A keresztény szabadságot hirdette meg Orbán Viktor Tusnádfürdőn
Az elmúlt 30 év értékelése.
Megtiszteltetés volt 30 éven keresztül mindig itt lenni – kezdte beszédét Orbán Viktor miniszterelnök, aki elsőként megköszönte Tőkés László Európai Parlamenti munkáját és gratulált az RMDSZ-nek a két parlamenti mandátumhoz. Hozzátette: „kutya nehéz körülmények között kellett a két mandátumot elérni.”
Az elmúlt 30 évet összegezve azt mondta:
az a jó, hogy ez a 30 év mögöttünk van és nem előttünk.
A kérdés ugyanis akkor az volt, hogy meg-, vagy kitaláljuk-e egy ezer éves nemzet megmaradáshoz szükséges új létformát? Ez akkor nehéz és gyötrő kérdés volt és 30 év elteltével azt mondhatjuk, hogy bizakodóan, tervekkel teli tarisznyával ülünk itt és ez már-már természetesnek tűnik. Ez azonban sokkal inkább csoda.
A kormányfő a 30 év feladatait sorolva elmondta: először az ország szabadságát kellett kivívni, majd tőkés piacgazdaságot és demokratikus jogi és politikai intézményrendszert kellett felépíteni. Erre ment rá az első négy év 1990 és 1994 között.
Ezután a szocialista rendszer utódcsapatait kellett legyőzni a hazai és a nemzetközi térben. 1994 és 2006 között ez a munka zajlott – mondta el Orbán Viktor. Hangsúlyozta: ez a küzdelem akár drámával is végződhetett volna, ahogyan az az SZDSZ esetében történt. A szabad demokraták, vagyis a 68-as generáció képviselői ugyanis sosem kaptak kormányzati lehetőséget és el is fogyott a tér előttük.
„Adjunk hálát a Jóistennek, hogy nekünk nem ezt a sorsot szánta”
Orbán Viktor visszatért az elmúlt 30 év munkájához. 2010-ben a közösségelvű, nemzeti rendszert, amelyet addig építettek, be kellett vezetni és ki kellett építeni lépésről lépésre a tömegtámogatás folyamatos fenntartása mellett.
„Egyik kezünkben kőműves kanál, másik kezünkben kard” – így éltük az elmúlt 9-10 évet.
Képesek lennénk-e erre még egyszer? – teszi fel a kérdést a kormányfő, aki azt mondja, maga sem tudja a választ. A kérdés inkább az, hogy van-e erőnk a következő 15 évhez, ami előttünk áll?
Melyek a feladatok a következő 15 évben? – Először ezt kell tisztázni a miniszterelnök szerint.
Az elmúlt 30 évben rájöttünk arra, hogy a saját életünknek kell értelmet adni és meg kell érteni a nekünk rendeltetett értelmet. Orbán Viktor hozzátette: a nemzedékünk történelmi lehetőséget kapott a magyar nemzet megerősítésére. Kijelentette:
a magyar nemzet birtokában van azoknak a politikai gazdasági képességeknek amivel meg tudja magát védeni és független tud maradni. Hamarosan az ehhez szükséges katonai képességeknek is birtokában lesz Magyarország.
Mi történik és mi fog történni Magyarországon?
Magyarország ma biztató pályán van. Lehet is, kell is jobban csinálni mindenkinek, de az igazság az, hogy a biztató pályán való maradást kívülről fenyegeti veszély – hangsúlyozta a miniszterelnök. Ezt kell elhárítani a következő évben.
Az első ilyen veszélyt sikeresen elhárítottunk, ez lett volna, hogy alkalmatlan, ellenséges embereket választottak volna az EU intézményeinek élére.
„Soros György jelöltjeit mindenhol elgáncsoltuk”
– jelentette ki a kormányfő. Hozzátette, hogy két dolgot biztosan mondhatunk:
- a Bizottságnak vissza kell térnie az Unió alapokmányában rögzített szerepéhez és abba kell hagynia a politikai aktivizmust! Erre most van esély.
- A csúcsjelölti rendszer nem múlt ki, csak visszakerült a helyére. Az Unió stratégiáját ugyanis az állam és kormányfők adják, a bizottságnak csak végre kell hajtania. A logikus az lenne, hogy a győztes párt elnöke legyen az Európai Parlament elnöke!
