Agyhalott édesanya, élő gyermek
Időnként találkozhatunk olyan hírekkel, melyek arról számolnak be: agyhalott édesanyákat életben tartanak az orvosok, hogy a szívük alatt növekvő életet megmentsék. A csehországi Brnói Egyetemi Kórház kedden közölte, hogy az augusztus elején napvilágot látott baba 2,1 kilogrammal született császármetszéssel, amelyet akkor végeztek el, amikor az anya 34 hetes várandós volt. A kórházi közlemény további részleteket nem közölt, de a cseh köztelevízió szerint a kislány már édesapjával van.
Ennek kapcsán kerestük fel Hadházi Éva PhD pszichológust, várandós- és gyermekrelaxációs terapeutát, a Károli Gáspár Református Egyetem professzorát.
– Hogyan hat ki a csecsemőre rövid- és hosszútávon, hogy már a méhen belül nem kap érzelmi reakciókat, testi válaszokat a saját jelenlétére? Nincs meg az élő kapcsolat ebben az esetben, úgyszólván egy „steril burokban” növekszik.
– Elsőként azt szeretném leszögezni, hogy a prenatális, azaz a születés előtti időszak meghatározó a testi-lelki fejlődés szempontjából mindnyájunk életében, s bár az utóbbi évtizedekben számtalan kutatási eredmény látott napvilágot, még mindig nem tekinthető teljesen feltérképezettnek ez a terület.
Mint láthatjuk, az orvostudománynak köszönhetően lehetővé vált, hogy extrém körülmények között, gépek segítségével életben tartható legyen egy várandós anya, mindaddig, amíg életképes magzatnak ad életet.
Mai ismereteink birtokában az anya és magzat közötti fiziológiai kapcsolatot evidenciának vesszük, és egyre többet tudunk a várandós anyát érő lelki, érzelmi hatásoknak a magzat fejlődésben betöltött szerepéről. Például az anyai krónikus stressz kedvezőtlen hatását számos vizsgálat bizonyítja, míg az anya biztonságérzete, jólléte, a magzat iránt érzett szeretet pozitívan hat. Hoekzema és társai 2016-ban funkcionális mágneses rezonancia (fMRI) vizsgálattal bizonyították, hogy először szülő nőknél a várandósság alatt az agyi struktúrában változás következik be, a szürkeállomány csökken a szociális kognícióért felelős területeken, amik az anyáknak a csecsemők jelzéseire adott válaszaiért, a születés utáni kötődésért felelősek, jelentős átfedést mutatva az elmeolvasásért felelős agyterületekkel. Az elmeolvasás az a képességünk, hogy a társas interakció során a különféle jelzésekből próbáljuk megfejteni, hogy mit érez, gondol a másik, így belátható, hogy az agy strukturális változása egy adaptív folyamat, mely a gyermek két éves koráig fennmarad, így segítve az anyát ráhangolódni az anyaságra, a kötődés kialakítására.
Az anyák és magzataik között már várandósság alatt kialakul egy sajátos kapcsolat. Az anyák intenzíven kötődnek magzataikhoz, szándékot, vágyakat tulajdonítanak nekik, értik a jelzéseiket, a magzatok pedig nemcsak érzékelik az anyai lelkiállapotot, hanem differenciáltan reagálnak az őket érő ingerekre mozgással és szívritmus-változással. A magzat létezése, fejlődése, reakciói révén egy sajátos dinamika alakul ki, amely megalapozza a kettejük közötti prenatális kötődést. Kutatók úgy tekintenek a magzati működésekre, mint amelyek megalapozzák születés után a csecsemő reaktivitását és regulációját. Az utolsó trimeszterben a magzatok idegrendszere meglehetősen érett, ezzel együtt természetesen sokkal több inger felfogására és feldolgozására képesek, mint amire válaszolni tudnak, de szervezetük egy komplex rendszerként működik. Például a harmadik trimeszterben mért kötődésből bejósolható a szülést követő 12 hétben mért anya-baba interakció. Minél magasabb pontot ért el az anya az érzelem és interakció dimenziókban szülés előtt, annál több közvetlen testi érintkezést mértek a már megszületett kisbabájával. Ezekkel a kiragadott példákkal csak szemléltetni szerettem volna az intrauterin élet és az anya-magzat kapcsolat jelentőségét.
A szóban forgó esetben sajnos feltételezhetjük, hogy a legjobb szándék mellett sem lehetséges az édesanya gépi életben tartásával biztosítani azt a komplex ökológiai környezetet, ami optimális lehet a magzat lelki fejlődéshez. Így a születés után a gondozókra óriási szerep hárul, hogy megpróbálják pótolni a szeretetükkel, odafigyelésükkel a hiányokat. A csecsemővel kialakítandó bőr-bőr kontaktus, érzékeny és adekvát reagálás a pici jelzéseire nagyon fontos a biztonságos kötődés kialakításában. A csecsemők idegrendszere nagyon rugalmas, elfogadással, szeretettel sok trauma gyógyítható, a nem adaptív minták sokszor felülírhatók, ugyanakkor azt is szem előtt kell tartani, hogy a plaszticitás fokozott sérülékenységgel jár, és így egy eleve hátrányokkal induló életről van szó, ahol több a kérdés mint a válasz.
– Ismerjük az aranyóra áldásos időszakát. Milyen befolyással bír, hogy egy ilyen körülmények között született gyermek nem kapja meg az ösztönös anyai odafordulást, melegséget? Milyen következményekkel bír az ősbizalom tekintetében a kialakult helyzet?
– Ebben az esetben egy 34 hetes, császármetszéssel született, koraszülött kisbabáról van szó, akiről nem lehet tudni, hogy milyen állapotban volt, amikor megszületett. Az is lehet, hogy azonnali orvosi beavatkozásokra volt szükség, így elképzelhető, hogy fel sem merült az aranyóra nyújtotta lehetőségek kiaknázása. Nem ismerjük a részleteket, csak azt feltételezhetjük, hogy az édesapa (esetleg valaki közeli hozzátartozó) lehetett volna az a személy, aki megkaphatja a babát közvetlenül a születése után, amennyiben azt a kicsi állapota lehetővé teszi.
– A családra milyen hatással lehet egy ilyen nem számított élethelyzet? Milyen segítségek állhatnak rendelkezésre pszichés-lelki téren mind a baba, mind a család számára?
– Az édesanyával történtek biztos, hogy erős érzelmi traumát jelenthettek a család számára. A veszteség és gyász érzése mellett hetekig reménykedhettek abban, hogy a születendő kisbaba életben marad, egészséges lesz. Valószínűsíthető, hogy a születés után az apa traumatizáltsága nehezítheti az érzelmi odafordulást a kisbaba fele, akkor is, ha alapvetően örvend az érkezésének. Szüksége lehet szakmai segítségre a trauma feldolgozásához, a gyászfolyamat lezajlásához, társas támogatásra, fizikai segítségre a családfői, apai teendők (testvérek gyásza) ellátásában is. Egyéni pszichoterápia, családterápia is segítheti az új családi egyensúly kialakulását. Szülő-csecsemő konzultációval támogatható az apa-gyermek kapcsolat, a biztonságos kötődés kialakítása, hogy minél inkább minimalizálni lehessen a nehéz életkezdésből fakadó hátrányokat.
Fotó: Magyar Pre- és Perinatális Pszichológiai és Orvostudományi Társaság Facebook oldala
