Látni, hallani, beszélni
Korábban a kommunisták megtiltották, hogy a külhoni magyarokra testvéreinkként tekintsünk. Ehelyett fontosabb volt számukra, hogy a környező népekkel ápoljanak jó kapcsolatot – sok esetben lerománozva, leszlovákozva Trianon után elszakadt honfitársainkat.
Jankovics Marcell a Magyar Nemzetnek adott interjújában saját családi emlékeire is alapozva kifejti, hogy a szétszakított Magyarország előtti időkben teljesen természetes volt a többnyelvűség, mégis mindenki tudott magyarul.
A Nemzet Művésze, Kossuth-díjas rajzfilmrendező, grafikus, könyvillusztrátor nemrég megjelent Trianon című képeskönyvében rajzokban mutatja be a Mohácstól a békediktátumig vezető utat. A rajzok erős kritikát is megfogalmaznak minden nemzetiséggel kapcsolatban, ám azt sem rejti véka alá, hogy a nemzetiségi kérdést lehetett volna magyar részről is jobban kezelni.
A könyvben szereplő Medgyessyről a művész elmondja: „Kérdezték tőlem, hogy mit fog szólni ehhez Medgyessy, hiszen benne van, amint december elsején koccint a román miniszterelnökkel. Azt mondtam, hogy ennyit megérdemel. Szörnyű volt látni a televízióban, ahogyan kedélyeskedve jópofáskodott Erdély elvesztésének az évfordulóján”.
Jankovics Marcell felhívja a figyelmet, hogy soha nem felejthetjük el Trianont, és erről a felnövekvő generációknak is tudniuk kell. – A környező népek biztosan nem fogják azt elfelejteni: gondoljunk csak arra, hogy még mindig százasával épülnek román templomok Erdélyben – figyelmeztet a művész.
– Furcsa, de Európa végét lehet kiolvasni Magyarország történelméből, mert a perdöntő valóban az lesz, hogy hányan leszünk
– összegezte Jankovics Marcell.
A teljes interjú itt olvasható.
Forrás: MN