A második veszély, hogy ki tudjuk-e javítani az elmúlt 5 év hibáit?
- A Bizottságnak ki kell vonulnia a migrációs kérdésekből, létre kell hozni a schengeni belügyminiszterek tanácsát, mindig kérdést ide terelni.
- A gazdasági hibák kijavítása a keményebb dió. A gazdasági önsorsrontás útját járjuk – jelentette ki a miniszterelnök. Szerinte vissza kell térnünk a versenyképes európai gazdaság eszméjéhez. A sikeres gazdaságokat nem támadni, hanem támogatni kell, el kell vetni az alapjövedelem gondolatát, helyette munkahelyek kellenek és adócsökkentés! Nem megszorításra, hanem gazdaságösztönzésre van szükség!
A kérdés, hogy ki tudjuk-e javítani a hibákat a következő évben? Orbán Viktor szerint ez minimum kétséges. Úgy véli, nagyon nehéz évek jöhetnek gazdasági szempontból. Arra kell készülni, hogy a legfontosabb partnereink nem úgy növekszenek majd, ahogyan szeretnénk. Magyarországnak új „útvonalat” kell terveznie, amely képes minimalizálni a rossz külső hatásokat és mozgósítja a még meglévő belső erőforrásokat. A gazdaságvédelmi akcióterv már ezt szolgálta és
2020 tavaszán szükség lesz egy második. 2020 őszén pedig egy 3. gazdaságvédelmi akciótervre – jelentette be a kormányfő.
Lesznek jogállamisági csatáink is.
Ehhez jó idegek kellenek, hogy ne nevessük el magunkat, megsértve ezzel partnereinket – teszi hozzá ironikusan a kormányfő. Elmondja, hogy azokkal a finnekkel értékeljük a következő fél évben a jogállamiságot, akiknél nincs Alkotmánybíróság, akiknél az oktatási miniszterhez tartozik a tudományos akadémia felügyelete, akiknél a bírákat az igazságügy miniszter javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki. Ezek a példák is azt mutatják, hogy jó idegrendszer kell ahhoz, hogy ha a finnek kérdeznek ne mosolyogjunk, hanem tisztelettel válaszoljunk.
Orbán Viktor a Fidesz Néppárti tagságával folytatja. Szerinte a Fidesz tudja, mit akar, azt kell eldönteni, hogy a Néppárt mit akar, ez ősznél előbb nem dől el.
Hogyan értelmezzük azt, ami Magyarországon történik?
A kormányfő szerint Nyugatról nézve más, ami Magyarországon történik, mást hoz létre, mint amit ők helyesnek gondolnak. De mit? Ezt a kérdést a gyakorlati politika oldaláról onnan lehet megérteni, hogy mi volt a 2010-es örökség, amelyet kezelnie kellett a nemzeti keresztény erőknek.
- Magyarország terheinek túlnyomó részét az aktív népesség fele hordozta el. Ma 4,5 millióan dolgoznak és mindenki fizet adót.
- Az adósság mindenkit maga alá temetett, kilátástalan adóssághelyzet volt.
- A nemzethez tartozás tudata eltűnt.
- Asszimilációs nyomás a határon túl.
- Leépült rendőrség és hadsereg.
2010-ben tehát arra a kérdésre kellett kormányzati választ adni, hogy ezeknek a problémáknak a megoldása elképzelhető-e a liberális demokrácia keretein belül? Kiderült, hogy nem, tehát valami más kell. A válasz az volt, hogy a társadalom, a közösségszervezés módját meg kell változtatni.
Demokrácia: igen, liberalizmus: nem.
– összegezte röviden az akkori és azóta érvényes tézist Orbán Viktor. Elmondta: új elvi alapokra helyezték a közösség és az egyén viszonyát:
- A liberális rendszerben nincs nemzet. Ehhez képest az illiberális nézőpont azt mondja, hogy a nemzet történelmileg és kulturálisan meghatározott közösség.
- A liberális felfogásban az egyéni teljesítmény magánügy. Ezzel szemben a nemzeti rendszerben a közösség javát szolgáló egyéni teljesítmény érdemel elismerést, például egy kiemelkedő sportteljesítmény. Az elismerésre méltó teljesítmény az illiberális rendszerben nem magánügy!
