Nyitott gyárak hétvégéje lesz Csepelen is június 29-én és 30-án
A programot szervező Kortárs Építészeti Központ Alapítvány (KÉK) közleménye szerint a Csepel Művek egykori üzemei, ipari létesítményei a múltat és az elmúlt évtizedekben betelepült helyi tevékenységeket is bemutatják a kétnapos rendezvény keretében.
A Csepel Művek eredeti profilját megtartó vállalkozások mellett a területen egyre több a szórakoztató- és kreatív-ipari szereplő, így a hétvége programjában szabadulószoba és szobrászműhely látogatásra, de akár DJ képzésre is fel lehet iratkozni.
A fesztivál a KÉK közismert Budapest100 projektjének módszereit viszi tovább. A gyártelep ipari építészetét, ipartörténetét, a magán és közösségi emlékeket gyalogos séták, biciklis túrák és hangfelvételek mentén lehet felfedezni és szakmai beszélgetéseken továbbgondolni.
Az épületekben régi és új korok együttéléséről lehet közvetlen benyomást szerezni olyan változatos funkciójú terekben mint a Májer Kft.-hez tartozó légoltalmi pince, az Erőmű turbinacsarnoka vagy a Flansch-Tech Kft. hatalmas üllőkön munkáló kovácsműhelye. 
Az anyagvizsgálóban szakító- és fárasztóvizsgálatok elvégzéséhez asszisztáló közönséget, a Csepel Zrt. előtti Sóhajok hídjához pedig kerékpárflotta-tesztelőket várnak.
Az alapító tulajdonosról elnevezett Weiss Manfréd Acél- és Fémművek (a köznyelvben Csepel Művek) a 20. század első felének kiemelkedő magyar nagyüzeme, az első világháború idején az Osztrák–Magyar Monarchia második legnagyobb hadiüzeme volt, gyártelep 216 épületből állt és 30 ezer munkást foglalkoztatott.
Növekedésének tempóját jól láttatja, hogy az 1930-as évek közepén a gyár már 15 ezer embert alkalmazott.
1944-ben, a német megszálláskor a tulajdonosokat a németek letartóztatták és a gyár vezetését az SS vette át.
A világháborúban a gyártelep és berendezései óriási károkat szenvedtek, a gépek többsége megsemmisült és a jól képzett munkások is szétszéledtek. A háború után gépek pótlása nagy nehézségeket okozott, de a háborús jóvátétel teljesítéséhez és a megszálló szovjet hadsereget járműalkatrész igényeinek kiszolgálásához újra kellett indítani a termelést.
Az üzemet 1946-ban állami felügyelet alá helyezték, 1948-ban pedig államosították. A gyár Rákosi Mátyás öccsét nevezték ki. A neve 1950 és 1956 között a neve Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek volt, majd 1956-tól Csepel Vas- és Fémművek lett.
A háború után a gyár átállt a szerszámgépek, varrógépek, tűzhelyek és kerékpárok építésére. Később autó- és repülőgépgyártásba is belefolytak. Emblematikus termékük volt az 1927-től itt gyártott világhírű Csepel kerékpár.
A ’80-as évektől a hazai ipar folyamatos hanyatlásnak indult, az évtized végére az óriási területű telepen lévő gyárak többsége csőd közelbe jutott és megkezdődött a privatizáció.
„A Csepel Művek területén barangolni igazi retróélmény, sötétedés után pedig olyan akár egy kísértetváros. Az elhagyott, szögesdróttal körbevett, rozsdás gyárépületek között bóklászni afféle visszatekintés a múltba.”
Forrás: MTI; szeretlekmagyarorszag.hu Fotó: MTVA/Róka László
