most ott láthatóak, s hogy számára is milyen felkavaró, megrendítő volt a már ismert írások újraolvasása, egy-egy fényképhez, tárgyhoz fűződő személyes kapcsolata.

Falu, szülői ház, család

Az első tárlóban a nagyszülők, szülők képei láthatóak. Für Lajos büszke volt szüleire, akiknek a paraszti lét nem csak munkát, hanem létformát is jelentett. Édesapja azt szerette volna, ha a gazdaságot mint egyetlen fiúgyermek, Lajos vinné tovább, de a lelkész és a tanító javaslatára a színkitűnő kisfiút végül is a lelkipásztortól kapott pénzen az édesanyja vitte el a csurgói gimnáziumba. Olyan szegények voltak, hogy az utazás is gondot jelentett. Így került aztán Csurgóra, mely életének meghatározó időszaka lett.

Iskolák

A második tárlóban láthatóak az iskolai évek relikviái, bizonyítványok, ballagás, tablókép, s az a jutalomkönyv is, amelyet kimagasló tanulmányi eredményéért kapott. Élete végéig őrizte ezt a kis kötetet.

Debrecen, egyetemi évek, 1956

Debreceni tanulmányai alatt ismerkedett meg örök példaképével, tanárával, Szabó István történésszel, aki tanársegédként maga mellé is vette. A forradalom kirobbanásáig, 1956. október 23-ig a debreceni egyetemen tanított és kutatott. A forradalom mámoros napjaiban a Debreceni Forradalmi Bizottmány titkára volt. 23-án az első, halálos sortűz Debrecenben dördült el. A forradalom leverése után letartóztatták, szabadulását követően Ausztriába menekült, majd Franciaországba került egy menekülttáborba. 1957-ben édesapja betegsége miatt hazajött, mivel még látni akarta életében.

A tanár

56-os „bűnei” miatt nem taníthatott, pedig egész életében tanár akart lenni. Fizikai munkával kellett magát eltartania, majd „kegyet gyakorolt” az állampárt, és a dabasi általános iskolában kapott állást. Egyetemi tanár egy falusi általános iskolában… Mégis, boldogan elvállalta. Később főiskolán tanított, végül 1990-ben, hatvan éves (!) korában nevezték ki az ELTE egyetemi tanárának.

Elkötelezett kálvinista – a határon túli magyarság szószólója

Hitét és kálvinista vallását a családból hozta. Benne a kálvinizmus és magyarság összeforrott, az egyházhoz és nemzethez tartozás számára a létezés természetes állapota volt. Ebből a gondolkodásból eredt, hogy legelsőként hívta fel a figyelmet a trianoni határon túl kisebbségbe szorult magyarság gyalázatos helyzetére. A Tiszatájban megjelent Milyen nyelven beszélnek a székelyek? című cikke bombaként robbant a kádári Magyarországon.

Közélet

A rendszerváltó Magyar Demokrata Fórum egyik alapítója és meghatározó személyisége volt, a Lakiteleki Nyilatkozat (1987) egyik megfogalmazójaként is számon tartjuk. Nagyon hitt az MDF korai jelmondatában: „Ma az MDF a holnap”. 1989 őszén az új párt köztársasági elnökjelöltjeként, majd 1990-től országgyűlési képviselőjeként, honvédelmi miniszterként szolgálta hazáját.

Miniszter

Két cikluson át országgyűlési képviselő volt, személyében tisztelhettük az Antall-, majd a Boross-kormány honvédelmi miniszterét. Két nagyon fontos esemény, a Varsói Szerződésből való kilépés és a szovjet csapatok kivonulása is az ő minisztersége alatt következett be. A tárolóban látható a „feloszlató penna” fényképe, mellyel aláírta a Varsói Szerződés megszűnését. A miniszteri kinevezés dokumentumai, egy ajándékba kapott kard és dísztárgyak tanúskodnak e történelmi időkről.

Oklevelek, kitüntetések

Három település választotta meg díszpolgárává: Egyházasrádóc, Csurgó és Vác. A kiállításon megtekinthetőek a kitüntetései is: többek között az Osztrák arany érdemrend (1994), a Francia Köztársaság Becsületrendje (1997) és néhány hazai, főként 1956-os tevékenységéért kapott elismerés.

Találkozások

Az utolsó tablón olyan fényképeket gyűjtött össze a kiállítás megálmodója, amelyek Für Lajos számára becses és emlékezetes találkozásokat örökítettek meg. A fotók meghitt pillanatokat őriznek többek között könyvei kiadójával, Püski Sándorral, a sebzett szemű Sütő Andrással, erdélyi íróval, Páskándi Gézával, Nagy Sándor és Kányádi Sándor költőkkel.

Für Lajos egy szeretetreméltó, kedves, nyitott, őszinte személyiség volt, a nemzetért és a hazáért aggódó, sorsfordító időkben bátran kiálló, hiteles magyar, keresztény gondolkodó.

Ezt megtapasztalhatta mindenki, aki személyesen is ismerhette őt, de erről mostantól immár mások számára is tanúskodhat az újonnan megnyílt kiállítás.