A harkályok és a kopácsolás
A számok magukért beszélnek: az ENSZ adatai szerint a világ népességének 46 százaléka él olyan országban, ahol a termékenység már nem éri el az egyszerű reprodukcióhoz szükséges szintet, azaz a 2,1-es teljes termékenységi arányszámot, további 46 százaléka olyan térségben, ahol ez a mutató közepes mértékű, és nyolc százaléka olyan országban, ahol a nők életük során több mint öt gyermeknek adnak életet. A huszonegy legmagasabb termékenységű ország közül tizenkilenc Afrikában található, Európában viszont egyetlen ország sem éri el a népesség biológiai fenntartásához szükséges születésszámot – mutatja be a mai demográfiai helyzetet a szerző.
Faggyas Sándor Orbán Viktor a Budapesti Demográfiai Csúcson tett kijelentését idézte: mintha Európában elfelejtettük volna vagy tudatosan negligálnánk azt a miniszterelnök tegnapi beszédében is hangsúlyozott ősi igazságot, hogy az emberi élet véges, ezért az őskortól a legutóbbi időkig természetes és általános volt, hogy az emberek felnőve megpróbáltak életük evilági folytatásáról gondoskodni. Ezt úgy hívták, hogy családalapítás és gyermekáldás.
A kormányfő hasonlatát idézve, miszerint „azt gondoltuk, a harkályt nem kell biztatni, hogy kopácsoljon”, Faggyas Sándor bizakodásának adott hangot írásában, hogy remélhetőleg elérünk arra a pontra, amikor végre nem lesz szükség a harkályok kopácsolásra való biztatására.
A cikk szerzője a kormányfőt idézve kijelenti, hogy mindez sikerülhet, azaz a jelenlegi, nem egészen 1,5-ről 2030-ra 2,1-re emelkedhet a teljes termékenységi arányszám, vagyis minden magyar nő legalább két gyermeket szülhet (és nevelhet föl) élete folyamán.
Ennek érdekében a magyar családpolitika mindent megtesz – idézte Faggyas Sándor a miniszterelnök gondolatait, aki beszédében kijelentette: a fordulópontot akkor érjük majd el, ha a családtámogatási rendszernek köszönhetően a gyermeket vállalók garantáltan jobb életszínvonalon élnek, mintha nem vállaltak volna gyermeket.
A teljes cikk itt olvasható.
Forrás: MH
