Úton a szülészet újjászületése felé

Az esemény köszöntőjét Prof. dr. Demetrovics Zsolt, –  az egyúttal a fórum helyszínéül szolgáló – ELTE PPK dékánja, a Pszichológiai Intézet igazgatója mondta el, majd Csomóné Lindmayer Katalin, a Semmelweis Mozgalom alapítója nyitotta meg a fórumot, melynek keretében a perinatális időszakban elveszített babákért és anyákért, valamint a megszületettekért való hálaadásként, áldásként történt gyertyagyújtás.

Az esemény védnöke Horváth Ildikó egészségügyért felelős államtitkár volt, aki beszédében elmondta, örömre ad okot, hogy Magyarországon

egyre inkább előtérbe helyeződik a család egységének fontossága.

Ez reményt jelent abban a tekintetben is, hogy talán lassan Magyarországon is megtörténik a paradigmaváltás a családbarát szülészet és születés tekintetében. Az államtitkár három olyan pillért nevezett meg, melyek a bababarát szülészetek létrejöttének kulcsát jelentik: az intézmények berendezései, a különböző folyamatok, eljárások megváltoztatása, valamint a hazai tudomány és kutatás ösztönzése. Beszélt továbbá arról a fontos érzelmi elemről, mely a támogató segítségnyújtásában nyilvánul meg annak érdekében, hogy a szülés pozitív élmény legyen, hiszen egy kellemetlen tapasztalat könnyen hatással lehet a későbbi gyermekvállalással összefüggő döntésre is. Horváth Ildikó kitért továbbá a családbarát intézkedéseket tartalmazó kormányhatározatra is, melynek értelmében 10 milliárd forintot csoportosít a kabinet a hazai szülészeti infrastruktúra fejlesztésére.

Ennek első ütemében tavaly 44 kórház 6,4 milliárd forintot kapott, második üteme pedig idén zajlik, melynek részét képezi a várandós felkészítés, a kórházak családbaráttá alakítása, az édesanyák pszichés támogatása, az eszközbeszerzés és a különböző képzések.

A fórumon ezután különböző szakterületeket képviselők mutatták be, mit is jelent a családbarát szülészeti ellátás a szülés folyamatában résztvevő, segítő szakemberek számára. Így például dr. Varga Katalin, az ELTE Pszichológiai Intézet Affektív Pszichológia Tanszék vezetője a perinatális szakma nézőpontjából mutatott rá arra, milyen jó lenne, ha a lehető legtermészetesebben zajlana a szülés folyamata, mert rengeteg felesleges beavatkozást végeznek az édesanyákon, melyek akár negatív szülési élményt is okozhatnak.

Dr. Balázs Bálint szülészorvos szerint a családbarát szülészet nem új keletű dolog, hiszen számos országban már eredményesen megtörtént annak bevezetése, a cél az, hogy itthon is megvalósulhasson ennek a szemléletmódnak a gyakorlatba iktatása.

Nyulas Jolán a bábák, dr. Várady Erzsébet a gyermekgyógyászok, dr. Nádor Csaba a koraszülött babák specialistája, Besszer Mónika a csecsemőápoló és Rózsa Ibolya a laktációs tanácsadó szemszögéből mutatta be a családbarát szülészet fontosságát és megvalósításának lehetséges és fontos elemeit.

Bábiné Szottfried Gabriella a védőnői szakma helyéről beszélt, míg Frankó Évi a terapeuta és az anya szemével közelítette meg a témát. Komjátiné Bartos Nóra a Nagycsaládosok Országos Egyesülete (NOE) képviseletében a családok szempontjait vázolta fel, nem a nagycsaládosok fókuszba helyezésével, hanem a családoknak és szülőknek a témában felmerülő gondolatai kapcsán. Az eseményt kerekasztal-beszélgetés zárta.

A családbarát szülészeti ellátás kapcsán minden előadó felhívta a figyelmet az anya és a baba közötti korai bőrkontaktus nélkülözhetetlen fontosságára, – mely hosszú évekig meghatározó hatással van a gyermek fejlődésére –, valamint a minél inkább természetes, egészséges folyamatok támogatására. Ennek részét képezi például a szülési póz szabad megválasztása és az anya számára megfelelő szülési mód lehetővé tétele. Egyetértettek abban, hogy egyfajta paradigmaváltásra van szükség, új eljárások bevezetésére az anya-baba egység előtérbe helyezése érdekében.

Azonban nem csak a szakemberek hozzáállása, az eljárások és a szülési környezet megváltoztatása fontos feladat. Csomóné Lindmayer Katalint, a Semmelweiss Mozgalom elnökét kérdeztük arról, mi tapasztalható a társadalom részéről a családbarát megközelítés kapcsán, mit tehetünk egyénileg azért, hogy pozitív irányú előrelépéseket tapasztalhassunk és egyre inkább családbarát országgá váljunk?

„Tulajdonképpen addig, amíg a mindennapokban nem figyelünk oda az aprónak tűnő dolgokra – például amíg nem adják át a helyet egy kismamának vagy egy gyerekkel közlekedő anyukának/apukának –, addig nem beszélhetünk családbarát társadalomról. Amíg olyan kommunikáció zajlik, ami a gyermeket teherkét állítja be, vagyis arra utal, hogy a gyerek a család nehezítő körülménye, addig nem beszélhetünk családbarát társadalomról.

Tulajdonképpen ebben a szemléletváltásban mindenkinek megvan a helye és a szerepe. Hogyha a kislányokat és kisfiúkat arra készítjük fel, hogy nők és férfiak, anyák és apák lesznek, és ezt ki lehet mondani szégyenérzés nélkül, akkor kezdhetünk el beszélni családbarát társadalomról.

Az egész szemléletformálás nem ott kezdődik, hogy családbarát munkahelyeket vagy szülészeteket teremtünk, hanem azokban az apró gesztusokban, hogy például helyet adnak a villamoson, vagy megerősítik, és nem kinevetik az apát, amikor azt mondja, hogy hazamegy játszani a gyerekeivel.

Amikor a nagymama vagy nagypapa támogatja a lányát vagy a menyét, amikor szoptatja a kisbabáját. Azt mondanám, hogy átalakulásban van a társadalmi szemlélet.

15 éve foglalkozom ezzel a területtel, és azt látom, hogy az elmúlt tíz évben sok minden változott, sokkal előremutatóbb a helyzet, és ez nagy bizakodásra ad okot, de azért bőven van még mit tenni.

Arra biztatom az embereket, hogy merjük elkezdeni kicsiben, mert amíg arra várunk, hogy az állam vagy cégek vezetői valamilyen hatalmas dolgot csináljanak, az nem lesz elég. A mindennapokban kell megmutatni, hogy igen, ez egy fontos, közös ügy, és így mindenki beleteszi a magáét azon a területen, ahol erre képes.

Ha pedig valaki nem tudja, hogyan induljon neki, már lehetősége van segítséget kérni.”