Nem akasztják szögre a kardot a fiatal kereszténydemokraták Miskolcon

– Kriza Ákos távozik a polgármesteri pozícióból. Milyen a viszonyotok az új miskolci polgármesterjelölttel?

Molnár Péter: A Fidesz-KDNP új miskolci polgármesterjelöltjét, Dr. Alakszai Zoltánt évek óta ismerem. A jezsuita egyházközségnek ő is, illetve a szülei is aktív tagjai. Ez idáig onnan származott az ismeretségem vele. Aztán, amikor öt évvel ezelőtt bekerült a polgármesteri hivatalba mint kabinetvezető – Budapestről Miskolcra visszatérő, hazatérő fiatalember –, akkor tulajdonképpen mint régi ismerős üdvözöltük egymást.

Az elmúlt öt évben képviselő voltam, illetve a KDNP frakcióvezetője, és vele mint kabinetvezetővel, majd később mint jegyzővel, abszolút jó munkakapcsolatom volt. Most abban bízom, hogy Miskolc lakosai október 13-án őt polgármesterré választják, engem, illetve minket önkormányzati képviselővé, és ez a jó munkakapcsolat a jövőben is megmarad.

Váraljai Zoltán:  Ugyan Kriza Ákos nem indul újra a polgármesteri címért, mégis úgy gondolom, hogy egy korábbi szűk körű találkozónkon, amelyen a jelöltek és a miskolci aktivisták egy része is jelen volt, megerősítettek minket abban, hogy nem tesszük le a kardot. Alakszai Zoltánt támogatásunkról biztosítottuk. Egyébként egy

nagyon közvetlen fiatalembernek ismertem meg, aki nem mellesleg kiváló családapa is egyben.

Úgy vélem, hogy kabinetfőnöki múltja és jelenlegi jegyzői pozíciója Kriza Ákos mellett kiválóan alkalmassá teszi őt jövőbeni feladatára.

Molnár Péter: Nagyon sajnáljuk a fennálló helyzetet Kriza polgármester úrral, a döntését természetesen abszolút megértjük és elfogadjuk, minden fronton jobbulást kívánunk neki, és imádkozunk azért, hogy egészségi állapota helyreálljon.

Alakszai Zoltán korban nagyon közel áll hozzánk, Zolitól egy kicsit idősebb, tőlem egy kicsit fiatalabb, tehát pont közöttünk van, ennek nyilván örülünk. Annak természetesen nem, hogy a helyzet kikövetelte ezt a váltást, de az mindenképpen pozitív, hogy egy jövőbe mutató fiatalember a polgármesterjelölt.

– Viszonylag kevés fiatalt motivál az, hogy a KDNP színeiben politizáljon. Titeket mi visz arra, hogy itt, Miskolcon a KDNP színeiben induljatok képviselő-jelöltként?

Molnár Péter: 2003-ban léptem be a KDNP-be, azóta is csak ennek a pártnak vagyok a tagja, mert az értékrendemhez, a világnézetemhez ez a párt állt és áll a legközelebb. A közélet már középiskolás koromtól érdekelt, és nem tudtam másként elképzelni ennek a megnyilvánulását, mint a KDNP színeiben.

Szeretek Miskolcért dolgozni. Most már harmadik ciklusos képviselő vagyok,  2006-ban indultam először, akkor még koromnál fogva abszolút IKSZ-es (Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség) generáció voltam, 26 évesen lettem képviselő, aztán 2010-ben és 2014-ben újra sikerült nyernem. Így vagyok a belvárosnak, a Vörösmarty városrésznek az önkormányzati képviselője. Engem motivál, hogy Miskolcért tudjak tenni, a helyiekért tudjak dolgozni.

A képviselői munkámat eddig is szolgálatnak tekintettem, a jövőben is így tennék.

Váraljai Zoltán: Keresztény-konzervatív nevelésben részesültem a szüleim révén, és gyerekkorom óta törekszünk arra, hogy minden vasárnap eljussunk templomba. Álláspontom szerint a mai világban különösen fontos a keresztény hit és a konzervatív ideológia nyílt vállalása. Azért dolgozom a közéletben, hogy megtaláljam ezeket az embereket, fiatalokat. Korábban többek között ezért is vállaltam el örömmel a miskolci IKSZ elnöki pozícióját, majd később az országos alelnöki feladatokat is. Azóta sok embert sikerült bevonnom a közös munkába a városban is.

Az elmúlt években számos helyen folytattunk karitatív és egyéb segítő szándékú akciókat Miskolcon. Rendszeresen részt veszünk a fontos történelmi események megemlékezésein, és segítjük, valamint segítettük a jobboldali keresztény pártokat az önkormányzati, az EP- és az országgyűlési választásokon is. Jelenleg a Miskolci Önkormányzat köznevelési, kulturális, turisztikai, ifjúsági és sport bizottságában is igyekszem tenni Miskolc városért. Ahol egyébként Péter barátom a bizottsági elnök.

