Transznemű gyerekeket gyártanak?

Veszélyes terápiás gyakorlatra hívta fel a figyelmet egy amerikai anya – adta hírül a Breibart.com.

Transzgender aktivisták mára elérték, hogy a nemi identitászavarokat a szokásos, hagyományos módon kezelő szakemberek szinte eltűntek, helyettük olyan terapeuták foglalkoznak a gyermekekkel, akik bemondásra elfogadják állításaikat, és automatikusan terelik őket az egyébként rendkívül kockázatos pubertásblokkoló kezelések felé. Hiába tiltakozik e gyakorlat ellen az Amerikai Gyermekorvosok Szövetsége (amely a transzneműség erőltetését egyenesen gyermekbántalmazásnak tekinti), a transzgender aktivizmus befolyása erősebb. A terapeuták tömege pedig behódol.

Fotó: breitbart.com

 

Nemi identitás bemondásra?

Egy éjszakánként bepisilő ember mesélte a barátjának, hogy pszichiáterhez kellett fordulnia problémája megoldása érdekében. No, és használt a terápia? – kérdezte a barát. Válasz: ugyanúgy bepisillek, mint régen, de most már büszke vagyok rá!

Ez a régi vicc lehet a mottója annak a veszélyes terápiás gyakorlatnak, amelyre egy – egyébként feminista és liberális – anya hívta fel a közvélemény figyelmét. Saját, nemi diszfóriában szenvedő gyermekének ellátásához csak olyan terapeutákat talált a környezetében, akik nem megbeszélni akarták lánya problémáit, feltárni érzéseit, motivációit, hanem inkább bátorítani igyekeztek irányultsága vállalásában.

„Ha egy lány transzneműként jelenik meg, a terapeuták túlnyomó többsége azonnal megerősíti a lány bemondott nemi identitását, és csak azt kérdezik tőle, milyen lépéseket szeretne tenni az átalakulás felé”

– mondta az anya. Emiatt aztán kénytelen volt egy másik államban praktizáló terapeutához fordulni.

A megfelelő szakember megtalálásában egy 1500 főből álló, az olyan terapeuták felderítésére is szakosodott szülői online támogató csoport segített, amelynek tagjai a szokásos mentális terápiát nyújtják, nem pedig automatikus megerősítést adnak.

 

Ádáz harc dúl a hagyományos módon dolgozó terapeuták és a transzgender aktivisták között

A háttérben két irányzat csap össze. Az aktivisták minden hagyományos terápiát konverziósnak (helyrehozó, visszafordító terápiának) minősítenek és, mint ilyeneket, be is akarnak tiltatni. (Tehát nem csak a konverziósakat, hanem a szokásos, hagyományosakat is!) A konverziós terápiával szembeni fő érvük egyébként az, hogy szerintük nincs tudományos alapja, és az irányultság visszafogása, kimondhatatlansága, fiatal embereket hajszolt depresszióba és öngyilkosságba. Érdekességképpen megemlíthetjük, hogy az ellenoldal (pl. Sex Change Regret) ugyanezzel érvel. Kutatásokra hivatkozva állítják, hogy a transzgender elmélet ideológián, nem pedig tudományon alapul, gyakorlata pedig kifejezetten veszélyes, mert

a nemi átalakító műtét után a kliensek több mint 40 százaléka próbál meg öngyilkosságot elkövetni.

Hasonlóképpen vélekedett a legjelentősebb, 55 ezer tagot számláló amerikai gyermekorvosi szövetség (AAP). Állásfoglalásukban kijelentették,

a transzneműség erőltetése egyenlő a gyermekbántalmazással.

Hangsúlyozzák: az ember neme biológiai tény; a pubertást blokkoló hormonok szedéséért később nagy egészségügyi árat kell fizetni (magas vérnyomás, vérrögképződés, stroke, rák, öngyilkosság).

Mégis úgy tűnik, hogy a harcban egyelőre a tanszaktivisták kerekedtek felül – jelenleg több államban is az engedélyüket kockáztatják azok a mentálhigiénés szakemberek, akik hagyományos módon dolgoznak.

„Amit a nagyközönség nem ért, az az, hogy a nemi diszfóriában szenvedő fiatalok standard pszichiátriai terápiáját ma már konverziós terápiának tekintik” – panaszolta a fent már idézett édesanya. Még súlyosabbá teszi a helyzetet, hogy az USA tagállamai közül 34-ben nem tiltja a törvény a kiskorúak nemi átalakítást.


Forrás: www.lgbtmap.org

Walt Heyer, a Sex Change Regret alapítója elmondta, szervezete sok segítségkérő levelet kap a szülőktől és azoktól, akik magukat az ellenkező neműre változtatták.

„A depressziójukból, szorongásukból hatalmas iparág épült, amiből sokan profitálnak, miközben a gyerekek élete teljesen tönkremehet.”

Ez a gyakorlat azt eredményezi, hogy jelenleg „transznemű gyerekeket gyártunk” – tette hozzá Heyer.

Transzgender zászló és jelkép

 

Mi a helyzet nálunk?

Mondhatnánk, tipikusan amerikai ügy, ez bennünket nem fenyeget, nálunk a gyermekpszichiáterek többsége hagyományos módon dolgozik, gondolkodik. Én nem vagyok biztos ebben. Valami nálunk is megváltozott, vagy legalábbis változófélben van.

Idézzük fel egy pillanatra a Bagdy Emőke elleni támadást, melynek során szexizmussal, a természetes működés eszményítésével vádolták a neves professzort csak azért, mert a női és férfi szerepekről, illetve a női princípiumról mert hagyományos, ha úgy tetszik, konzervatív értelemben beszélni. Tehát nem terápiát végezni, törvényt alkotni, csak a problémáról beszélni! Járt is érte a verbális megkövezés – 660, magát szakembernek tartó ember részéről.

„Ha a nőben a női értékeket ismerik el, azt a tulajdonságát, hogy egészséges utódokat tud a világra hozni és felnevelni, akkor a társadalomban is létrejön a kívánatos munkamegosztás. A férfi számára pedig jövedelmet kell biztosítani, hogy erőt adjon a családot összetartó asszonynak. Szeretet és erő egyenlő biztonság, s kultúrától függetlenül a biztonságigény a legalapvetőbb szükségletünk. Ha a társadalomban nincs ilyen érték-helyreállítás, akkor nagy baj van.”

Azóta nemhogy elhalkultak volna ezek a hangok, inkább tovább erősödtek, kiszélesedtek. Azért abban talán reménykedhetünk, hogy a hagyományos terápiás eljárásokat nálunk nem cserélik fel a transzgender „modernebbekre”, és nem járunk úgy, mint a cikkben szereplő amerikai anya.

Nyilas György írása
a szerző szociológus

Forrás és fotó: breitbart.com