A rendalapító apáca, aki megküzdött a szegénységért
Favarone lovag és Ortulana asszony elsőszülött leánya volt Klára. Családi palotájuk Assisi központjában, a San Rufinóról elnevezett székesegyház terének egyik oldalán állt. Klára még kisgyermek volt, amikor a városban összetűzések kezdődtek a nemesség és a polgárok között. Családja, amely az ősi és gazdag Offreducci-Favarone nemzetséghez tartozott, természetesen az összecsapások középpontjába került. A polgárok egyre türelmetlenebbül követelték jogaikat. Végül 1198-ban megostromolták, bevették, és le is rombolták a város felett épült Rocca Maggiorét, amely az arisztokrácia hatalmának szimbóluma volt. 1202-ben háború tört ki Assisi és Perugia között, s Klára családjának egy időre el kellett menekülnie Perugiába, mert nem voltak biztonságban a kereskedőktől és a polgároktól.
Különös, hogy ezekben az összetűzésekben az ellenség, a polgárok soraiban küzdött egy ifjú, aki később olyan meghatározó szerepet játszott Klára életében: a gazdag posztókereskedő, Pietro Bernardone fia, Ferenc.
Természetesen Klára is tudott mindenről, ami Ferenc körül történt. Tudta, hogy a városból többen is csatlakoztak hozzá, sőt, két unokaöccse, Silvestro és Rufino is követője lett a szegénység útján. Az is tudomására jutott, hogy III. Ince pápa szóban jóváhagyta Ferencék életmódját. Egy alkalommal, 1210-ben Klára meghallotta Ferencet, amint a dóm mellett prédikált. Szavai, melyekkel a megfeszített Krisztus radikális követéséről beszélt, megindították Klárát. Csak éppen az nem volt világos számára, hogy ő mit tehet? Ekkor Ferenchez fordult tanácsért, aki által Isten hívó szava eljutott hozzá. A régebbi legenda elmondja: ,,Szent Ferenc atyánk a világ elhagyására buzdította. Élénk érveléssel mutatta meg neki, hogy milyen ostoba a világ reménysége, milyen álnok a világi dicsőség, és arra tanította, hogy a szüzesség drágagyöngyét őrizze meg annak a csodálatos Vőlegénynek, aki az emberek iránti szeretetéből lett emberré.”
Mindezekből egyértelműen következett, Klárának el kell szakadnia a gazdagságtól, bár azt nem tudta, hogy utána hogyan kell élnie. Ferenc azt tanácsolta neki, hogy Virágvasárnap – 1211. március 18-án – ünnepi öltözékben menjen a székesegyházba misére. A püspököt értesítették Klára tervéről, ezért, miután megszentelte a pálmaágakat a körmenet előtt, lejött a szentély lépcsőjén, és egy ágat a lépcső aljában álló leány kezébe adott, jelezvén ezzel, hogy a maga részéről hozzájárul kolostorba vonulásához.
Klára tudta, hogy a családja minden erejével megpróbálja megakadályozni kolostorba vonulását, ezért a következő éjszaka egy barátnője kíséretében megszökött szülei házából és a közeli erdőben található Szűzanya-kápolnában letette minden ékességét, és Szent Ferenc kezéből magára öltötte a bűnbánók szürke ruháját, fátylát, és derekára kötötte a bűnbánat kötelét. A rokonok nagyon meglepődtek, amikor másnap kiderült, mit tett Klára, aki akkor már a Bastia melletti Szent Pál bencés apácakolostorban volt, ahova az éjszaka folyamán Ferenc elvitte. Innen később ideiglenesen átmentek a Panso melletti San Angelo-kolostorba, majd Ferenc az Assisi melletti San Damiano-kápolna mellett telepítette le őket.
Fotó: Szent Klára – részlet Simone Martini 1312-1320-ban készült freskójából (Szent Ferenc-bazilika, Assisi)
Klára haláláig a kolostor lelki anyja volt. Sokan határozták el, hogy csatlakoznak hozzá. Nemcsak a legkisebb húga, Beatrice, hanem édesanyja, Ortulana asszony is, amikor megözvegyült, felvételét kérte a kolostorba.
De ezért a szegénységért Klárának hosszasan meg kellett küzdenie. Az Egyház ugyanis a IV. lateráni zsinaton, 1215-ben úgy rendelkezett, hogy az új szerzetesi közösségeknek a már meglevő regulák közül kell megválasztaniuk életszabályukat. Kláráék számára legkézenfekvőbb a bencés apácák regulája lett volna, de ez a regula nem követelte meg azt a szegénységet, amelyet Klára Ferenctől megismert. Ferenc olyan regulát adott testvéreinek és nővéreinek is, amely szerint nemcsak egyenként, hanem közösségben sem birtokolhatnak semmit, és megélhetésükért koldulniuk kell. Ahhoz pedig, hogy törvényesen élhessenek ebben a formában, Klárának meg kellett szereznie a pápai jóváhagyást. Ezért harcolt a szó szoros értelmében mindhalálig. Nem türelmetlenkedett, nem lázadozott, de nagyon következetesen küzdött.
Először azt sikerült elérnie, hogy III. Ince pápa megadta a klarissza apácáknak a szegénység privilégiumát, ami annyit jelentett, hogy a ferences apácákat senki nem kényszeríthette arra, hogy vagyont fogadjanak el. A regula jóváhagyását IV. Ince adta meg 1253. augusztus 9-én, Klára a halála napján, azaz 1253. augusztus 11-én vette kézhez. Életének ez volt a legnagyobb öröme. Amikor 1253. augusztus 12-én eltemették, e bulla egy példányát a kezébe tették, és úgy helyezték sírba.
Fotó: Heiligenkreuzi mester: Szent Klára halála (1410)
1255. augusztus 15-én avatták szentté. Ünnepét azonnal felvették a római naptárba, augusztus 12-re. 1969-től augusztus 11-én ünnepeljük.
Forrás: archiv.katolikus.hu
Fotók forrása: magyarkurir.hu
