Műanyag kommentvilág
Amikor megosztjuk véleményünket az interneten – vagyis lelkesen kommentelünk – alapszabályként kellene szem előtt tartanunk, hogy minden esetben a megfelelő hangnemet válasszuk. Nem személyeskedve, nem sértegetve a másikat veszünk részt egy beszélgetésben. És az sem árt, ha a nevünket felvállaljuk – névtelenül „osztani az észt” nem nagy teljesítmény.
Perpékné Papp Éva Reposzton megjelent minapi írásában egy konkrét eset tanulságait levonva arról is írt, amikor véleményeltérésjelenik meg, a hozzászólókból általában kivész az elfogadás és a tolerancia. Mintha csak egy igazság volna és az mindenképpen az enyém – írja, pontosan rámutatva műanyag kommentvilágunk betegségére.
Kiemeli azt, aminek alapvetésnek kellene lennie, ma mégis cikket érdemel; nem a véleménynyilvánítással van a gond, hanem a hogyannal. „Sőt, tulajdonképpen a jó kritika épít és segít a fejlődésben. Viszont, amikor az egész csak a gyűlölködésről és a megítélésről szól, annak nincs haszna” – hívja fel figyelmünket.
Válasszuk meg a megfelelő hangnemet és persze a témát is, amihez gondolatainkat fűzzük – kéri hozzánk hasonlóan a szerző. Ne feledjük el, hogy a szavak mögött nincs mimika, hangsúly és minden olyan elem, ami a félreértést tisztázná. Pusztán szavak vannak, amelyeket az olvasó másként is értelmezhet, mint ahogyan az írója szánta.
Mint Perpékné rámutat, a tízparancsolat „Ne ölj!” igéje nem csak a fizikális tettekre vonatkozik, hanem a szavakra is. „Adjuk ezt tovább a világba, hogy az ember ne ölje, hanem építse a másikat” – kéri.
A teljes írás ide kattintva olvasható.
Képünk forrása a Pixabay.