Az illiberális szóról.
Orbán Viktor kifejti: a liberálisok szerint ez fosztóképző, egy rendszer ami valójában nem demokrácia.
Tévtétel ugyanakkor, hogy a demokrácia és a kereszténydemokrácia liberális. A miniszterelnök szerint ez fordítva van: sosem jöhetett volna létre liberális demokrácia, ha annak nincs keresztény altalaja! Hiszen az, hogy mindenkinek egyenlő a szavazata, az egy keresztény tétel, hogy mindenkit a saját képmására teremtett a Jóisten!
Miért gyűlölnek az ellenfeleink, a liberálisok minket? – teszi fel az utolsó kérdést a miniszterelnök.
A világrend egyik helyes felfogása azt mondja: legyenek elkülönült államok, saját útjukat járva, de együttműködve.
A másik felfogás szerint kell egy elv, amellyel egyesíteni lehet a népeket. Az egyik felfogás nemzeti, a másik birodalmi gondolkodás.
Hosszú ideig a birodalmi gondolat a kommunisták privilégiuma volt. Ez elbukott és a helyére a liberális politika európai irányzata lépett be. Szerintük ma már mindenkinek liberális demokratának kell lennie. Úgy gondolják, hogy a kezükben lévő tézisrendszer békét és üdvözülést hoz Európa számára. A liberálisok szerint minden kapcsolatot a lazán szerveződő üzleti kapcsolatok mintájára kell alakítani. Innen érthető meg, hogy miért támogatják a migrációt és miért Soros emberei szervezik azt.
Ennek a felfogásnak az antitézise az illiberalizmus.
Amely szerint a közösség érdekeit az egyén nem írhatja felül, az állam nem lehet közömbös a kultúrával, a családdal és azzal szemben, hogy kik tartózkodnak az országban.
Kell-e félnünk kimondani, hogy illiberalizmus?
A miniszterelnök szerint nem, hiszen az európai Chartában is azok a gondolatok vannak leírva, amelyeket ma illiberálisnak neveznek. Sőt, Schuman is azt gondolta, hogy a demokrácia a kereszténységnek köszönheti létét.
A „nagyok” ma illiberális demokraták lennének!
Miért gyűlölnek bennünket? – tér vissza a kérdéshez Orbán Viktor.
A liberálisok azt gondolják, hogy most van idő az egyetemes egyesülésre. És szerintük ennek kizárólagosnak kell lennie. Ezért amikor ellenállásba ütköznek, arra nem vitával, hanem gyűlölettel válaszolnak. Egy kis makacsság sem fér bele a nemzetek részéről. Ez a magyarázata annak, hogy velünk szemben nem vitatkoznak, hanem gyűlölnek minket – véli a kormányfő.
Milyen jövője lesz az illiberális demokráciának Európában?
Az EP-választáson azok a pártok szerepeltek a legjobban, amelyeket ágyúval lőtt az európai főáram. Lengyelek, csehek, osztrákok, olaszok – sorolja a példákat Orbán Viktor. Majd felteszi a kérdést, hogy melyik szó ad pozitív értelmet az illiberális demokráciának? Nem más ez a szó, mint
a keresztény szabadság és a keresztény szabadság megvédése.
A keresztény szabadság ugyanis arra törekszik, hogy megőrizzen mindent, amit a liberálisok elhanyagolnak és megvetnek.
Két támadás van a keresztény szabadsággal szemben.
Az egyik, hogy nyugaton feladják a keresztény kultúrát, a másik pedig a migráció, amely megsemmisítené a keresztény szabadságot.
Az előttünk álló 15 évben az a küldetésünk, hogy szembeforduljunk a liberális korszellemmel, mert Magyarországot csak így tudjuk megerősíteni. A miniszterelnök szavai szerint
a mi oldalunkon van az, amit szépnek, szabadnak és igazságosnak lehet mondani és amelyet keresztény szabadságként foglalunk össze.
A beszéd végén az elmúlt 10 évről még egyszer.
Nem álmodunk, az elmúlt 10 év valóság volt. Bátornak, erősnek kell lenni a következő 15 évben is, ahogyan Tusványos idei jelszava is mondja:
Egy a tábor!
