Szinte biztos: május 26. fordulatot hoz Európa életében
– A héten történt találkozók és az azokat követő nyilatkozatok mintha azt mutatnák, hogy kialakulóban van a Strache-Salvini-Orbán tengely. A három vezető politikus, valamint a hozzájuk csatlakozók köre nyilvánvalóan nem támogatja a Néppártnak az európai szocialisták és más bevándorláspárti erők felé tett (gyakran meglehetősen elvtelen) engedményekből is épülő politikáját. Nem megelőlegezve az EP-választás eredményét, Ön szerint milyen forgatókönyvek jöhetnek számításba a voksolások lezárulását követően? A Néppárt tagsága újra felsorakozik a kereszténydemokrata elvek mögé? Esetleg szakítás történik majd a jobb és a bal szárny között? Kiválhatnak, új szövetséget köthetnek az egyelőre még a néppártban sorakozó patrióta pártok?
A Néppártnak mindenképpen újra kell gondolnia stratégiáját, legkésőbb a választási eredmények ismeretében. Weber idő előtt jelentette be, hogy a szocialistákkal és a liberálisokkal dolgozna együtt a választásokat követően. Nem bölcs dolog előre inni a medve bőrére. El tudunk képzelni egy olyan nemzeti választást, ahol a két legesélyesebb pártból az egyik előre bejelenti, hogy az ellenféllel akar együttműködni? Miközben folyik a választókért való versengés. Furcsa taktika. Az európai szocialisták és liberálisok viszont komolyan veszik a versenyt, próbálnak betenni a görcsösen együttműködést kereső Webernek. Inkább le akarják győzni. A Néppárt vezetésének mindenképp el kell gondolkodnia ezen a stratégián.
– Az ARD nevű német közszolgálati tévéadó Választási aréna című élő műsorában nemrég volt látható Manfred Weber és Frans Timmermans első televíziós vitája. Ennek keretében egyebek közt a lengyel, a magyar, illetve a román kormány jogállamiságával kapcsolatos uniós kifogások (és eljárások) ügye is előkerült. A témához hozzászólva a német csúcsjelölt azt találta mondani, hogy „szörnyű dolgokat művelnek Magyarországon”, Weber pedig – elvbaráthoz igazán méltatlanul – kijelentette: újfajta eljárásokat kellene indítani a „renegát országokkal” szemben (így Magyarországgal szemben is); a jogállamiság megsértésének legyenek pénzügyi következményei, például járjon az EU-s támogatások csökkenésével. Az világos, hogy kellően „őrült beszéd” ez… de „van benne rendszer”?
Élőben néztem az online közvetítést a vitáról. Az volt a benyomásom, hogy Weber számára több ponton is kellemetlen volt ez az esemény. Sem retorikai szempontból, sem pedig „erős mondások” szempontjából nem tudta megfogni Timmermanst. Folyamatosan igyekezett követni, túllicitálni a szocialista jelöltet. Nem vitatkozni próbált, hanem ráígérni. Ráadásul baloldali témákban is ezt a taktikát követte. Több kérdésnél is érthetetlen volt, hiszen egy kereszténydemokrata jelöltnek vitáznia kellett volna a szocialistával, nem pedig az állításait erősítgetni. Így volt ez a jogállamisági mechanizmussal is, amelyet Weber korábban 12 pontos programjában már ismertetett. Ebben a programban egyébként megjelentethetett volna olyan kereszténydemokrata elemeket, mint hogy bizottsági elnökként fellép majd a keresztényüldözés ellen. Kihagyott lehetőség. Ha kicsit kritikusabbak akarunk lenni, akkor pedig egyértelmű értékválasztás.
– Az Alapjogokért Központ a napokban kiadott egy új elemzést Európa Schengen-koncepciójával kapcsolatban. Megvilágítaná olvasóinknak e tanulmány főbb állításainak lényegét?
A schengeni rendszer a tömeges migráció okozta kihívások és az erre adott nagyon rossz EU-s válaszok miatt recseg-ropog. Az világos, hogy ez a rendszer az EP-választást követően azonnali felülvizsgálatra szorul. Az alapvető működését kell újragondolni. Ezt egyre több európai politikus sürgeti is. A rendszer reformjára jelenleg két elképzelés van. A francia elnök koncepciója az, hogy több hatalmat kell adni Brüsszelnek, és ki kell zárni azokat a tagállamokat, amelyek eddig komolyan vették a határvédelmi kötelezettségeiket, s nem akarnak beengedni migránsokat. Furcsa javaslat, hiszen épp ez a gondolat vezetett ahhoz a válsághoz, amibe a schengeni együttműködés került. Van ezzel szemben egy másik javaslat, amit a magyar miniszterelnök jegyez. Ez arról szól, hogy a tagállamoknak kell több hatáskört adni ezekben a kérdésekben – hiszen ők már bizonyítottak. Ebből egészen biztosan komoly viták lesznek, de az már most is világos: hozzá kell nyúlni a rendszer alapjaihoz.
