Így járnak locsolni a fiatal KDNP-sek

Azbej Tristan üldözött keresztények megsegítéséért és a Hungary Helps program megvalósításáért felelős államtitkár:

„Huszonévesen elég ‘hardcore’ módon nyomtuk a cserkész locsolóosztaggal ezt a hagyományt. Belvárosi gangos házakban szódásüveggel locsoltuk a lányokat, aztán vödörrel, ami miatt garantált volt a konfliktus az alsóbb szinteken élőkkel. Ez minket nem zavart, sőt egyik évben szintet léptünk és egy vödör-búvárszivattyú felállásban sokkoltuk a lányokat.

Ma már visszafogottabban, a feleségem falujában tanulom a ‘locsolószakmát’ – a magyar vidék professzionális versenyzőitől.”

Schanda Tamás, az Innovációs és Technológiai Minisztérium európai uniós fejlesztésekért felelős államtitkára:

„Nagyon zsúfoltak, sűrűek a mindennapjaim, gyakran hétvégén is vannak programok, így az ünnepnapokban az egyik legfontosabb dolog számomra az, hogy végre a család távolabbi tagjaival is találkozhatok. Húsvét hétfőn így nem szoktam sok barátot és rokont végiglátogatni, de a lányokat, akikkel aznap éppen együtt vagyok a családi társaságban, persze meglocsolom.

Az idei húsvét még különlegesebb számunkra, hiszen már hárman vagyunk, a kicsi lányom is részese lesz ennek a nagy ünnepnek.”

Gaal Gergely, a KDNP kommunikációs igazgatója:

„Különleges magyar néphagyomány a húsvéthétfői locsolkodás, amit az életmód változásai sem tudtak elfeledtetni. A legjobb, amikor a fiúk és a lányok is várják, évről évre megjelennek újabb vidám locsolórigmusok, talán ez mutatja legjobban, mennyire élő a hagyomány. Kisgyerekkoromtól kezdve édesapámmal kettesben, majd keresztapámmal és unokatestvéremmel kiegészülve négyesben látogattuk végig a rokon lányokat, asszonyokat, később fiatalabb fiútestvéreim is felnőttek a ‘feladathoz’. A locsolkodás mindig alkalmat adott a beszélgetésekre, a családi kapcsolatok erősítésére. Ma már két kisfiammal együtt járunk locsolkodni, ők is lelkesen készülnek rá.”