Klímavédelem nemzeti alapon

Ahogyan nincs globális harc a szegénység ellen, ahogyan nincs globális adó- vagy közlekedéspolitika, úgy nem lehet globális klímapolitika sem. Az egyes nemzetek földrajzi adottságai, fejlettsége, pénzügyi helyzete ugyanis teljesen eltérő, és az összes szakmai kérdéshez hasonlóan a klímavédelmi intézkedéseket is országos szinten lehet csak hatékonyan megvalósítani. Nem véletlen ugyanakkor, hogy a zöld mozgalmak és politikai pártok ennél jóval többet akarnak.

A kommunisták, majd szociáldemokraták által kikövezett úton előre haladva globális megoldásokról beszélnek, teret adva ezzel azoknak a kőkemény politikai érveknek, amelyek valamilyen nemzetek feletti irányító erőről, világkormányról beszélnek.

Ez az egyik olyan pont, ahol a jelenlegi mainstream zöldpolitika durván lelepleződik. Nincs ugyanis másról szó, mint arról, hogy a baloldali és liberális pártok népszerűségvesztése után a mögöttük álló üzleti körök az éppen aktuálisan trendi politikai mozgalmakba próbálják átmenteni érdekérvényesítő és befolyásoló képességüket.

Ez méginkább bebizonyosodik, ha megnézzük a jelenlegi legnépszerűbb zöldpárt, a németországi Bündnis 90/Die Grünen törekvéseit. Programjukban a migráció elősegítése, az LMBTQ mozgalmak támogatása és a drogliberalizáció is legalább olyan hangsúlyosan szerepel, mint a klímavédelem. Ez pedig igencsak összecseng a szociáldemokrata és liberális pártok, az úgynevezett ’68-as generáció törekvéseivel.

Ha feltesszük azt a kérdést, hogy a környezeti szempontok mellett vajon miért nem a nagycsaládok, a nemzeti sokszínűség és a kereszténység védelme kap hangsúlyos szerepet a zöldek programjában, anélkül láthatjuk lelepleződésüket, hogy megválaszolnánk a felvetést.

És van még egy szempont. A kereszténydemokrata pártokat – köztük a Fideszt is – sokszor vádolják azzal, hogy nem is érdekli őket a klímavédelem. Pedig az elmúlt években a magyar kormány jópár intézkedést hozott ennek érdekében. A legkiemelkedőbb ezek közül a Paksi Atomerőmű bővítése, amely jó eséllyel Európa legnagyobb szén-dioxid kibocsátást csökkentő projektjei között szerepel. És ide sorolható az a számtalan pályázat is, amelyet napelemparkok telepítésére vagy fűtési rendszerek korszerűsítésére, ablakcserére írtak ki a döntéshozók.

A klímavédelem érdekében ugyanis nem látványos felajánlásokra és látszatintézkedésekre, hanem a mindennapokban végzett kemény munkára van szükség – ahogyan azt az Orbán-kabinet teszi.

Kereszténydemokrata kormányként persze egyrészt nem hivalkodva, másrészt teljesen természetesen, ahogyan ez a teremtésvédő szemléletből fakad. Mert egy keresztény ember számára teljesen értelmezhetetlen a zöldpolitika, hiszen az lényéből, hitéből, életmódjából fakad. A nagy csatazajban, a klímavédelem folyamatos, harsány számonkérése közepette ugyanakkor könnyen lehet, hogy – bármennyire természetes is –

nekünk is nagy levegőt kell vennünk, és el kell kezdenünk összesíteni és elmondani eddigi eredményeinket.

A zöldmozgalmak ugyanis olyan hangerővel üvöltik az arcunkba saját mantrájukat, hogy azzal sok jószándékú, bolygónkért aggódó, ám a ’68-asok gondolatait visszataszítónak tartó honfitársunkat is maguk mellé állítják. Ezt pedig nem hagyhatjuk!