A nyúl nem játék!

Évről évre nagy népszerűségnek örvend az élő nyúl ajándékozása a gyerekeknek húsvét alkalmából. Annak fényében pedig, hogy Magyarországon a felelősségteljes állattartás még mindig nem ivódott be a köztudatba, érdemes kétszer is meggondolni, mivel jár a húsvét után megmaradt kisállat.

A húsvét legismertebb jelképe a gyermekek körében a nyúl, ami azon kívül, hogy ajándékot „tojik” a kisgyerekeknek, rendkívül aranyos is. Márpedig a gyerek az gyerek, ami kedves, azt ők szeretik, és ezzel nincs is semmi gond.

A gond valahol ott kezdődik, hogy a szülő úgy gondolja, tökéletes ötlet nyulat ajándékozni a gyerekeknek az ünnep alkalmából. A nyúl a kutyával és a macskával ellentétben sokkal kevésbé „életképes” egy gyermek számára. Nem szobatiszta, nem igazán tanítható, és viszonylag gyenge testfelépítésű.

Ezzel még mindig valószínűleg semmi baj nem lenne, hiszen csak leugrált Noé bárkájáról ez az állat is, és éli világát azóta is. Viszont egy kisgyerek nem biztos, hogy koránál fogva fel tudja még mérni, pontosan mit is jelent az, hogy egy állatnak – jelen esetben például – gyengék a csontjai. Emlékezzünk csak a szurikátás esetre, amely bár kicsit más téma, de a történet végkifejlete nem feltétlen tér el egy húsvétra ajándékozott nyúlétól.

Tévedés ne essék, nekem is a húsvéti nyúl tojta az ajándékot minden tavasszal gyerekként, ráadásul akkoriban nagypapám tartott nyulakat, tehát az élő nyúl élménye sem maradt el, mégis élénken emlékszem, mekkora felelősséggel járt nyulakat tartani. Mert, valljuk be, ezek az állatok nem az erejükről híresek. Gyerekként természetesen mi is kíváncsiak voltunk az öcsémmel a tapsifülesekre, de még mindig cseng a nagyszüleim hozzánk intézett intelme: „Óvatosan!”.

Ahogy egyébként semelyik állat, úgy a nyúl sem játék, sőt, tartásuk gyakran nagyobb felelősséggel járhat, mint egy kutya vagy macska tartása. Immár nem csak külföldön, belföldön is egyre inkább igyekeznek felhívni a figyelmet a húsvétra ajándékozott nyulak életének általában balszerencsés kimenetelére. A hazai felhívások közül valószínűleg a legőszintébb pedig egyértelműen az Endrődi Állatorvosi Rendelő Facebook-oldalán jelent meg tavaly.

„Ő itt egy nyufi. Hoz tojást, meg mindenféle jót Húsvétra.
Cuki meg minden.
Minden = összecsinálja a házat, vágatni kell a körmeit és a fogait, oltatni kell, mert egy szúnyogcsípéstől is hamar megkampulhat, hullik a szőre, nem fogad szót, és ha még fiúcska is, hát számolj vele, hogy ha eléri az ivarérett kort, akkor jól neked ront, mert a házad az övé! És megvédi azt, ami az övé! És hogy honnan tudhatod, mikor picike, hogy fiú? Kb. sehonnan!

Essen szó pár eshetőségről, ha még sosem találkoztál egy apró real (igazi) nyúllal:
*Gyerek megnyomkodja = kampó.
*Megnyomkodod = kampó.
*Bekajáltatod = kampó.
*Nem adsz neki enni = kampó.
*Jobbról fúj a szél = kampó.
*Balról fúj a szél = kampó.
*Nem fúj a szél = megette a macska = kampó.
*Mire észreveszed, hogy gubbaszt = kampó.
*Adsz neki gyógyszert, hogy ne gubbasszon = rögtön kampó.
*Húsvét után odaadod valakinek = megint csak kampó.
Nyúl = sok cukiságba csomagolt jó eséllyel kampó.

Az egész húsvéti nyúl sztori: totál kampó. 

NE VEGYÉL NYULAT HÚSVÉTRA!!!!

Nem biztos, hogy kampó = elmész a gyerekkel az állatkertbe nyuszit simogatni. Finoman.
Légy okos szülő, és egy csomó felelősséget megúszol!
Van úgyis elég, nem?
NE VEGYÉL NYULAT HÚSVÉTRA!!!!
A nyúl nem húsvéti állat. Túl pici, túl törékeny, túl érzékeny.

Nem éri meg…

Pacsesz!”

Szóval ezért nem játék.

Iratkozzon fel hírlevelünkre