– Ha már a kereszténydemokrata értékek szóba kerültek: olyan családból jöttök, ahol neveltetésetektől fogva élitek meg a hiteteket, vagy felnőtt korban döntöttetek így? Ez milyen mértékben határozza meg a politikátokat?

Molnár Péter: Igen, én egy gyakorló római katolikus keresztény családban nőttem fel, már kiskoromtól fogva római katolikus keresztény hitben és vallásban neveltek a szüleim. Kisiskolás koromtól ministráltam, illetve mint gyakorló vallásos, elsőáldozó és bérmálkozó is voltam a megfelelő időben. A Fráter György Katolikus Gimnáziumban érettségiztem. Szerencsére életem párjának is egy hasonló világnézetű hölgyet találtam, akivel természetesen egyházi házasságot kötöttünk.

Én azt láttam, hogy nem csak a szüleim, hanem a nagyszüleim is keresztény-konzervatív világnézetű emberek. Ez determinált engem, ebben a gondolatvilágban nőttem fel, így neveltettem, így nem is tudtam ettől eltérni.

Ennek következtében olyan politikai kezdeményezéseket tudok támogatni, amelyek ebbe a világnézetbe, a KDNP világnézetébe beférnek. A városi politikának megvannak a szokásos dolgai, azonban fontos megjelentetni az általunk képviselt értékeket is. Például 2007-ben ellenzéki képviselőként el tudtam érni azt, hogy az akkori Szent Erzsébet emlékévben Miskolcon egy utcát, egy sétányt nevezzünk el Árpád-házi Szent Erzsébetről.

Később a kezdeményezésemre a KDNP frakció Diósgyőr városrészben egy parkot létesíttetett, amelyet később Szent II. János Pál pápáról neveztük el.

Ez csak néhány példa, de több olyan akciónk volt, amely következtében meg is testesült az, hogy mi KDNP-sek vagyunk.

Miskolcon nagyon sok óvodát és általános iskolát átadtunk a történelmi egyházaknak, ebben persze mi, KDNP-sek a háttérben egy nagyon fontos motor szerepet töltöttünk be.

Váraljai Zoltán: Ahogy említettem korábban is, keresztény családban nőttem fel, édesapám református teológus. Gyerekkoromban a templomba járást nem tették kötelezővé, hanem lehetőségként kínálták fel a szüleim, talán ezért is tetszett meg, és ennek köszönhetően is jártam velük gyakran istentiszteletre. 13-14 éves koromban gondoltam úgy, hogy valóban a keresztény hitet és a szüleim által átadott példát kell tovább vinnem.

Egyébként ők is a KDNP-ben tevékenykedtek, így talán mondhatom azt, hogy „nem én találtam meg a KDNP-t, hanem a KDNP talált meg engem”. Úgy érzem, a szüleim révén belenőttem a pártba, aztán fiatalként Péterrel jobban összebarátkoztunk, ezt követően pedig egyértelmű volt a közös út és a közös cél.

A politikánkat illetően olyan témákat karolunk fel, amelyek ebbe az ideológiába beleférnek. Olyan megmozdulásokat tudunk támogatni, amik egyébként a keresztény értékrendbe tartoznak.

– Vasárnap.hu: Mit csináltok akkor, amikor nem dolgoztok? Mit csináltok szívesen szabadidőtökben, mi az, ami a legjobban jellemez titeket, amikor civil emberekként mozogtok a városban?

Molnár Péter: Sajnos nincs túl sok szabadidőm. Nem főállású képviselő vagyok, hanem a Miskolci Szakképzési Centrum vezetőjeként dolgozom. Azért persze az ember mindig szakít időt arra, főleg hétvégén, hogy legyen szabadideje.

Van egy 11 éves kisfiúnk, természetesen vele próbálok meg együtt lenni, játszani, nagyon szeretünk kirándulni, túrázni a Bükkben. Hollósy András KDNP-s képviselőtársammal minden évben legalább egyszer gyalog átmegyünk Egerbe a Bükkön keresztül. Ez egy hagyományos programunk. Emellett nagy Diósgyőr-szurkoló vagyok, nagyon szeretem a focit, a hazai meccsekre kijárok szurkolni.

A ’90-es évek a legelején cserkészfogadalmat tettem, nagyon aktív cserkész voltam. Sajnos a munka, a közéleti tevékenység és család mellett már nem igazán engedhetem meg magamnak a cserkész-mozgalomban való aktív szerepvállalást, de ez mindig egy meghatározó dolog marad számomra.

Váraljai Zoltán: A közéleti tevékenységem mellett közéleti irományokat olvasok, szeretek akár régebbi, akár mostani politikai híreket is visszakeresni. Ha van lehetőségem, inkább biciklizek, a miskolci kerékpárutat kerékpároztuk végig idén a párommal.

Egyébként pénzügyi tanácsadással foglalkozom, amely a közéleti tevékenységekkel együtt kitölti a napjaimat, ezért ha a párom nem segítene a munkámban, akkor nem is tudom, mikor tudnánk találkozni.