220 felett átértékeled…
A fiatal tehetség a királykategória, a Forma-1 előszobájának tartott sorozatban versenyzett. Tragédiáját véletlenek összjátéka okozta. Kikerült egy olyan autót, amely egy másik járművel való ütközést próbált megakadályozni. A kikerüléssel azonban Hubert is elvesztette uralmát a jármű felett, falnak csapódott, és onnan úgy pattant vissza, hogy frontálisan ütközött egy másik pilóta autójával.
Mindezt 300 km/órás sebességnél. Esélye sem volt a túlélésre.
A motorsport életeket követel. Ezt a közhelyesnek számító igazságot sajnos időről időre elfelejtjük, és ilyen szörnyű tragédiák kellenek ahhoz, hogy eszünkbe jusson. A legnagyobb sokkot Ayrton Senna 1994-es halála okozta, és rá 20 évre történt az újabb tragédia a Forma-1-ben. Akkor Jules Bianchi autójának tetejét gyalulta le egy, a pályát épp takarító munkagép. Bianchi, akit a Forma-1 egyik legnagyobb tehetségének kiáltottak ki, a baleset után 285 napot volt kómában, mielőtt életét vesztette. 
A motorsport kegyetlen. Életerős, egészséges, tehetséges embereket vesz el tőlünk, akik előtt hatalmas jövő áll, és akikre gyermekek ezrei tekintenek példaképként.
A hétvégi tragédia után ismét elindult az okok keresése. Elindultak a találgatások arról, hogy hogyan lehetne biztonságosabbá tenni az autókat, a pályákat, a sisakokat. Az igazság ugyanakkor az, hogy a formaautók biztonsága az elmúlt években sokkal nagyobb ütemben fejlődött az utcai járművekénél. 300 km/órás sebességnél azonban nincs az a hipermodern rendszer, ami megvédené a pilótát egy ütközéstől. Akkora erők hatnak ilyenkor, amelyekkel az ember nem tudja felvenni a versenyt.
És ezt tudják a pilóták. És tudjuk mi, nézők is. A motorsport veszélyes és adrenalinnal teli. Éppen ezért űzik a versenyzők. És éppen ezért nézik világszerte több százmillióan. 
Anthoine Hubert, ég veled! És üdvözöld odafönn a motorsportot szerető milliók nevében a többieket!
