Migránspárti és a magyar kormány ellensége – Timmermans igazi arca

Timmermans, az Orbánellenes

A szocialisták csúcsjelöltje az európai parlamenti kampány során kétszer is járt Magyarországon, mindkétszer a – végül csúfos kudarcot szenvedett – MSZP meghívására; bátran kiállt Ujhelyi István mellett, sőt, egy alkalommal még Orbán Viktort is vitára hívta.

Nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy végiggondoljuk, mit várhatna tőle a magyar kormány bizottsági elnökként.

Főleg akkor nem, ha néhány nyilatkozatot is visszaidézünk tőle. Bécsben például azt mondta: „Brüsszelnek korábban be kellett volna avatkoznia, mert mára Orbán az egész lakosságba beoltotta a félelmet”. Az EP-kampány finisében pedig – amikor másodjára is Magyarországon járt – úgy fogalmazott, hogy a Fidesz és Orbán Viktor történelmi kockázatot jelent Európa számára. Mondta mindezt úgy, hogy közben megkérdőjelezte a magyar jogállamiságot. Ezek tehát a magyarok problémái Frans Timmermansszal. A sornak azonban itt még nincs vége.

Timmermans, a migránspárti

A szocialista politikus ugyanis nemcsak tovább haladna elődjei útján a migrációs politikát illetően, hanem lényegesen tovább is lépne. Erre több nyilatkozatban is utalt az elmúlt években; legutóbb idén februárban, a 168 órának adott interjújában fogalmazott úgy, hogy

Persze, hogy fontos a migráció kérdése, amit nem lehet falakkal és kerítésekkel megoldani.

Timmermans az elmúlt években az Orbán-kormány mellett a teljes közép-európai régiót is többször kiosztotta, egy 2015. szeptemberében, a BBC Radio-nak adott interjúban például azt mondta: „A társadalmak a világon mindenhol sokszínűvé fognak válni a jövőben – ez a világ jövője. Így (a közép-európai országoknak) majd hozzá kell ehhez szokni.”

Jól tudjuk róla azt is, hogy nemcsak migráció-, hanem kvótapárti is, erre már 2015. októberében utalt egy Euronews-nak adott interjúban, amelyben így fogalmazott: „Szükség van egy elosztási kulcsra, vészhelyzet esetére, amellyel az uniós tagállamok közösen viselik a terheket”.

Timmermanstól azért sem számíthatunk sok jóra, mert a jelenlegitől eltérően képzeli el a strukturális alapok, vagyis a tagállamoknak járó támogatások szétosztását. Az Európai Szocialisták 2018. decemberi kongresszusán erről a következőképpen beszélt:

Fenntartom tehát, hogy a következő Bizottság idején a Strukturális Alapok egy jelentős része a városokhoz és a régiókhoz kellene, hogy kerüljön, hogy sikerre vigyék az újonnan érkezettek integrációját, és segítsenek megértetni velük az életmódunkat.

A fenti példák jól bizonyítják, hogy Frans Timmermansszal nemcsak mi, magyarok, hanem az uniós polgárok sem járnának jól. Azok az uniós polgárok, akik nagy számban nem az eddigi politika folytatására, hanem valami másra, újra szavaztak.

Timmermans megválasztása a demokrácia szembeköpése lenne.

Reméljük az állam és kormányfők érzik a felelősségüket. Isten óvja Európát Timmermanstól!