A Magyar Nemzet kissé csalódott hangvételű írásban számol be Wim Wenders Ferenc pápáról forgatott, Egy hiteles ember című dokumentumfilmjéről. Vajon tényleg rejtve maradt az ember a snittek mögött, vagy valami egészen mást üzen a Szentatya munkássága bemutatásának választott módja?
Bonczidai Éva úgy látja, az elénk vetített pápaportré nem mutat meg semmit a Szent Ferenci egyszerűséget előnyben részesítő katolikus egyházfő emberségéből. „Felsorolja ugyan azokat a nagy tetteket és az értékek melletti kiállást, amelyek nagy visszhangot váltottak ki az elmúlt években, ám a puszta felsorolás miatt inkább hatnak vatikáni propagandának, sem mint emberközeli megtapasztalásnak” – vélekedik a cikk szerzője.
Megnézve az elkészült alkotást, az ember mégsem tud egykönnyen felállni a székből. A felsorolt problémák, a Föld jövőjéért és a társadalom peremére szorultak helyzetéért való aggódás nem engedi, hogy ugyanúgy folytassuk az utunkat, mint azelőtt. A mindennapok problémáiért és a teremtett világért felelősen felszólaló „fehér ruhás” benyomul a mindennapjainkba, és a legközelebbi barátunkká válik.
Az idősebb testvért ismerhetjük meg benne, aki figyelmezteti saját öccseit és húgait, hogy vegyék észre mindazt, ami körülöttük történik. Valóban nem önmagára helyezi a hangsúlyt, mert nem is volt ilyen szándéka.
hirdetésA pápa rólunk és nekünk beszél. Sürget, hogy az érintett kérdésekben ne maradjak indifferens. Felébreszt, hogy hiteles emberek lehessünk. Mert holnaptól már nem nézhetünk egyenesen a tükörbe, ha az érintett kérdésekre nem adunk felelős választ. Ferenc pápa közeli mosolya a lelkünkbe néz.
Ilyen módon sokkal inkább egy gyónásról szól a film, semmiképpen sem puszta propagandáról. Április 18-tól mindannyian belenézhetünk Ferenc pápa baráti szemeibe.
Forrás: Magyar Nemzet