– Egyes elemzések szerint a Weber-i politika lényege nem más, mint Merkel Európára kiterjesztett, eredetileg Németországban kikísérletezett nagykoalíciós modellje. A V4-ek, illetve az ébredő és erősödő európai patrióta pártok ennek a törekvésnek egyre erőteljesebben ellenállnak. A csütörtöki nagyszebeni találkozón Weber, az Európai Néppárt csúcsjelöltje cáfolta azokat a híreszteléseket, melyek szerint Michel Barniert, az Európai Bizottság jelenlegi Brexit-ügyi főtárgyalóját nevezhetik ki a brüsszeli testület új vezetőjének. Maradt még Webernek egyáltalán esélye a csúcsjelöltségre? Helyes az az értelmezés, hogy Barnier felbukkanásával a Webert „kreáló” erők talán már el is engedték a nevével fémjelzett projektet?
A német analógia helyességét azért vitatnám. Annyiban igaz lehet, hogy ahogyan Németországban, úgy az Európai Parlamentben is a hagyományos pártok együttműködéséről szóltak az elmúlt évek. Németországban a választók erről elmondták a véleményüket. A CDU/CSU és az SPD korábban 60 százalék fölötti támogatottsággal rendelkeztek közösen. Jelenleg nem érik el az 50 százalékot, tehát nem lenne meg a többségük. Valami hasonlót látunk most az EP-választási előrejelzésekből. A Néppárt és az európai szocialisták eddig többségben voltak, most viszont minden mandátumbecslés azt üzeni: ennek az időszaknak vége, a két erő közös támogatottsága nem teszi ki majd az 50 százalékot.
Weber nyilatkozata érdekes volt. Cáfolat helyett sokkal inkább bizonygatásnak és bizakodásnak hatott. Bizonygatta azt, amiben bizakodik is, hogy a Néppárt nem áll ki mögüle. Az azonban, hogy a francia elnök egyértelmű utalást tett, miszerint nem feltétlenül a jelenlegi jelöltek közül kellene bizottsági elnököt választani, azért elgondolkodtató. Az emberben akaratlanul is felvetődik a kérdés: esetleg megegyeztek valaki másban a németekkel? Talán Michel Barnierben, akit már tavaly decemberben a Néppárt titkos jelöltjeként emlegettek Brüsszelben? Vagy Angela Merkel veszi át a posztot – aki ezt folyamatosan cáfolja?
– A magyar választók közösségi oldalakra írt posztjai és a kormánypártok nyilatkozatai alapján egyaránt úgy tűnik, hogy az ellenzék – jelesül a DK – ismét egy demokratikus normahatárt lépett át: nem szavazta meg egy köztörvényes bűncselekménnyel megvádolt személy, Czeglédy Csaba európai parlamenti képviselőjelölt mentelmi jogának felfüggesztését…
Nem szerencsés húzás. Lehet ennek egy olyan optikája is, hogy így próbálják meg kimenteni Czeglédy Csabát ebből a helyzetből. Nem tesz jót sem a párt, sem az európai parlamenti választások renoméjának, ha ilyen bizonytalan jelölttel kampányolnak. Czeglédy Csaba ráadásul a lista 36. helyén áll – könnyen belátható, hogy semmilyen körülmények között nem jutna be az EP-be. Így olyan, mintha az igazságszolgáltatást próbálnák akadályozni. Nem látni az ügy végét, de nyilvánvalóan a párt érdeke is, hogy mielőbb kiderüljön az igazság. Ha megállnak a vádak, akkor minél előbb el kellene határolódniuk tőle. Ha nem, akkor egy tisztázott szereplővel tudnak tovább politizálni. Ez a bizonytalan és kellemetlen helyzet könnyen ráéghet a DK-ra. Tehát a párt szempontjából sem egy jó döntés. Azt üzenheti a választóknak, hogy nem az igazság oldalán állnak.
