Az egység helyett a széthúzást erősíti az európai baloldal
Valószínűleg egy közös összefogás indította arra az Európai Parlament baloldali képviselőit, hogy a szokásjogot felrúgva, a szerintük Európa-ellenes képviselők, így a Fidesz jelöltjeinek is útját állják a Parlament vezető pozícióinak betöltését illetően. Egy ilyen momentum volt például, hogy a múlt hét szerdai bizottsági ülésen az Európai Parlament Állampolgári jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságának (LIBE) alelnöki pozíciójára jelölt Hídvéghi Balázs megválasztását akadályozták a szociáldemokraták. Az utolsó pillanatban ugyanis előállt egy másik jelölt, Damien Carême, francia zöldpárti politikus, az európai civil szervezeteket tömörítő European Civic Forum pedig nyílt levélben kérte, hogy ne válasszák meg a Fidesz jelöltjét.
A parlamenti hagyományok szerint az Európai Parlament képviselői a megszerzett mandátumok számával arányosan tölthetnek be szakbizottsági tisztségeket, a frakciók pedig előre megegyeznek a szóban forgó helyekről.
Ezt az egyezséget rúgták fel a szocialisták és a liberálisok, amikor nem voltak hajlandóak megszavazni a Fidesz jelöltjeit.
Ehhez a törekvéshez a magyar baloldal is kapcsolódott, hiszen a Demokratikus Koalíció, a Momentum és az MSZP is a fideszes jelöltek ellen lépett fel az Európai Parlamentben. Nyilatkozataik szerint büszkék arra, hogy főszerepet vállaltak a fideszes jelöltek elleni döntésekben – lépésük azonban a Fidesz nagyarányú győzelme és bevándorlás-ellenes politikája miatti kicsinyes bosszúnak tűnik.
Múlt csütörtökön, a történések sorába illően, Járóka Lívia megválasztását is próbálták megakadályozni magyar ellenzéki képviselők, azonban nem jártak sikerrel. Az eset azért is érdekes, mivel
Járóka Lívia roma származású, a szegénységpolitikát előtérbe helyező politikus, aki a kisebbségek és a hátrányos helyzetűek érdekeit képviseli – amely területek állítólag a liberálisok és baloldaliak számára is kiemelten fontosak.
Mindezt azonban felül tudta írni az a szimpla tény, hogy Járóka Lívia a Fidesz jelöltje volt. Donáth Anna Júlia, a Momentum képviselője például arról értekezett az egyik Facebook-posztjában, hogy a frakciókon belül és kívül sokan nem voltak tisztában azzal, hogy mit is támogatnak Járóka megválasztásával.
Az ellenzékiek törekvései ellenére Deutsch Tamást a költségvetés-ellenőrző bizottság, Gál Kingát pedig a biztonság- és védelempolitikáért felelős szakbizottság alelnökének választották.
A jelenség egyébként nem csak a magyar képviselők tekintetében figyelhető meg. A tegnapi napon 386 igen, 327 nem szavazattal, valamint 22 tartózkodás és egy érvénytelen szavazat mellett Ursula von der Leyen került az Európai Bizottság élére. A német baloldal azonban a szavazás előtt élénk kampányt folytatott a néppárti politikus ellen, mondván, Ursula von der Leyen a V4-ek és Orbán Viktor jelöltje.
Miután az európai és német szocialisták által preferált Frans Timmermans megválasztása nem történt meg, a német baloldal inkább saját nemzete képviselője ellen ágált.
Von der Leyen alkalmatlanságára, valamint a V4-ek és Orbán Viktor befolyására hivatkozva próbálták megakadályozni a képviselőnő megválasztását, ezzel pedig még azt a lehetőségüket is hajlandóak voltak kockára tenni, hogy először van alkalma Németországnak arra, hogy az Európai Bizottság vezetőjét adja. A szocialista frakció ellenszavazatai végül nem voltak elegendőek Ursula von der Leyen megválasztásának megakadályozására, az abszolút többség, vagyis a szavazatok ötven plusz egy százalékának megléte így is megvalósult (s mint kiderült, a Fidesz 13 szavazata ehhez nélkülözhetetlen volt), így nem került sor egy új jelölt állítására. Azt, hogy a német baloldal legfőbb célja a bevándorlás-ellenes és jobboldali szereplők bojkottálása, az is bizonyítja, hogy Ursula von der Leyen nem kimondottan tekinthető konzervatív politikusnak: számos, baloldali értékekhez és attitűdökhöz kapcsolható intézkedés és cselekedet fűződik a nevéhez, melyekkel szemben aligha találhat kifogást a baloldal. Igaz, az európai politikát tekintve valószínűleg erős irányváltásra kell számítanunk. 
Habár baloldali képviselőink az utolsó pillanatban Ursula von der Leyen megválasztása mellett döntöttek, egyfajta kompromisszumnak nevezve azt, egy valami tisztán kirajzolódik a kialakult helyzetből: az Európai Parlamentben a magyar baloldalon országunk érdekei helyett sokkal inkább a személyes és az ellenzéki pártokat illető sérelmekre helyeződik a hangsúly.
A szóban az európai egységre törekvő pártok a számukra nem tetsző jelöltek ellehetetlenítésével inkább a széthúzás politikájának irányába haladnak.
A kisebbségi helyzetben lévő pártok próbálják minden módon akadályozni a parlament munkáját, ennek pedig saját nemzeti érdekeiket is képesek alárendelni a májusi EP-választás eredményeibe való belenyugvás nélkül. A politikájukat itthon összehangolni képtelen baloldali pártok képviselői az Európai Parlamentben hatékonyan összedolgoznak, ha a közös ellenségről, a Fideszről van szó. Azonban éppen az a baj, hogy politikájuk mindössze addig terjed, hogy állandóan a Fideszben megtestesített „ellenséget” kergetik, annak akármiben ellentmondanak releváns program és mondanivaló nélkül. Kérdés, hogy meddig mennek el személyes törekvéseik érvényre juttatásában saját országuk és az Európai Parlament működésének kárára, pláne ha a jövőben esetleg nem a számukra kedvező politika irányába fordul Európa.
